A Tisza-győzelem megosztotta a külhoni közbeszédet: egyesek leszámolásba torkolló felülvizsgálattól tartanak

A Nemzeti Választási Iroda (NVI) adatai alapján csaknem félmillió külhoni magyar regisztrált az országgyűlési választásra, közülük 356 ezren szavaztak, 336 ezren érvényesen. A voksok oroszlánrésze az érvényes szavazási iratok alapján erdélyi és vajdasági magyaroktól érkezett, de valamennyi a kettős állampolgárságot tiltó Ukrajnából és Szlovákiából is jött, a maradék pedig a diaszpórából. Az erőviszonyok egyértelműek: 

a Tisza Párt 46 ezret (14 százalék), a többi a Mi Hazánk, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a külhoniak választójogát ellenző Demokratikus Koalíció között oszlott meg.

A határon túli magyarok választójoga vitatott téma volt a magyar közéletben, annak ellenére hogy hasonló joggyakorlat számos európai országban létezik, és dacára annak, hogy a külhoniak magyarországi lakcím hiányában csak listás szavazatot adhattak le, egyéni választókerületit nem, vagyis a voksuk így „felet ért”. A témát az idei választáson egyedül a DK vitte tovább, az erre való társadalmi fogékonyság érzékelhetően csökkent. Dobrev Klára pártja most is azzal érvelt, hogy a határon túli magyarok csak a kormány jótéteményeiből részesülnek, és „nem viselik a döntésük következményeit”. Érdekesség: az erdélyi, főleg kolozsvári, marosvásárhelyi magyar közbeszédben is felbukkantak olyan hangok, amelyek etikátlannak gondolták „beleszólni” a magyarországi választásba, de ez a réteg marginális maradt. A Tisza elsöprő győzelme zárójelbe tette azt a népszerű tévhitet, hogy a határon túli magyarok „tehetnek” a Fidesz kétharmados felhatalmazásáról.