Szánthó Miklós: „A világ jobboldalának szemében Magyarország ma egy ilyen jelkép”

CPAC Hungary

2022: Az első magyarországi CPAC mottója az „Isten, haza, család” volt, és kétszáz külföldi vendég érkezett rá. Mint a szervezők írták: „A CPAC Hungaryvel az volt a célunk, hogy valóra váltsuk a globalista liberálisok legszörnyűbb rémálmát: a nemzeti erők nemzetközi együttműködését.” 

2023: A második rendezvény jelmondata az „Együtt erő vagyunk!” lett, és négyszáz külföldi vendég érkezett Budapestre. Orbán Viktor akkor úgy fogalmazott: hazánkban az utóbbi több mint tíz évben valóban sikerrel kísérletezték ki a „globalista progresszív vírus” ellenszerét, azt, hogy a nemzet, a családok védelme és a béke érdekében nemet kell mondani a migrációra, a genderügyre és a háborúra.

2024: A harmadik hazai CPAC a „Woke­busters! Csapoljuk le a mocsarat!” jelmondattal startolt el, és ötszáz külföldi vendéget fogadott. Donald Trump videóüzenetben köszöntötte a résztvevőket. Felszólalt többek között Tony Abbott volt ausztrál kormányfő – aki először kapta meg a populista jelzőt –, Mateusz Morawiecki volt lengyel miniszterelnök és Janez Janša volt szlovén kormányfő, öt magyar és két izraeli miniszter, tíz pártelnök, soraikban a spanyol Voxot vezető Santiago Abascallal és a holland Szabadságpártot vezető Geert Wildersszel, továbbá három amerikai kongresszusi képviselő.

2025: A tavalyi CPAC meghirdette: „Eljött a patrióták kora”, ami az Európai Parlamentben Orbán Viktor által összehozott frakcióra is utalt. A CPAC honlapján azzal hirdették a rendezvényt: „békét, szuverenitást, szabadságot és biztonságot akarunk”. Az Egyesült Államok elnöke exkluzív videóüzenetben jelentkezett be, hangsúlyozva, hogy tiszteli és szereti Magyarországot. Orbán Viktornak külön is üzent: mint mondta, nagyszerű vezetőnek tartja őt, mert kiváló munkát végez.

A magyar modell egy új európai politikai korszak előhírnöke – Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója

Mekkora jelentősége van a magyar választásnak a világ jobboldala számára? 

Soha nem volt még ekkora jelentősége, ugyanis a magyar jobboldal a globális antiglobalista, békepárti ébredés motorja. Ha mi elbukunk, az apokalipszist semmi nem állíthatja meg Európában. Nem csak a „veszélyek korában”, konkrétan veszélyes pillanatban vagyunk, szüntelenül azon kell dolgozunk, hogy az ukrajnai háború ne közelebb, hanem egyre távolabb kerüljön az EU-tól és Magyarországtól. Fordulópontnál állunk, ugyanis a háború kapcsán kétféle megközelítés létezik. Az egyik azon az egyszerű tény­megállapításon nyugszik, hogy a háború rossz, ne háborúzzunk, vagy ha már háborúznak, ne szálljunk be. A másik viszont a háborúban látja a „megoldást”, orwelli módra azt mondja, hogy a háború béke. Nézzük csak meg a nyugati vezetők – persze komfortzónájuk meleg öleléséből adott – nyilatkozatait Mark Ruttétől Ursula von der Leyenen keresztül Manfred Weberig. Mindannyian arról beszélnek minden egyes nap, hogy Európának háborúznia kell. És ennek a háborús tengelynek a folyosóján tántorog felettébb szolgálatkészen a Tisza Párt is – és erre mond nemet a CPAC Hungary.

Ez a geopolitikai helyzet, de mi a szerepe ebben a magyar választásnak?

A magyar jobboldali politika lényege az volt eddig is: kimaradni a konfliktusból, megvédeni az ország biztonságát és nem hagyni, hogy a magyar társadalom fizesse meg egy geopolitikai hazárdjáték árát. Orbán Viktor személyesen járt közben a világ nagy hatalmú vezetőinél, hogy a béke időpontja minél közelebb kerülhessen. Még a béke aláírásának helyszínéül is felajánlottuk Budapestet. Ezért mondjuk, hogy a magyar választás túlmutat az ország határain. A világ jobboldalának szemében Magyarország ma annak a jelképe, hogy egy nemzet képes-e ellenállni a háborús logikának és a globalista nyomásgyakorlásnak. A CPAC „Fel, győzelemre!” jelmondata ezért nem pusztán politikai szlogen, inkább felhívás: a patrióta erőknek most kell megmutatniuk, hogy a béke, a szuverenitás és a nemzeti érdek politikája nemcsak morálisan helyes, hanem politikailag is reális és az egyedüli jó lehetőség. Ha Magyarország megőrzi szuverenitását, és a patrióta kormányzat folytatni tudja a munkát, az üzenet lesz Európának, Kijevnek és a globalista gépezetnek is: a józan ész politikája nemcsak létezik, hanem képes győzni is.

Tavaly azt mondta: Európában is elkezdődött a józan ész forradalma, csak ezt a liberális, globalista elit még megpróbálja visszanyomni. Hol tart ez a jelenség?

A józan ész forradalma nem egyetlen választásban vagy egyetlen országban jelenik meg, hanem szervesen épülő folyamat. Európa-szerte látjuk, hogy a választók egyre kevésbé fogadják el azt a politikát, amely figyelmen kívül hagyja a hétköznapi emberek tapasztalatait. Az utóbbi években a migráció, a genderdili, az energiaválság, a háború és a háborús infláció mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyre többen kezdjenek kételkedni a globalista politika dogmáiban. A választók egyre inkább érzik, ez a politikai elit nyájas mosollyal ideológiai célokat követ, miközben a hétköznapi emberek biztonsága és megélhetése veszélybe kerül. Ezért beszélünk a józan ész forradalmáról a CPAC Hungaryn is. Az emberek Európában egyszerűen vissza akarják kapni a beleszólást a saját életükbe. A nemzeti szuverenitás, a kulturális identitás és a gazdasági stabilitás kérdései a veszélyek korában ismét központi témává váltak. A globalista elit természetesen megpróbálja visszanyomni ezt a folyamatot.

Mire gondol?

Intézményi nyomással, lejárató akciókkal vagy éppen média­támadásokkal próbálják marginalizálni azokat az erőket, amelyek eltérnek az uralkodó liberális narratívától. Nézzük csak meg, mi történik az AfD-vel Németországban vagy Le Penékkel Francia­országban. De a trend világos: egyre több országban jelennek meg patrióta mozgalmak, amelyek nagy népszerűségnek örvendenek, és amelyek azt mondják, hogy Európa nem ideológiai kísérlet, hanem nemzetek közössége. Ebben a folyamatban Magyar­ország úttörő szerepet játszik. Sokáig elszigetelt kivételnek próbálták beállítani a magyar modellt, ma viszont egyre többen látják: valójában egy új európai politikai korszak előhírnöke. Ezért vagyunk „veszélyesek”, ezért állunk az útjában minden globalistának, ezért avatkoznak be alpári igyekezettel a magyar választásba 
olajblokáddal, aranykonvojjal, fizikai megfélemlítéssel. A drámai az, hogy Volodimir Zelenszkijjel együtt a Tisza győzelmét kívánó magyarországi baloldali gépezet mindebben partner.

Hogyan befolyásolja az európai jobboldali szövetségesekkel való viszonyt az egyre mélyülő magyar–ukrán konfliktus? Mit gondol Zelenszkij fenyegetéséről és annak visszhangjáról?

Ha egy ország megpróbálja blokád alá venni Magyarország energiaellátását, az már-már nyílt agresszió. Amikor pedig az ukrán vezetés ezt a miniszterelnöknek és családjának címzett nyílt fenyegetésekkel egészíti ki, az pedig egy újabb szint. Ilyen aljasságnak semmi keresnivalója nincsen a politikában – mondom, sajnálatos és sajátos, hogy erre az egész beavatkozási projektre a tiszás holdudvar cinkos összekacsintással és témaeltereléssel reagál. És hogy miért teszik ezt? Mert Magyarország nem küld pénzt, nem küld fegyvert és nem küld katonát ebbe a háborúba. A Barátság kőolajvezeték körüli helyzet és a fenyegetések is ezért vannak. Zelenszkijék azt szeretnék, hogy az Országgyűlésben ne magyar, hanem ukrán többség legyen. Ennek a nyílt szolgálati műveletnek a fedőarca Magyar Péter, akinek az álcáját a tények leleplezik: 
ukrán fejlesztésű pártapplikáció, ukrán ügynökök a pártelnök körül, Ukrajna- és energiaszankció-párti határozatok az EP-ben, majd a müncheni paktum, legutóbb egy végtelenül gyanús pénzszállító aranykonvoj. De ha ez még mind nem lenne is, a Tisza a fogantatása pillanatától brüsszeli projekt. A brüsszeli döntéshozók pedig háborúpártiak, ezt nem is titkolják, ők mondják, hogy az „ukrajnai háború a mi háborúnk”. Totális vereségre akarják kényszeríteni az oroszokat a hadszíntéren, mert csak az orosz jóvátételből kaphatnák vissza a Kijevbe folyatott euró-százmilliárdokat. A német vezetésű totális háborúba – csakúgy, mint nyolcvan évvel ezelőtt – pedig minden európai nemzetet be akarnak ezért vonni, Magyarországot is. A választás tétje tehát, hogy külföldi háborús érdeket kiszolgáló bábkormány lesz idehaza, vagy egy száz százalékban 
a magyar érdeket érvényesítő alternatíva.

Minden eddiginél nagyobb jobboldali találkozót ígérnek. Kiket emelne ki az idei résztvevők közül, kik az új nevek, kik a rendszeresen visszatérők? 

A CPAC Hungary mára valójában több lett konferenciánál. Ez az esemény szervezi össze a világ jobboldalát. Egy globális találkozó, amely éppen azért antiglobalista, mert a nemzetek szuverenitását és a patrióta politikát állítja a középpontba. A konferencia fő szónoka minden évben Orbán Viktor – megígérhetem, hogy idén is így lesz –, és rendszeresen érkeznek vendégek a világ minden tájáról. Donald Trump támogatása különösen fontos jelzés: azt mutatja, hogy Magyarország egy kiemelt szövetség része. Érkeznek az Egyesült Államokból kongresszusi képviselők, illetve más prominens politikusok is. És persze vannak barátaink Európában és a világ más részein is. Budapestre jön többek között Eva Vlaardingerbroek holland politikai kommentátor, influenszer, Alice Weidel, az Alternatíva Németországért párt társelnöke és spanyol jó barátunk, a Vox elnöke, Santiago Abascal is. A többieket még nem árulom el, nehogy a balos sajtó korán „jóllakjon”. A fenti nevekből is kiviláglik, hogy a CPAC Hungary ma már annak a nemzetközi patrióta közösségnek a találkozóhelye, amely hisz a szuverenitásban, a békében és a nemzeti önrendelkezésben. Ha valaki látni akarja, merre tart a világ jobboldala, akkor érdemes figyelnie arra, mi történik a CPAC Hungary színpadán március 21-én. Vagyis: fel, patrióta győzelemre!