Aki az egész pápai „stílust” visszaigazította a Ferenc előtti szokásokhoz – Körképünk Leo pápa első évéről

Majd egy éve, 2025. április 21-én, húsvéthétfő délelőttjén nyolcvannyolc évesen, pontifikátusának tizenkettedik évében elhunyt Ferenc pápa. Az argentin egyházfő markáns stílusával és karakteres tanításával, valamint a pápáktól talán szokatlan szabadszájúságával sokak szívébe belopta magát, de sok kritikát is kiváltott. Ferenc pápa régóta betegeskedett, 2025 februárjában kórházba került kétoldali tüdőgyulladással. Még haza tudott menni, és húsvétvasárnap urbi et orbi áldást osztott – mintha ezt szerette volna megvárni, mielőtt távozik közülünk. Öt nappal később temették el, sírja rendelkezése szerint a szívének kedves római Santa Maria Maggiore-bazilikában található.

A Ferenc halála utáni konklávét május 7–8-án tartották, és később különféle pletykák szivárogtak ki arról, mi történt rajta; de mivel minden résztvevő, aki kibeszél, magától beálló kiközösítés alá esik, ezért ezeknek a mendemondáknak aligha lehet hitelt adni, s főleg nem lehet őket ellenőrizni. A konklávé idején sok találgatás volt Erdő Péter kapcsán, hiszen régóta pápaesélyes bíborosként tartották számon. A Vatikánra rálátó forrásaink akkor és most is annyit mondtak, hogy valószínűleg ő volt a konzervatív bíborosok jelöltje, és ha tényleg sok szavazatot kapott, akkor az lehetett az érdeme, hogy megakadályozta egy „II. Ferenc” megválasztását, minthogy ahhoz így nem tudott összegyűlni a voksok kétharmada. Többen is lehettek volna „II. Ferencek”, az e tekintetben legesélyesebb jelöltnek Pietro Parolint, az elhunyt pápa államtitkárát vélték.

A 135 pápaválasztó bíborosból jelen volt 133, s ők 2025. május 8-án választották meg a chicagói születésű Robert Francis Prevost bíborost, volt perui püspököt, az augusztiniánus rend tagját, a Püspöki Dikasztérium vezetőjét. Az új pápa a Leó nevet vette fel, ezzel az egyház XIII. Leótól datálható modern társadalmi tanítására helyezve a hangsúlyt.

XIV. Leó a hagyományos pápai öltözetben jelent meg azon a csütörtök estén a Szent Péter-bazilika balkonján, ezzel visszaállítva a hagyományt, amelyet Ferenc pápa szakított meg 2013-ban. Azóta is az alkalomhoz illő egyházfői viseletek és liturgikus öltözetek igényes viselőjeként mutatkozik a szentatya,

 Ennek legutóbbi jele az volt, hogy beköltözött az Apostoli Palota pápai lakosztályába, amelyet a múlt század eleje, X. Piusz óta használnak az egyházfők, de Ferenc mellőzte, inkább a Szent Márta-házban újonnan kialakított apartmant részesítette előnyben.

Azóta XIV. Leó pápa folyamatosan egyeztet az egyház minden „irányzatának” képviselőivel. Találkozott James Martin amerikai jezsuita atyával, aki az lmbtq-mozgalom hangos pártolója, valamint Raymond Leo Burke szintén amerikai bíborossal is, aki a tradicionalista irányzat képviselője, így a tridenti liturgia pártolója, s az lmbtq-mozgalom éles kritikusa is. Szeptember 6-án lmbtq-zarándoklat érkezett a Szent Péter-bazilikába, amit többen, például a kínai Zen Joseph bíboros is elítélt, és amely után négy püspök engesztelő áldozatot mutatott be a bazilikában és Pittsburghben is. Mindez az mutathatja, hogy Leó pápa mindenkivel beszélni kíván, mindenkit meghallgat, mielőtt döntést hoz.

Mi állhat emögött? Ferenc pápa megválasztásakor pusztán Róma püspökének nevezte magát, és decentralizált egyházat hirdetett, továbbá elindította a híveket is kifaggató szinódusi utat, azonban vezetési stílusa ezzel éles ellentétben állt. Gyakran hozott egyszemélyi, impulzív döntéseket környezete és hivatalos tanácsadó testülete, a bíborosi kollégium megkérdezése nélkül, s néha egymásnak ellentmondó döntések követték egymást. Ezért még a „mérsékelt Ferencként” számontartott Parolin államtitkár is többször benyújtotta lemondási kérelmét, amit a szentatya nem fogadott el.

Egyik forrásunk azt mondta: a konklávé előtti bíborosi tanácskozások egyik fő észrevétele az lehetett, hogy a Ferenc által követett döntéshozatali módszerrel fel kell hagyni, és bárki lesz a pápa, arra kérik, hogy állítsa helyre a bevett működést, miszerint az egyházfőnek ugyan van ugyan joga egy személyben bármilyen döntést hozni, azért szokás tájékozódnia és kikérnie a környezete, illetve a bíborosok véleményét. Ferenc pápasága alatt kiéleződtek a belső ellentétek: több bíboros dubiát intézett a szentatyához, nyilvánosan arra kérve őt, tisztázza egyes megnyilatkozásait – például az elváltak és újraházasodottak elvileg tilos áldozása kapcsán vagy épp lmbtq-ügyekben –, amire már régen nem volt példa az egyházban. Ahogy szakértő forrásunk fogalmazott: Ferenc lebontotta, félretolta az egyház intézményeit, Leó viszont tiszteli és használja őket – elvégre a Szentszék a pápa „back office-a”, az őt kiszolgáló, hatalmas bürokratikus háttértámogatás.

Leó pápa tehát azzal kezdi pontifikátusát, hogy

 – és láthatóan kikéri a Ferenc által mellőzöttek véleményét. Azaz XIV. Leó mindenekelőtt az egyház egységét igyekszik biztosítani, emellett pedig viszonylagos „low profile-t” tart fenn, nem exponálja magát harsányan. Ritkán nyilvánul meg politikai kérdésekben, beszédeiben inkább teologizál, Krisztust helyezve a középpontba. Erről tanúskodik első apostoli levele is, amelynek címe In unitate fidei (a hit egységében), amelyben az egység fontosságát hangsúlyozza. Emellett személyes kommunikációs stílusa is más, mint Ferenc pápáé: 

Bevándorlásügyben Leó is hangos, és lényegében Ferenc irányvonalát folytatja. Kritizálta Donald Trump amerikai elnök azon politikáját, hogy az illegálisan érkező vagy tartózkodó bevándorlókat deportálják az Egyesült Államokból. Ezzel kiváltott némi vitát, például a katolikus J. D. Vance amerikai alelnök részéről, hiszen az egyház hagyományos tanítása a szeretet rendjére vonatkozóan az, hogy nem vagyunk az egész emberiség minden tagjáért felelősek, hanem először a családunkért, kis közösségeinkért, aztán országunkért és nemzetünkért, csak utána a még szélesebb civilizációnkért és az emberiségért. Pünkösdvasárnapi beszédében elítélte a nacionalista politikai mozgalmak „kirekesztő gondolkodásmódját” anélkül, hogy konkretizálta volna, kikre gondol. A spanyol püspökökkel való idei találkozón pedig helyeselte a szocialista Pedro Sánchez spanyol kormányfő azon – a kritikusok szerint szavazatszerzésre irányuló – lépését, hogy félmillió illegálisan érkező vagy tartózkodó bevándorlót legalizál, és állampolgárságot is ad nekik.

Másrészről viszont Leó kijelentette, hogy a család „egy férfi és egy nő közötti stabil egységen” alapul. A gázai háborút illetően kritizálta Izraelt, és megerősítette az egyház elkötelezettségét a kétállami megoldás iránt, amely álláspontja szerint a béke és az igazságosság egyetlen útja. Első apostoli buzdítása, a vázlatosan még Ferenc pápa által megírt Dilexit te pedig az egyháznak a szegényekhez szóló küldetését helyezi a középpontba.

Leginkább XIV. Leó első jelentősebb személyi döntéseit és első enciklikáját várja mindenki – utóbbi állítólag május közepére várható, és a hírek szerint Magnifica Humanitas (csodálatos emberség) lesz a címe. A témája társadalmaink általános állapota, az emberi méltóság, valamint a mesterséges intelligencia jelentette veszély lesz. Ami a személyi döntéseket illeti: leginkább az a kérdés, ki váltja majd Parolin bíborost az államtitkári poszton. Az nem meglepetés, hogy az új pápa a saját embereit teszi fontos pozícióba, vagyis azokat, akikkel eddig együtt dolgozott, és akikben megbízik. Leó pápa személyi titkárává azt a 36 éves perui papot, Edgard Iván Rimaycuna Ingát nevezte ki, aki a korábban általa vezetett chiclayói egyházmegyéből származik, és titkára volt a Püspöki Dikasztériumban is. Az egyházfő lépéseket tett azért, hogy erősödjön az afrikai egyház vatikáni képviselete. Novemberben kinevezte a nigériai születésű Edward Daniang Daleng Ágoston-rendi atyát a Pápai Ház helytartójává.

Az Il Giornale február végi, meg nem erősített értesülései szerint az első változások a pénzügyi szektorban várhatók. A Pénzügyi Felügyeleti és Információs Hatóság elnöki tisztségét 2019 óta betöltő Carmelo Barbagallo február 28-án töltötte be a 70 évet, utódja várhatóan a jelenlegi igazgató és alelnök, Federico Antellini Russo lesz. A pápai napirendet és a hivatalos audienciákat felügyelő Pápai Ház prefektúrájának prefektusi posztja három éve betöltetlen. Az olasz lap szerint a megbízatás Petar Rajičhoz, Olaszország és San Marino nunciusához kerülhet, akinek megüresedett helyére a venezuelai Edgar Peña Parra érkezhet, aki Parolin helyettese, azaz az államtitkárság második embere.

Nyitókép: AFP/MASSIMO VALICCHIA