Hétfőn megjelent írásomra igyekezett ma válaszolni Gelencsér Ferenc

„Hétfőn megjelent írásomra igyekezett ma válaszolni Gelencsér Ferenc. (Aki nem emlékezne rá  – nekem is gondolkodnom kellett, mert hirtelen nem tudtam becses személyét hova tenni – , ő egy villámkarriert befutott politikus, ami azt jelenti, hogy mire öt ember megjegyezte volna a nevét, már meg is bukott. Pedig átmenetileg a Momentum élén is állomásozott, de már elmúlt. Ahogy a Momentum is). A lényeg: a magát egykor szerényen államférfinek tituláló epizódszereplőnek négy napba került elolvasni a cikkemet. Szerintem szánjon még néhány hónapot az értelmezésre, és akkor talán föl is fogja. Bár ez nem túl valószínű.

Az ugyanakkor pozitívum, hogy Gelencsér – természetesen szintén anélkül, hogy megértette volna – idéz egy 2018-as HVG-s cikkemből. Ezt ma (meg sose) nem szokták megtenni, mert akkor látszana, hogy hosszú évek óta ugyanazt mondom. A fölelevenített mondat így hangzik: »A kormányváltás nemhogy nem valószínű, de nem is kívánatos most«. Pontosan. Már akkor is romokban hevert az ellenzék nagy része (Vona pártja volt életképes, de azóta a Jobbik akkori szavazóinak legalább felét is sikerült átrugdalni államférfiéknak a Fideszhez, illetve a Mi Hazánkhoz). Nem én tehetek róla, hogy azt követően is mindig mindenben pontosan az ellenkezőjét csinálta az ellenzék, mint amit javasoltam, míg eljutottak a végső elmebajig.

Mindenkinek, akinek ebben szerepe volt, talán illene mélyen kussolnia. Ehelyett Gelencsér engem kezd minősítgetni, például, hogy én vagyok, aki nem ismerem az országot, és jól fizetett publicistának nevez. Komoly terepismeretről tanúskodik, ha valaki szerint mifelénk jól fizetik a publicistákat vagy egyéb betűvetőket. Még senki nem épített ebből palotát, a HVG-s bérekről meg inkább nem mondok semmit, de nyilván töredéke, mint egy közpénzen eltartott parlamenti képviselő jövedelme. Viszont az is tény, hogy a Fidesznek megérte eltartani a Gelencséreket, ekkora f@szokat nem könnyen találni. Esetleg, ha körülnéznek a kormány tagjainak rokonságában.”

Nyitókép forrása: Koszticsák Szilárd / MTI

***