Az öt legfontosabb pont: ezért hullott darabokra Magyarország és Ukrajna kapcsolata

Az ukrán-magyar viszony az elmúlt évtizedben példátlan mélységbe süllyedt. A 2010-es évek elején még alapvetően konstruktív, a kárpátaljai magyar kisebbség védelmét is szem előtt tartó kapcsolatok helyét mára nyílt feszültség, kölcsönös konfliktusok és a legsúlyosabb elem – a magyar választásokba való nyílt beavatkozás – vette át. A leépülés nem „derült égből” jött: 2014-től kezdődően egyre gyakoribbá váltak a szórványos támadások a magyar szervezetek és képviselők ellen, de a valódi fordulópont 2017 volt.

A következőkben kronologikusan és tematikusan sorra vesszük azokat az állomásokat, amelyek meghatározóan befolyásolták a kétoldalú viszonyt, és amelyek végül a mai mélyponthoz vezettek.

2017: Az oktatási törvény – a jogfosztás kezdete

Minden a Petro Porosenko nevéhez fűződő oktatási törvénnyel kezdődött. A jogszabály ellehetetlenítette a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatását, és az ukrán nyelv védelme nevében lényegében asszimilációra ítélte a magyar iskolahálózatot. A Kárpátaljai Megyei Tanács, a Beregszászi Járási és Városi Tanács egyhangúlag kérte Porosenkótól a törvény megsemmisítését (vagy vétóját), mert az „sérti az ukrán alkotmányt, törvényeket, nemzetközi egyezményeket és kétoldalú megállapodásokat”, és „ellehetetleníti a magyar tannyelvű alap- és középiskolai oktatást”.

Trócsányi László akkori igazságügyi miniszter véleménycikkében világosan megfogalmazta a tétet: nem az „anyanyelv oktatása” (azaz tantárgyként való tanítása), hanem az anyanyelvi oktatás (azaz a teljes tananyag magyarul) a kérdés.

A Velencei Bizottság is elismerte a törvény problémáit:

• túl rövid felkészülési idő,
• pedagógushiány,
• egyeztetések hiánya és
• nemzetközi kötelezettségek megsértése.

Magyarország hiába vetett be minden diplomáciai eszközt az ENSZ-ben, az EBESZ-ben és az EU-ban – Kijev nem hátrált meg, és végül bevezetette a magyar kisebbség jogait sértő szabályokat.

2018-2019: A nyelvtörvény és a nyílt atrocitások

2018-ban Molotov-koktélos támadás érte a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári irodáját, magyar helységnévtáblákat fújtak le, emlékműveket rongáltak meg.

2019-ben elfogadták az államnyelvtörvényt, amely B1-es szintű ukrán nyelvtudást írt elő minden állampolgárnak, büntethetővé tette a magyar nyelv használatát a hivatalos és a közszférában, és szinte teljesen felszámolta a kisebbségi nyelvi jogokat (a magánbeszélgetések és vallási szertartások kivételével). Összesen 99 kárpátaljai magyar iskola került veszélybe.

Ebben az időszakban kezdték tervezni a munkácsi vár turulszobrának eltávolítása és az ukrán címer kihelyezését, Viktor Baloga kárpátaljai parlamenti képviselő pedig tervet dolgozott ki Beregszász magyar jellegének megszüntetésére.

Szélsőséges ukrán szervezetek petíciót indítottak a magyarok deportálása mellett, és nyilvánosságra hozták a kettős állampolgársággal rendelkező magyarok adatait – valószínűleg az ukrán belbiztonsági szolgálatok megfigyelései alapján.

A lista megjelenése után azonnal megindult a köztisztviselők és önkormányzati képviselők vegzálása. 

2020: Állami támadás a magyar intézmények ellen

2020 november 30-án fegyveres SZBU-kommandósok támadtak rá a KMKSZ-t és Brenzovics László elnököt.

Látható volt, hogy az ukrán államhatalom a számára kedvező nemzetközi helyzetet kihasználva a kárpátaljai magyarság intézményes nemzetiségi és politikai érdekvédelmének felszámolására szánta el magát.

2022-2024: A háború árnyékában folytatódó jogfosztás

A 2022-es teljes körű háború kitörése után Magyarország hatalmas humanitárius segítséget nyújtott, de katonai támogatást nem. Ukrajna válaszul tovább szűkítette a jogokat: megindult a magyar iskolák igazgatóinak elmozdítása, a nyelvtörvények újabb szigorítása, valamint a kárpátaljai magyar közösség kriminalizálása.

2025-2026: Példátlan mélypont – kémbotrány és energiazsarolás

Tagadhatatlan, hogy a magyar-ukrán viszony 2025-2026-ban érte el a mélypontot. 2025. május 9-én robbant ki az ukrán-kémbotrány. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) bejelentette: lebuktatott egy állítólagos magyar katonai hírszerzés által irányított ügynökhálózatot Kárpátalján. Két kárpátaljai magyart vettek őrizetbe hazaárulás és kémkedés vádjával. Az ukrán hatóságok azonban semmilyen komoly, hiteles bizonyítékot nem mutattak be – mindössze néhány, nehezen értelmezhető messenger-üzenet képernyőképét.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter válaszul két ukrán diplomatát utasított ki. Nem sokkal később a Terrorelhárítási Központ Budapesten elfogott egy ukrán állampolgárt kémkedés gyanújával. Magyarország később újabb két ukrán kémet leplezett le és utasított ki. 

Az ügyet tovább súlyosbítja, hogy egyik kulcsszereplője Tseber Roland, akit kémkedés miatt utasítottak ki Magyarországról. Tseber szoros kapcsolatban áll Magyar Péterrel (ő szervezte a Tisza Párt elnökének ukrajnai látogatását), rendszeresen kiáll mellette, támadja a magyar kormányt, és más ellenzéki figurákkal is találkozik (pl. Rácz András nyíltan eldicsekedett a kijevi találkozójukról). 

Ukrajna tudatosan leállította a Oroszországból érkező olaj tranzitot Magyarország és Szlovákia felé, miközben a vezeték műszakilag üzemképes. A magyar kormány szerint ez egyértelmű politikai zsarolás, miközben Brüsszellel, Zágrábbal és a magyar ellenzék összejátszásával próbál nyomást gyakorolni a választások előtt.

Magyarország válaszul leállította az Ukrajnába irányuló dízelexportot, blokkolta a 90 milliárd eurós uniós hitelcsomagot (2026-2027), valamint az EU 20. Oroszország elleni szankciós csomagját.

Látható, hogy Magyarország az elmúlt tíz évben végtelen türelmet tanúsított Ukrajnával szemben, minden atrocitás és provokáció ellenére. Cserébe Kijev soviniszta, ukranizációs politikával támadt a kárpátaljai magyarokra, és gyakorlatilag túszul ejtette a kisebbséget. Ez mára oda vezetett, hogy a két ország kapcsolata a mélyponton van. Tíz év alatt Ukrajna semmit sem tanult, inkább a konfliktust és a zsarolást választotta a jószomszédi viszony helyett.

Nyitókép forrása: HENRY NICHOLLS/AFP

***