Több mint 100 millió ember életét fenyegeti a legpusztítóbb hadviselés

Több kőolaj- és földgázlétesítmény is súlyos károkat szenvedett az iráni konfliktus február végi kezdete óta, a helyreállítási munkák akár évekig is eltarthatnak. Az amerikai és izraeli bombázásokra válaszul Irán többször is támadta a világ fosszilis energiaszükséglete szempontjából kulcsfontosságú infrastruktúrát. A fosszilis energiahordozók ára a konfliktus okozta hírekre egyből reagált, a magas árszint két hónapja kitart és egyelőre nem látszik a konfliktus lezárása.

A globális energiapánik ráadásul nem is a legrosszabb forgatókönyv, amelyet a konfliktus előidézhetett. Már egy 1980-as évek elején készült CIA-jelentés is rámutatott, hogy 

– írja elemzésében a HVG. Noha a bombázások nem kerülték el teljesen a létfontosságú sótalanító üzemeket, tartós kiesést okozó kárt ezek szerencsére nem okoztak. A kockázat óriási, és a sótalanítók elleni esetleges hadviselés sokkhatást váltana ki a térségben. Nélkülük lehetetlen lenne az élet az öbölbeli monarchiákban, először Kuvait, Katar és Bahrein omlana össze, de hamar megállna az élet a többi királyság városaiban is, amelyek a könnyű prédának számító part menti üzemektől kapják a friss vizet.

A térségben mintegy ötezer kisebb-nagyobb sótalanító üzem működik, amelyek tengervízből állítanak elő iható vizet, nagyjából 100 millió embert ellátva. Ugyanakkor 

A legfrissebb adatok szerint 

• Kuvaitban a lakosság 90, 
• Ománban 86, 
• Szaúd-Arábiában 70, 
• az Egyesült Arab Emírségekben 42 százalékának az ivóvízellátása függ ezektől a berendezésektől. 
• Az izraeli vízfogyasztás felét 5 nagyüzem adja, de a sótalanítók összkapacitása akár a kereslet háromnegyedét is képes kielégíteni.

A sivatagos Arab-félsziget országaiban nincsenek igazán nagy folyók vagy tavak, a természetes forrásokat a föld alatti vízrétegek biztosítják. A világ megújuló édesvízkészletének mindössze 2 százaléka jut a Közel-Keletre, de az évszázad vége felé a föld alatti készletek is elfogynak. Szaúd-Arábia és Omán egy fokkal jobb helyzetben van a nagyobb tartalékok és a valamivel több csapadék miatt, illetve a Perzsa-öböl mellett más tenger is mossa partjaikat. De a többi arab monarchia teljesen az Iránnal osztozott Perzsa-öböltől függ. Izrael számíthat a Jordán folyóra és a Kineret-tóra (más néven Galileai-tengerre) is.

A sótalanított víz globális előállításának 40, a termelési kapacitásnak pedig közel a 60 százaléka jut a Közel-Keletre, alapvetően az öbölbeli országokra. Az együttes napi termelés közel 30 millió köbméter víz, ami 2030-ra várhatóan megduplázódik. A világ 10 legnagyobb sótalanító telepéből 8 az Arab-félszigeten található. Kérdés, lépést tud-e tartani a termelés a növekvő igényekkel. Míg az 1980-as években az Öböl térségének éves édesvízfogyasztása 6 milliárd köbméter volt, ez 2050-re legalább az ötszörösére nőhet.

Nyitókép: Abdel Majid BZIOUAT / AFP