Az elnök egyik barátjára bízta az orosz-ukrán konfliktus megoldását, akinek módszerei azonban az európaiakban megvetést az amerikaiakban pedig szkepticizmust ébresztenek. Washingtonban lenézik, Brüsszelben Putyin bábjaként beszélnek róla, de vajon mi az igazság Steve Witkoffal kapcsolatban?
Az amerikai nagykövetek ritkán karrierdiplomaták. Ha valaki jelentős összeget adományozott az elnöknek, vagy közeli barátságban áll vele akkor nagyobb eséllyel kaphat megbizatást, mintha jelentős külpolitikai tapasztalattal rendelkezne.
Donald Trump ezt kiterjesztette más pozíciókra is. Első négy éve során cégének korábbi ügyvédjei, üzleti partnerei és személyes barátai közül többen váratlanul a nemzetközi politika színpadán találták magukat.
Ezek közül kiemelkedtek Jason Greenblatt és Jared Kushner, akik Trump legnagyobb külpolitikai sikerét az Ábrahám-egyezményeket is kidolgozták. Greenblatt korábban a Mandinernek adott interjúban azzal magyarázta az üzletemberek és az ügyvédek bedobását a diplomáciába, hogy az elnök szereti az őszinte beszédet. A korábbi főtárgyaló arra is rávilágított:
Trump abban különbözik a hagyományos politikusoktól, hogy ő a nemzetközi tárgyalások során nem kertel, hanem egyenesen megmondja, hogy mit gondol és mit szeretne.
„De ez működik, mert bárki, akinek van esze, felismeri, hogy ha nem mondja el az igazat, egyszerű és érthető nyelven, hanem csak szép szavakat tesz egymás mellé, akkor valójában nem ér el előrelépést. Az, hogy ő a dolgokról úgy beszél, ahogy azok tényleg vannak, még nem jelenti azt, hogy előrelépést is fog elérni, de sokkal nagyobb esélye erre, ha őszintén beszél” – magyarázta az elnök filozófiáját az üzletember.
A második Trump elnökség egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb figurája Steve Witkoff, az elnök közeli barátja, aki a New York-i ingatlanbefektetői világból érkezik, és aki nemcsak a gázai tárgyalásokért felelt, hanem ő lett Trump nem hivatalos követe az oroszokkal folytatott tárgyalásokon.
Witkoff a virágnyelven beszélő, agyafúrt, és diszkrét nemzetközi diplomaták között pont úgy kilóg, mint ahogy Trump is kilóg a nemzetközi politikusok között.
Witkoff szó szerint be lett dobva jelenlegi szerepébe. Mára sokan elfelejtették, de Trump eredetileg Keith Kellogg korábbi tábornokot nevezte ki orosz-ukrán megbízottnak. Kellogg azonban néhány héttel a kinevezése után jelentős akadályba ütközött: az oroszok elutasították, hogy találkozzanak vele, ezért nem vett részt a február 18-án Rijádban tartott amerikai-orosz tárgyalásokon. Vlagyimir Putyin orosz elnök ugyanis túl Ukrajna-barátnak tartotta őt – közölte az NBC News-szal egy magas rangú orosz tisztviselő. Több próbálkozás után Kellogg végül ukrajnai különmegbízottá lett átnevezve (ezt a pozíciót januárig tölti be), az oroszokhoz pedig az elnök Steve Witkoffot küldte. Trump ugyanis elégedett volt azzal, ahogy a barátja Izraelben tárgyalt, és úgy gondolta ugyanaz a taktika működhet Moszkvában is.
Witkoff Putyinnal folytatott tárgyalásait rengeteg kritika érte.
Eddig összesen hatszor találkoztak, legutóbb már Jared Kushner jelenlétében. A diplomáciában járatlan, de az üzlethez értő Witkoff ugyanis olyan baráti hozzáállást vett fel az orosz elnökkel szemben, ami megbotránkoztatta az európaiakat. Mikor májusban saját tolmács nélkül találkozott az orosz elnökkel a Trump adminisztrációhoz közel álló személyek „idiótának” nevezték. Később az is felmerült, hogy a megbízott félreértette Putyin által mondottakat, és rosszul mondta el azokat Trumpnak.
Nemrég pedig a Bloomberg kiszivárogtatott egy telefonbeszélgetést, amelyben Witkoff tanácsot adott Jurij Uszakovnak, hogyan beszéljen Trumppal. Az elnök megvédte Witkoff kiszivárgott beszélgetését, mondván, hogy ez „megszokott dolog”, amit „egy tárgyalópartner tesz”. Steven Cheung, a Fehér Ház kommunikációs igazgatója szerint a szivárgás „egy dolgot bizonyít: „Witkoff különmegbízott szinte minden nap tárgyal orosz és ukrán tisztviselőkkel a béke elérése érdekében, ami pontosan az, amire Trump elnök kinevezte”.
Nemrég egy más jellegű telefonbeszélgetés is kiszivárgott, ezúttal a nyugat-európai vezetők között, amelyben nyilvánvalóvá tették mennyire mélységesen lenézik Donald Trump tárgyalói csapatát, amely tagjaitól „meg kell védeni” Zelenszkijt.
Trump láthatóan elengedi a füle mellett a Witkoffot érintő kritikákat.
Trump mindkét ciklusa során rendszeresen megbotránkoztatta a nemzetközi média kommentátorait azzal miként beszélt például Kim Dzsongunról vagy más autoriter vezetőkről, miközben egyes szövetséges országok vezetőit nem kímélte.
Ez Trump tárgyalási stílusának a sajátossága, ami van amikor működik van amikor nem. Észak-Korea esetében nem működött, s mikor erre rájött az elnök azonnal felfüggesztette a tárgyalásokat. Oroszországgal kapcsolatban ugyanez áll fent, egyértelmű, hogy Trump megegyezést akar, és Witkoff a „jó rendőr”, aki barátságosan meghallgatja az oroszokat.
Witkoff nem diplomata, és nem is próbál diplomatát játszani. Mikor először megjelent a gázai tűzszüneti tárgyalásokon, az újságok még gyakran pozitív cikkeket írtak róla, a Guardian egyenesen egy „kedves és udvarias” embernek titulálta, aki kilóg az adminisztrációból. Azóta a nyugati média leginkább „dilettánsként” értekezik róla, az ukrán-barát médiában pedig próbálják valamifajta sötét alakként bemutatni őt, aki az oroszokkal szövetkezett. Egyik sem adja vissza a valóságot.
Trump meg van róla győződve, hogy az üzlet és a pénz felülírhatja a geopolitikai ellentéteket, mivel ez az Ábrahám-egyezmények esetén sikeresnek bizonyult. Most az oroszokkal kapcsolatban is hasonló taktikát szeretne, éppen ezért küld egy ingatlanbefektetőt tárgyalni. Hogy ez a taktika működik-e az már kérdéses. „Oroszország hatalmas erőforrásokkal és hatalmas területekkel rendelkezik” – nyilatkozta Witkoff novemberben a The Wall Street Journalnak, részletesen leírva reményeit, hogy Oroszország, Ukrajna és Amerika üzleti partnerekké válnak.
„Ha mindezt megteszünk, és mindenki prosperál, mindenki részese lesz ennek, és mindenki számára előnyös lesz, az természetesen védelmet nyújt a jövőbeli konfliktusok ellen. Mert mindenki virágzik.”
Ezt a taktikát az európaiak elvetik, de elveti a republikánusok jelentős része is, mivel szerintük az oroszokkal nem lehet egyezkedni, hanem azon az állásponton vannak, hogy megegyezés helyett inkább támogatni kell az ukránokat. A WSJ részletes cikkben elemezte Witkoff próbálkozásait az elmúlt hónapokban, amelyek végül a 28 pontos javaslatban csúcsosodtak ki. A terv az európaiakat felháborította, és az amerikai delegáció végül egy megnyírbált tervet vitt el Moszkvába, amit az oroszok nem fogadtak el. Trump türelme fogy, de Witkoff továbbra is bízik benne, hogy sikerül a lezárás. „Az üzletkötés az én szakmám. Ezért vagyok itt” – nyilatkozta a Journalnak. „Folyamatosan kopogtatunk az ajtón, és új ötletekkel állunk elő.”
Nyitókép: CHARLY TRIBALLEAU / AFP
Ezt is ajánljuk a témában
Saját oldala eltörölte őt, így a jobboldalon tudja elmondani nézeteit Thomas Fazi olasz baloldali újságíró: az ukrajnai háborúról, Európa és Amerika viszonyrendszeréről kérdeztük őt!
***
Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.
A béke helyett hosszú távú háborús stratégiát javasolnak Ukrajnának.
Viktor Medvedcsuknak végleg elege lett.
Nyilvánosság elé lépett az ukrán elnök.
Világossá vált, hogy csak a magyar miniszterelnök néz szembe a valósággal.
Géberjén polgármestere Orbán Viktor videójában azt is elmondta, hogy érhető el leghamarabb a béke.
Tomio Okamura újévi beszédében azt is kijelentette, hogy Ukrajnának nincs helye az Európai Unióban.
A béke helyett hosszú távú háborús stratégiát javasolnak Ukrajnának.
Jobb, ha mindenki befogja a száját a választásokig.
