Bár megannyi baljós párhuzam látható Magyar Péter és Donald Tusk között, Rosonczy-Kovács Mihály Lengyelország-szakértő rámutatott: Tuskot lényegében hazaküldték Brüsszelből.
„Onnantól kezdve, hogy Donald Tuskot kvázi hazaküldték Brüsszelből, az Európai Néppárt éléről 2021 nyarán, világos forgatókönyv rajzolódott ki arról, hogyan kívánja őt a brüsszeli elit hatalomra segíteni, és milyen eszközöket alkalmaz a kampányban.
A választók tudatos megtévesztésén túl igyekeztek erős negatív érzelmeket kelteni:
nem pusztán tiltakozó hangulatot, hanem kifejezett gyűlöletet és megvetést próbáltak szítani a konzervatív kormánnyal, sőt a kormányt támogató választókkal szemben is”
– jelentette ki a Mandinernek Rosonczy-Kovács Mihály, Lengyelország és Olaszország szakértője.
Be nem váltott ígéretek. Hatósági erőszak. Külföldi beavatkozás. Dezinformáció. Ismerős jelenségek az előző lengyel választás környékéről. Vajon megismételhető a Tusk-féle varsói recept Magyarországon? Mi a közös Magyar Péterben és a jelenlegi lengyel miniszterelnökben? – erre keresi a választ az Utolsó figyelmeztetés című film, amelyet a hazánkban gyakran megforduló lengyel vezető újságíró és véleményvezér, Michał Karnowski készített, és amelynek bemutatójára március 20-án kerül sor az Uránia Filmszínházban. Regisztrálni ide kattintva lehet, az eseményről informálódni pedig annak Facebook-oldalán tud.
A Nézőpont Intézet külügyi igazgatója arra is rámutatott, hogy Tuskék különböző választási eredményekre eltérő forgatókönyvekkel készültek. A PiS ugyan megnyerte a választást, ám koalíciós partner hiányában nem tudott kormányt alakítani, így Tusk ennek köszönhetően átvette a hatalmat – idézte fel.
„Már a választás estéjén látszott rajta, hogy tisztában van a helyzet súlyával: a vesztesek koalíciója legalább 2025-ig nem tudja megkerülni a köztársasági elnöki vétót. A régi-új miniszterelnök mindent arra tett fel, hogy az elnökválasztáson győzelmet aratnak, és ezzel legalizálni tudják a korábbi, törvénytelen lépéseket. Hiába azonban: Tusk kollégája, Rafał Trzaskowski alulmaradt a szuverenista Karol Nawrockival szemben. Így továbbra is jogi korlátok között maradt Donald Tusk.”
A szakértő szerint nem véletlen, hogy a 2025-ös elnökválasztáson a lengyelek üzentek a regnáló hatalomnak, mivel az azt megelőző másfél évben egy olyan „durva forgatókönyvet” valósított meg, amely Tusk saját bevallása szerint is szembement a lengyel törvényekkel. „Azóta is gyakran idézik híressé vált mondatát: »kérem, ne aggódjanak, mindent a törvények tiszteletben tartásával teszünk, még ha azokat a saját értelmezésünk szerint alkalmazzuk is.«” Ezzel egy időben hangzott el a sokat emlegetett „harcoló demokrácia” kifejezés is.
2023. december 13-ától, a hatalomátvételt követően az események egy előre megírt forgatókönyv szerint zajlottak. Rosonczy-Kovács Mihály szerint Donald Tusk feltehetően már előre tájékoztatta berlini és brüsszeli szövetségeseit arról, hogy törvénytelen lépésekre készül.
Ezt is ajánljuk a témában
A lengyel miniszterelnök megvalósította, amiről azt hinnénk, hogy Európában lehetetlen: hatalomra kerülése után célba vette a független bíróságokat, beszántotta a közmédiát, és elkezdte levadászni politikai ellenfeleit.
Nem véletlen, hogy megválasztása után első útja Ursula von der Leyenhez vezetett.”
„Kezdetben a hatalom igyekezett afféle jogi fügefaleveleket alkalmazni: például a közmédia átalakítása kapcsán parlamenti határozatot fogadtak el, ami jogilag már akkor is nonszensz volt, később azonban még ezek a megoldások is eltűntek” – hívta fel a figyelmet.
Tuskék a személycseréket illetően is kíméletlenül jártak el: „az új igazságügyi miniszter, Waldemar Żurek például arról beszélt, hogy olyan bírókra van szüksége, akikben megbízik – mindezt egy olyan politikus mondja, akinek a pártja 2023-ban még a jogállamiság miatt aggódott. A hazánkban politikai menedékjoggal tartózkodó Marcin Romanowski volt igazságügyi miniszterhelyettes ügyében is hasonló történt: hiába született jogerős döntés az ellene kiadott elfogatóparancs visszavonásáról, a Żurek irányítása alá tartozó ügyészség ismét bíróság elé vitte az ügyet, majd addig módosították a bírósági ügyeleti rendet, amíg nem találtak egy »megbízható« bírót.”
A lengyel hírügynökség, a PAP beszámolója szerint a bíróság 2025 decemberében törölte a Romanowski ellen 2024 végén kiadott európai elfogatóparancsot. Dariusz Lubowski bíró akkor úgy ítélte meg, hogy az ügyben „törvényellenes politikai befolyásolási kísérlet és a polgári szabadságjogok megsértése érzékelhető”. Az ügyészség ezt követően december végén ismét kérvényezte a bíróságnál Romanowski európai körözését, és egyúttal Lubowski kizárását is kezdeményezte az ügyben hozandó további döntésekből..
Ezt is ajánljuk a témában
A lengyel miniszterelnök megvalósította, amiről azt hinnénk, hogy Európában lehetetlen: hatalomra kerülése után célba vette a független bíróságokat, beszántotta a közmédiát, és elkezdte levadászni politikai ellenfeleit.
„Első lépésként át kellett alakítani, vagy vissza kellett szorítani a kormánnyal kritikus hangot megütő sajtóorgánumokat. Ez nemcsak a közmédiát, hanem a magánmédiát is érintette. Az elmúlt hónapokban a regnáló hatalom például többször is felvetette kormánykritikus televíziócsatornák koncesszióinak kérdését.
Ezt követte az államügyész törvénytelen leváltása, majd a nyomozó hatóságok átalakítása annak érdekében, hogy a médiával kapcsolatos esetleges törvénytelenségek kivizsgálása ne vezessen eredményre. Ezt követően sorra kerültek azok az állami intézmények is, amelyeket vagy ellehetetlenítettek, vagy megfosztottak alkotmányos feladataiktól, ezzel kiüresítve működésüket.
Ezek az intézmények korábban képesek voltak demokratikus korlátot gyakorolni a kormány felett – ilyen például az alkotmánybíróság, amelyet teljes mértékben figyelmen kívül hagytak, és a költségvetésétől is megfosztottak.
„E lépésekben a választók megfélemlítése is egyértelműen tetten érhető, sok esetben erőszakos fellépések formájában. Elég csak a közmédia átvételére vagy egyszerű hivatalnokok meghurcolására gondolni” – sorolta a példákat Rosonczy-Kovács Mihály.
Külön kiemelte azoknak a hivatalnoknőknek az esetét, akiket szerinte pusztán azért hurcoltak meg, mert a PiS környezetében vagy állami cégeknél dolgoztak. Többüket családtagjaik jelenlétében vették őrizetbe, és ország-világ szeme láttára vitték el. A beszámoló szerint a legsúlyosabb bűnözőkhöz hasonló módon bántak velük: hónapokig előzetes letartóztatásban tartották őket, és a fogdában még a mosdóhasználat során sem biztosítottak számukra megfelelő magánszférát, mivel az ajtót nyitva kellett hagyniuk, miközben őr felügyelte őket.
„Ez is azt mutatja, hogy a politikai bosszú nemcsak a magas pozícióban lévőket érte el, hiába ígérte ezt Donald Tusk a 2023-as kampányban” – hangsúlyozta a külügyi igazgató.
A szakértő itt párhuzamot vont Magyar Péter azon kijelentéseivel, melyek ugyancsak a közmédiát és a regnáló hatalom holdudvarába tartozókat fenyegetik. Elég csak a Tisza Párt vezetőjének olyan megnyilvánulásaira gondolni, melyek „háromezer Orbán-janicsárról” vagy az „Út a börtönbe programról” szólnak.
Azonban a párhuzamok sora itt még nem ér véget. Nem véletlen, hogy a magyar balliberális oldal állítólagos „lengyel csodát” emleget, ezért is érdemes figyelni, mi történik valójában Varsóban. Donald Tusk az erőszakos fellépések mellett katasztrofális kormányzati teljesítményt produkál;
A Tusk által meghirdetett programcsomag nem „240 oldalból”, hane „100 pontból” állt. Az ebben rögzített ígéreteket a kormányzása első 100 napjában kellett volna végrehajtania, de hogy soha nem gondolta komolyan a programját, jól mutatja: az első két év alatt is a 100-ból csak 17-et valósított meg, még ő maga is csak 30-ról beszél. „Mindezt azzal magyarázta, hogy a választáson csak a szavazatok 30 százalékát szerezte meg, így ő is csak az ígéreteinek a 30 százalékát váltja be” – idézte fel Rosonczy-Kovács.
A külügyi igazgató szerint mindez jól mutatja, hogy a program valójában milyen célt szolgált. „Láthatóan Lengyelországban is elsősorban arra volt szükség, hogy megteremtsék a program meglétének látszatát.
Egy rendkívül heterogén választói közösséget kellett összetartani, amelyet lényegében csak a PiS elleni ellenérzés fogott össze. Erre épít Magyar Péter is.”
Az ígéretek is hasonló mintát követtek: Donald Tusk adócsökkentést ígért, valamint a közösségi közlekedés olcsóbbá tételét és a fiatalok lakáshoz jutásának támogatását. Ezekből azonban a szakértő szerint nem valósult meg érdemi előrelépés. Az adócsökkentés kapcsán például az egyik pénzügyminiszter-helyettes, Jarosław Neneman később úgy nyilatkozott, hogy ez csupán politikai ígéret volt, mivel a kampányígéretek és a gazdasági realitások teljesen eltérnek egymástól – idézte.
Az ismerős elemek sora azonban itt még nem ér véget. A 2023-as lengyelországi kampányban is éles üzenetváltások zajlottak Volodimir Zelenszkij és Mateusz Morawiecki között.
„Morawieckinek fel kellett szólítania Zelenszkijt, hogy ne fenyegesse a lengyeleket. Komoly vita alakult ki például a lengyel piacokat elárasztó, gyengébb minőségű ukrán gabona miatt, de említhetjük azt az esetet is, amikor Zelenszkij két ellenzéki aktivista újságírót tüntetett ki, miközben az állami vezetőkkel nem találkozott. Az ukrán elnök tehát teljes mellszélességgel beállt Donald Tusk mögé, ami nem meglepő, hiszen – a szakértő értelmezése szerint – ugyanahhoz a berlini–brüsszeli politikai szövetségi körhöz tartoznak.”
Rosonczy-Kovács Mihály arra is felhívta a figyelmet, hogy Zelenszkij „visszakapta a kölcsönt”, mivel Donald Tusk nemrég Kijevben arról beszélt: „európai, lengyel és ukrán forrásokból építenek ukrán biztonságot”. A szakértő ezt úgy értelmezte, hogy a lengyel források egy része Ukrajnába kerül.
Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a lengyel társadalom hozzáállása is jelentősen megváltozott az orosz–ukrán háborúhoz. Egy friss, állami közvélemény-kutatás szerint a lakosság 54 százaléka mindenáron a békére törekedne, míg 28 százalék a háború folytatását támogatja. A szakértő szerint ebből a változásból Tusk politikájában kevés tükröződik: továbbra is konfliktusorientált megközelítést képvisel, és a jelenlegi időszakot is háború előtti állapotként írja le.
„A magyar választók Varsó példáján keresztül láthatják, mi történne, ha a brüsszeli elit jelöltje, Tusk néppárti kollégája, Magyar Péter kerülne hatalomra. Tusk esete is azt mutatja, mennyit érnek ezek az ígéretek:
a hatalmat ugyan át lehet venni egy gyűlöletre építő kampánnyal, de puszta tagadásra építve nem lehet kormányozni – különösen egy ilyen törékeny geopolitikai helyzetben.”
„A tanulságok mellett fontos rögzíteni: Tusk elvesztette a választást. A PiS magabiztosan győzött, ám nem tudta fenntartani koalícióképességét, ami a lengyel arányos választási rendszerben kulcsfontosságú. A magyar, egyéni választókerületekre épülő rendszerben Tusk és szövetségesei a 2023-as eredményekkel nem tudtak volna hatalomra kerülni” – zárta gondolatait Rosonczy-Kovács Mihály.
Hogy hogy történt mindez a gyakorlatban? Nem áruljuk el – nézze meg a filmet a premieren, amit az alkotókkal való izgalmas pódiumbeszélgetés követ!
Regisztrálni ide kattintva lehet, az eseményről informálódni pedig annak Facebook-oldalán tud.
Forgatókönyv és rendezés: Marcin Tulicki
Gyártás: Anna Cyzowska
Közreműködők: Jan Rosół, dr. Kovács Erik József, Manninger Miksa, Rosonczy-Kovács Mihály
Készítette: Marcin Tulicki, Michał Adamczyk, Michał Karnowski
Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala
Ezt is ajánljuk a témában
Úgy megvétózta Tusk héja-álmait, hogy a lengyel kormányfő csak úgy füstölög.
Nem véletlenül próbálkoznak az ukrán drónok – mutattak rá az elemzők.
De Orbán Viktor győzelmére is van egy terv.
Kiborította őket a vétó.
Van, akinek a saját városa nevét is nehéz kimondania, Rost Andreának a Szózattal gyűlt meg a baja, a hartai jelölt pedig alaposan átlépte a jóízlés határát.
Az időzítés nem véletlen.
Orbán Viktor a háborúellenes szövetség megújítását, Magyar Péter a rendszerváltást szorgalmazta híveinek.
Két játékos is súlyos sérülést szenvedett.
De Orbán Viktor győzelmére is van egy terv.
Gáztárolók és finomítók kerültek célkeresztbe, a következmények már a benzinkutakon is látszanak.
