A háború nemcsak a frontvonalon szedi áldozatait, hanem a társadalom szövetét is egyre mélyebben tépi szét. Az ukrajnai mozgósítás nyomán mind élesebb konfliktus bontakozik ki a harcolók és a hátországban maradók között, amely már családokat és közösségeket is szétfeszít.
Az ukrajnai mozgósítás egyre látványosabban alakítja át a mindennapokat, és nem csupán a hadsereg létszámát, hanem a társadalmi viszonyokat is. A Berliner Zeitung beszámolója szerint csendes, de annál mélyebb konfliktus bontakozik ki azok között, akik a fronton harcolnak, és azok között, akik elkerülik a szolgálatot.
A feszültség már a családokon belül is kitapintható. Egy Denisz nevű katona története jól példázza ezt: miközben ő önként jelentkezett szolgálatra, felesége nagybátyja sikeresen elkerülte a behívást. A kapcsolat végül megromlott, miután a férfi azt vetette fel:
Tényleg azt akarja a férjed, hogy véget érjen a háború, vagy végső soron nem profitál belőle?
A konfliktus odáig fajult, hogy a katona szerint a másik fél már a személyes találkozást is elutasítja.
A Berliner Zeitung szerint a jelenség messze túlmutat az egyéni történeteken. A feszültség a munkahelyeken is megjelenik, ahol a veteránok és a civilek között egyre gyakoribbak az összetűzések. Egy üzletvezető arról számolt be:
A veteránok sérelmei provokatív szavakba csaphatnak át, a többiek pedig reagálnak, ami tovább súlyosbítja a helyzetet.
A fronton szolgálók körében közben nő a keserűség. Egy drónpilóta így fogalmazott:
Nem akarok ítélkezni. De gyakran felteszem magamnak a kérdést: Miért vagyok én itt, és nem ők?
A hiányzó rotáció és az alulfinanszírozott állomány csak tovább növeli az indulatokat. A társadalmi igazságosság kérdése egyre élesebben vetődik fel. Sztaniszlav Aszejev író és katona szerint van egy nem is olyan kicsi része a társadalmunknak, amely inkább éttermekben és kávézókban ül Kijevben, Poltavában, Lvivben vagy más városokban, és eszébe sem jut csatlakozni a hadsereghez.
Közben azok, akik el akarják kerülni a mozgósítást, egyre inkább bujkálni kényszerülnek. A beszámolók szerint sokan kerülik a nyilvános tereket, félve a kényszersorozástól.
Ezt is ajánljuk a témában
Miközben Ukrajna utcáin mindennapossá vált a civilek erőszakos mozgósítása, a magyar választási kampányban is központi kérdéssé vált a háborúhoz való viszonyunk. Mi vár ránk április 12-e után?
A helyzetet tovább súlyosbítják a toborzás egyre keményebb módszerei. A Berliner Zeitung szerint új stratégiák jelentek meg: civil ruhás ellenőrök, váratlan utcai igazoltatások, valamint pályaudvarokon végrehajtott akciók.
Szemtanúk beszámolói alapján férfiakat akár közvetlenül buszokra kísérnek, innen ered a már köznyelvben is elterjedt „buszosítás” kifejezés. A felvételeken az is látható, hogy az érintettek gyakran ellenállnak, de végül engednek a nyomásnak.
A módszerek célja egyértelmű: csökkenteni a menekülési lehetőséget. A civil ruhás ellenőrök kevésbé feltűnőek, így nehezebb elkerülni őket. A hatóságok egyre inkább a forgalmas csomópontokra koncentrálnak, ahol nagyobb eséllyel találnak hadköteles férfiakat.
A társadalmi szakadékot tovább mélyíti az eltérő háborús tapasztalat. Az idősebb generáció inkább támogatja a mozgósítást, míg a fiatalabbak gyakran túlzónak vagy jogszerűtlennek tartják azt.
A veteránok körében különösen erős a frusztráció. Egy rehabilitációs központ pszichológusa szerint az igazságosság kérdése sok veteránt gyötör.
Miért veszítettem el az egészségemet, a barátaimat, a végtagjaimat, miközben mások normális életet élnek?
A családtagok is érzik a nyomást. Egy katona felesége így fogalmazott:
Sokkal agresszívebb vagyok ebben a kérdésben, mint a férjem. Folyamatosan féltékeny és dühös vagyok.
A szakértők szerint mindez hosszú távon is súlyos következményekkel járhat. Az ukrán társadalomban kialakuló törésvonalak a háború után is megmaradhatnak, és alapvetően határozhatják meg, ki milyen helyet foglal el a közösségben. Az mozgósítás tehát nem csupán katonai kérdés, hanem egyre inkább társadalmi robbanóelegy, amelyben a harag, az irigység és az igazságtalanság érzete egyszerre van jelen – és egyre nehezebb kordában tartani.
Nyitókép: Sergei SUPINSKY / AFP
Rumen Radev korábbi elnök alakulata nagyon simán nyert, de egy koalíciós társra szüksége lesz.
Számítani lehetett erre.
Innentől már csak formaságok választják el Ukrajnát az álomösszegtől.
Marta Kos szerint az ukránok „a demokrácia arzenálját” építik.
Egy apró szívesség.
Franciaország és Németország szimbolikus tagsági formákat javasolnak Ukrajna uniós csatlakozása kapcsán.
Az ukrán külügyminiszter szerint fontos és időszerű a döntés.
Sokan állítják, hogy április 12-én generációs lázadás történt. De vajon igaz ez?
Többek között szóba került a női Aranycipő-díj megalapítása is.
