A Velencei Bizottság a magyar véleménnyel összhangban megkérdőjelezi, hogy Ukrajnában az államnyelv megfelelő ismerete csak a nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatás felszámolásával lenne elérhető. Ukrajnának tárgyalásokat kell folytatnia a nemzeti kisebbségek képviselőivel az oktatási törvény anyanyelven történő oktatásra vonatkozó rendelkezéseiről.
Trócsányi László igazságügyi miniszter írása
Az Európa Tanács keretében működő Velencei Bizottság hétfőn tette közzé végleges véleményét az ukrán oktatási törvény nemzetközileg is vitatott 7. cikkére vonatkozóan.
A jogszabály az ukrán nyelv védelmében gyakorlatilag felszámolja a nemzeti kisebbségek nyelvén – így a magyar nyelven – történő oktatás lehetőségét az általános iskola ötödik osztályától kezdve, azzal az indokkal, hogy az ukrán nyelv megfelelő tudása nélkül a nem ukrán anyanyelvűek nem tudnak boldogulni Ukrajnában.
A törvény rendkívüli nemzetközi felháborodást váltott ki, tekintettel arra, hogy Ukrajna lakossága vegyes, területén az orosz ajkúakon kívül hivatalosan, a legutóbbi népszámlálás alapján 150 ezer magyar, 400 ezer román, 140 ezer lengyel, 200 ezer bolgár anyanyelvű személy, valamint számos más nemzetiség él. A jelentékeny létszám ellenére az új jogszabály végül elfogadott szövegét nem egyeztették a nemzeti kisebbségek képviselőivel, holott az anyanyelvi oktatás felszámolása a nemzeti kisebbségek teljes asszimilációjához vezethet.
Ukrajna a törvénnyel megsérti nemzetközi kötelezettségeit, hiszen magára nézve kötelezőnek ismert el számos, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló nemzetközi egyezményt, így például a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját és a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményt is. Magyarország és Ukrajna között hatályban van továbbá az az 1991-ben kötött bilaterális megállapodás, amelyben Ukrajna biztosítja a magyar nemzeti kisebbség anyanyelven történő oktatáshoz való jogát az oktatás minden szintjén.
Nemcsak az Ukrajna által vállalt kötelezettségek teszik kérdésessé a vitatott szabályozás megfelelőségét, hanem – gyakorlati szempontból – annak célszerűsége sem igazolható, hiszen még az egységes tömbben élő nemzeti kisebbségek is ukrán környezetben élnek, az ukrán nyelvet tanulják és használják életük során. Így nem áll meg az Ukrajna által hangoztatott érv, miszerint az államnyelv védelme mindenképpen szükségessé teszi a kisebbségek nyelvi jogainak korlátozását.
Magyarországnak az Alaptörvény D) cikkelyéből fakadó kötelezettsége, hogy nemzetközi szinten is megtegyen mindent a határon kívül élő magyarok védelmében. Így a törvény szeptember 5-i elfogadását követően a magyar kormány széleskörű diplomáciai offenzívát indított, ismertetve a jogszabállyal kapcsolatban megfogalmazott aggályait. Az ENSZ, az Európa Tanács, az EBESZ és az Európai Unió fórumain is felvetettük a törvénymódosítás ügyét. Mind a külügyi, mind az oktatási tárcák között sor került bilaterális egyeztetésre. Magam is levelet írtam a kérdésben november elején ukrán partneremnek.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése – magyar kezdeményezésre, 80%-os többséggel elfogadott határozatában – súlyosan elmarasztalta az új ukrán jogszabályt, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy az államnyelv védelmét a meglévő kisebbségi oktatási rendszer megtartása mellett kell javítani. Ezen felül felhívta az ukrán kormányt, hogy majd a Velencei Bizottság véleménye alapján tegye meg a szükséges törvénymódosításokat.
E diplomáciai vihar közepette – végül az ukrán külügyminisztérium megkeresése nyomán – készítette el december 11-én nyilvánosságra hozott véleményét a Velencei Bizottság. A magyar kormány ebben az eljárásban bocsátott ún. amicus curiae-t, azaz a végleges szöveg kialakítását segítő, a magyar álláspontot tükröző véleményt a Bizottság rendelkezésére.
Igazságügyi miniszterként és olyan egyetemi tanárként, aki nyolc éven át a Velencei Bizottság munkájában részt vehetett, az alábbiakban tudom összegezni álláspontomat a Velencei Bizottság elfogadott véleményével kapcsolatosan.
Mindenekelőtt helyes, hogy a Bizottság is sérelmezi a megfelelő egyeztetések hiányát a törvény elfogadására vonatkozó eljárásban. Ez biztosíthatta volna, hogy az ukrán jogalkotó számára világossá váljék, hogy messze nem az optimális megoldást erőlteti egy általa vélt problémára.
Nem vitatkozunk azzal, hogy a Bizottság, a kisebbségi nyelvi jogok korlátozásának igazolhatósága tekintetében, alapvetően legitim célnak tekinti az államnyelv védelmét. Örömmel vettük viszont, hogy elismerik: az új ukrán szabályok alkalmazása elvi és gyakorlati problémákat vet fel. A jogszabályban meghatározott három év túl rövid idő az alkalmazásra való felkészüléshez, ráadásul nem áll rendelkezésre megfelelő számú, megfelelő képzettséggel rendelkező pedagógus sem az ukrán nyelv oktatására. A Bizottság a jogszabály által hátrányosan érintett közösségekkel, többek között Magyarországgal együtt megkérdőjelezi, hogy az a legitim cél, hogy az államnyelvet a középiskola végeztével mindenki megfelelően ismerje, csak az ukrán törvényhozó által választott megoldással érhető-e el. Az ukrán nyelvoktatás erősítése ugyanis a hagyományos működés fenntartása mellett jobban megfelelne az arányosság elvének.
Noha szívesebben vettem volna erőteljesebb megfogalmazást, a Bizottság szerint is aggodalomra ad okot Ukrajna nemzetközileg vállalt kötelezettségei, a nyelvi charta és a keretegyezmény, az Emberi Jogok Európai Egyezménye Első kiegészítő jegyzőkönyvének 2. cikke és az ukrán alkotmány tekintetében is az, hogy a kisebbségi iskolák, illetve maga az oktatás is veszélyben vannak.
Az új törvény ugyanis a ma működő magyar oktatási hálózatot is felszámolhatja azzal, hogy az érintett iskoláknak át kell állniuk az ukrán nyelven történő oktatásra. A 2016/2017-es tanévben 71 magyar nyelvű oktatási intézmény működött, további 27 iskolában volt magyar nyelvű osztály, összesen 16 275 diák tanult magyar nyelven. Magyar szempontból ez forog veszélyben.
A Bizottság kimondja, hogy a megfelelő megoldás az lenne, ha a kifogásolt 7. cikket felváltanák egy kiegyensúlyozottabb és világosabban megfogalmazott normaszöveggel. Tekintettel azonban arra, hogy e cikk és maga a törvény keretrendelkezéseket adnak meg, alkalmazásukhoz további jogszabályokra van szükség. A Bizottság szerint meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az anyanyelvet ne csak tantárgyként tanítsák az érintett iskolákban, hanem a tantárgyak anyanyelven történő oktatásával olyan szintre juthassanak el a diákok az anyanyelv használatában, hogy alkalmasak legyenek komplex problémák megoldására is. A Bizottság felszólítja az ukrán hatóságokat, hogy tárgyalásokat folytassanak a nemzetiségi szervezetek vezetőivel és minden más érintettel. Nagyon bízom abban, hogy az ukrán fél olyan javaslatokkal fog előállni, amelyek a magyar kisebbség jogos érdekeit figyelembe veszik, és így a magyar anyanyelvű oktatás teljes egészében fennmarad Kárpátalján.
Magyarország szívesen nyújt segítséget a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek, valamint anyaállamként – az Ukrajnával fennálló kétoldalú, nemzetközi szerződéseken és együttműködésen alapuló kapcsolatainkra támaszkodva – kész tárgyalni az ukrán féllel a célból, hogy a kárpátaljai magyarok anyanyelvi oktatása elkerülje az ukrán oktatási törvény 7. cikkében, valamint az azóta a sajtóban megjelent hírek szerint az ukrán oktatási tárca által is előrevetített sorsot: a fokozatos leépítést. E téren nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Magyarország és Ukrajna között hatályban lévő bilaterális megállapodások értelmében Ukrajna vállalta, hogy biztosítja a magyar nemzeti kisebbség anyanyelven történő oktatáshoz való jogát az oktatás minden szintjén. Ez, a Velencei Bizottság véleményével kiegészülve már megfelelő tárgyalási alapot biztosít Magyarország és az ott élő magyar kisebbség számára.
A Velencei Bizottság véleményének eltérő értelmezése a Velencei Bizottság munkamódszerét is tükrözi. A magyar kisebbség helyzetének javításához szükséges legfontosabb kérdésekre azonban a vélemény kitért, és mint említettem, ezáltal a magyar álláspontot támasztja alá: a kisebbségekkel való konzultációk szükségessége, a nemzetközi kötelezettségek megsértése vagy a jövőben meghozandó jogszabályokba foglalandó pontosabb, bizonytalanságokat eloszlató megfogalmazások kapcsán tett kijelentések és javaslatok segíthetik egy fenntartható megoldás megtalálását.
Őszintén remélem, hogy Ukrajna a Velencei Bizottság véleményében foglalt ajánlásokat elfogadja, és haladéktalanul tárgyalásokat kezd a kárpátaljai magyarság vezetőivel.
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Az ukrán elnök Davosban figyelmeztette az EU vezetőit, hogy erősítsék meg magukat, mert az amerikaiak távol lesznek, az oroszok pedig közel.
Az Agrárkamara szerint az EU mezőgazdaságát is letarolná.
A WHO amúgy reméli, hogy az Egyesült Államok átgondolja a dolgot.
Én mindig elismerem, ha valaki tényszerűen bizonyítja, hogy nem volt igazam.
Robert Habeck kancellárhelyettes szerint az EU készen áll a vámtarifák emelésére, bár reméli, nem kerül erre sor.
Az üléspróba és a szimulátorteszt már megvolt, szerdán pedig vezetni is fogja Fioranóban az egyik Ferrarit a britek hétszeres Forma–1-es világbajnoka, Lewis Hamilton.
Chema Rodríguez elsősorban a hozzáállást hiányolta a franciáktól elszenvedett hétgólos vereség alkalmával, bár sem a védekezésünk, sem a támadásunk nem működött, és a játék többi eleme sem volt rendben. Bánhidi Bence pedig arról beszélt, hogy az ellenfél helyett végül saját magunkat leptük meg.
