Mik az EU alapértékei? – Vita az MCC-ben

Európa – átépítés alatt? – ezzel a címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést szerda este a Mathias Corvinus Collegiumban Claude Chollet francia médiakutató (lapunk vele készült interjúját ezen a linken olvashatják), Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára, Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője és Lattmann Tamás nemzetközi jogász részvételével.

Homokos strand vagy hegyek?

A beszélgetés bevezető szakaszában Chollet arról beszélt hogy az Európai Unió ma nem működik jól. „Adódik a kérdés, ki a felelős ezért: az Európai Bizottság, az alapító országok, vagy az olyan bajkeverők, mint Magyarország és Olaszország?” A médiakutató úgy vélekedett: a probléma abban rejlik, hogy elragadták a nemzetállamoktól a szuverenitásukat, az unió pedig nem védi többé a lakosságot. Orbán Balázs hangsúlyozta: meg kell különböztetnünk az Európai Uniót és Európát, előbbi a huszonhét tagállam intézményi együttműködése, míg utóbbit nehezebb definiálni, különféle geopolitikai, történelmi, gazdasági koncepciók léteznek, de akár Oswald Spengler gondolatát is felidézhetjük, miszerint

„Bárhogy is legyen, Európa sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk – ezt figyelembe véve kell az integrációról, a további bővítésről döntenünk” – jelentette ki. Tordai Bence elmondta: ezt illetően egyetért Orbánnnal, ám szerinte a szabadság, egyenlőség, testvériség értékei azok, ami az alapító atyák szeme előtt lebegtek.

A beszélgetést vezető Szilvay Gergely, lapunk újságírója rámutatott: meglehetősen eltérő nézetek vannak azzal kapcsolatban, mik is azok az értékek, amikre az uniót alapozták. „Ha az unió nem más, mint demokratikus piacgazdaságok klubja, miért nem vesszük be Szingapúrt, Tunéziát, Izraelt vagy akár Indiát?” – fogalmazta meg a kérdést Chollet, hangsúlyozva: Európa nem csupán a közös piacot jelenti, hanem egy történelmen és kultúrán alapuló közösséget. Orbán Tordai reagálva kifejtette: kétféle nézőpontból közelíthetjük meg ezt a kérdést. Az egyik a Tordai-féle nézet, noha a „szabadság” és az „egyenlőség” egymásnak ellentmondó fogalmak, a francia forradalom egy oximoronra épült. Az államtitkár hozzátette: habár az európai politikában sokat emlegetik a joguralmat és a jogállamiságot, senki sem tudja, ez a fogalom pontosan mit jelent, az angol „rule of law” ugyanis teljesen mást jelent, mint a német „Rechtsstaat”, a fogalmat tehát csak nemzeti szinten lehet definiálni.

A második nézőpont szerint az európai integráció mindig is a józan észen és a kölcsönös megegyezésen alapult. Orbán szerint a nemzeti különbségeket el kell fogadni, „egyes területeken nem is szükséges kooperálni”, majd azt a kérdést bocsátotta szavazásra a közönségnek, hogy egy homokos strandra vagy a hegyekbe menjenek-e kollektívan nyaralni. A többség a homokos strand mellett szavazott. „De miért is kéne együtt mennünk nyaralni?” – kérdte Orbán Balázs, aki szerint Schengen és a közös piac jó dolog, de migráció vagy akár a honvédelem kérdésében jelentősen eltérhetnek a tagállamok álláspontjai.

Tordai megjegyezte: mindig szórakoztató azt hallgatni, ahogy egy fideszes a demokráciáról oktat. Szerinte leegyszerűsítő Orbán nézete, a „szabadság” és „egyenlőség” együttese nem oximoron, az európai jobboldali mainstream tiszteletben tartja ezeket az értékeket. Robert Schumant idézve

a vitás kérdésekben csak együtt juthatunk előre.

Konszenzus vagy többség?

Lattmann Tamás arról beszélt, hogy az értékek kérdése másodlagos, az alapító egyezmények és az eltérő, változó nemzetállami érdekek akadályozzák az unió haladását. Orbán fejtegetésére reagálva elmondta: valóban nincs a jogállamnak univerzális meghatározása, azt viszont kristálytisztán meg lehet határozni, mi nem jogállam – így például az egyes gazdasági szereplőkre szabott törvényeket sehol sem minősítik jogállaminak. Orbán Balázs példája azért hibás szerinte, mert így a képviseleten alapuló többségi rendszer összes döntését meg lehetne kérdőjelezni. Az unió jövője szempontjából a schengeni rendszer sorsa döntő jelentőségű lesz – mondta. Ennek a rendszernek nem is az a legnagyobb erénye, hogy az egyének útlevél felmutatása nélkül haladhatnak át az európai határokon, hanem a viszonylagosan alacsony árak, amit a közlekedés megkönnyítése tesz lehetővé. Hozzátette:

A Mandiner újságírója következő kérdését Jean-Claude Juncker nemrégiben tett kijelentésére fűzte fel, miszerint az unióban a konszenzusos döntéshozatalról át kéne állni a többségi döntésre. Szilvay arra kérte a résztvevőket, egy szóval válaszoljanak arra, melyiket támogatják. Chollet és Orbán Balázs a konszenzus mellett állt ki, Tordai a „jelentős többségre” szavazott, míg Latmann attól tette függővé válaszát, pontosan milyen kérdésekben hoznának döntést. Orbán szerint figyelni kell arra, hogyan értelmezik az egyezményeket, majd az európai menekültügyi rendszer történetét ismertetve rámutatott: „Van egy probléma, erre pedig az európai elitek rendre az integráció megerősítését ajánlják megoldásul. Ez azonban csak újabb konfliktusokat szül” – vélekedett, hangsúlyozva: az integráció nem mindig a helyes irány.

Lattmann ezzel szemben azt hangoztatta, a kvótarendszer éppen hogy ellene megy az integráció erősítésének, amennyiben a nemzetállamokra helyezi a felelősséget. A kvótarendszer szerinte nem kielégítő, de lehet, hogy szükség van rá, persze más intézkedések mellett. Tordai szerint jó kompromisszumokat kell találni. A párbeszédes képviselő ezután Orbánon köszörülte a nyelvét: „Vicces azt hallani, hogy a Fidesz konszenzust akar, jó lenne ezt itthon is szem előtt tartaniuk”.

Német-francia dominancia

„Az EU német politikai gépezet lenne?” – tette fel a kérdést Szilvay. Chollet úgy vélte, valóban így tűnhet, ugyanakkor Angela Merkel súlyos problémákkal küzd, ennek nyomán

Orbán egyetértett, hogy Merkel komoly  Németország domináns pozíciója természetes és logikus, elvégre az unió legerőteljesebb gazdaságáról van szó. Ez a dominancia Magyarország számára nem hátrányos, mivel kulturálisan, politikailag és gazdaságilag erősen kötődünk Németországhoz. Az lehet veszélyes, ha a föderalista álmok látszata mögött a francia-német tandem dönt mindenről, a kisállamok véleményét figyelmen kívül hagyva – hangsúlyozta az államtitkár. „Ezért tragédia számunkra a Brexit, ezért fontos a visegrádi államok és a kis nemzetek együttműködése” – jelentette ki, kiemelve: nem ideológiai alapú együttműködés ez, Lengyelország és Magyarország „extrém konzervatív kormányzattal” bír, míg Szlovákiában balközép kormány van, ez mégsem jelent gondot. Orbán visszatért a konszenzus kérdéséhez: Tordaihoz fordulva kifejtette, a többségi döntéshozatal éppen a kisállamokat sújtaná.

A párbeszédes politikus elismételte: a Fidesz itthon is tarthatná magát ehhez a gondolkodáshoz.

emiatt úszhatta meg eddig, hogy az uniós színtéren érdemi módon felelősségre vonják. „Akkor Orbán már nem szolgálja ki többé a német ipart?” – vágott vissza az államtitkár, mire Tordai azt felelte: kiszolgálja, de úgy tűnik, betelt a pohár. Lattmann szerint Németország és Franciaország dominanciája a méretükből fakad, a kisállamok jobb szövetségkötéssel érvényesíthetik érdekeiket.

Érdemes lenne valamelyik keleti tagállamban létrehozni egy „második Brüsszelt?” – hangzott végül egy kérdés a közönség soraiból. Lattmann úgy vélte: ez jó szimbolikus értékkel bírna, bár fizikai megvalósításának nem sok értelme lenne. Hozzátette: az új tagállamoknak általában véve „többet kellene adniuk a közösbe”, hogy megmutassák, ugyanolyan értékes tagok, mint az alapítók. Orbán úgy vélekedett, a „Brüsszel” szó sokak számára negatív csengésű, mivel a föderalista törekvéseket jelképezi.