Elsüllyesztett ügyek, elévült bűnök: tüntetések, hatalmi harcok és bizalomvesztés Romániában

Több mint egy hete egymást követő napokon vonulnak az utcára az emberek Románia több városában „tiszta és igazságos” igazságszolgáltatást követelve. Bukarest, Kolozsvár, Iaşi, Temesvár, Nagyszeben, Brassó, Ploieşti, Suceava, Galaţi, Nagyvárad, Konstanca és Piteşti – a tiltakozások sorozata napok alatt országossá váltak. 

A hullám közvetlen kiváltó oka a Recorder oknyomozó portál bő kétórás anyaga, a Justiție capturată („Foglyul ejtett igazságszolgáltatás”), amely a sajtóban megjelent ismertetések szerint tanúvallomásokkal és konkrét ügyekkel azt állítja: 

A film megjelenése után több százan gyűltek össze Bukarestben a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) székháza előtt, „Tüntetés a független igazságszolgáltatásért” címmel. A felháborodás lényege egyszerűen foglalható össze: 

„Elsüllyesztett” ügyek és az elévülés mint menekülőút

A Recorder-film a nyilvánosságra került részletek alapján külön hangsúlyt helyez arra, hogy egyes legfelsőbb bírósági (ICCJ) és alkotmánybírósági döntések miként könnyíthették meg: korrupciós ügyekben a bűncselekmények elévüljenek. 

A film emblematikus példája Marian Vanghelie: Bukarest ötödik kerületének volt polgármesterét 

Ügyét éveken át halogatták, miközben a tárgyaló tanács összetételét a per során öt alkalommal is megváltoztatták. A közvélemény számára ez már nem eljárásjogi részlet, hanem a rendszer önvédelmi reflexének bizonyítéka: ha kell, „kigazítja” magát.

A tanúvallomások szerint a bukaresti ítélőtábla belső világában olyan légkör alakulhatott ki, ahol sérül az ügyek véletlenszerű kiosztásának elve, a „kíméletesebb” hozzáállás pedig bátorítást kaphat – miközben a kritikus hangok ellenőrzésekkel, fegyelmi kockázatokkal néznek szembe. A film által felrajzolt kép egy „piramisszerű” rendszer felé mutat, ahol a döntések egy szűk, kulcspozícióban lévő körnél összpontosulnak. Ebben a történetben hangsúlyos szereplő Lia Savonea is: a román igazságügyi rendszer egyik kulcsfigurája, akit nemrég a román Legfelsőbb Bíróság élére neveztek ki, és akinek pályáját a sajtóanyagok ellentmondásosnak ábrázolják.

Politikai reakciók, belső lázadás és a bizalom ára

A botrány nem maradt a bíróságok falai között. A dokumentumfilm szerint visszaesett a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) nagy korrupciós ügyeinek száma; volt és jelenlegi ügyészek úgy beszélnek a helyzetről, hogy „vannak ügyek, amelyekben egyszerűen nem akarják”, hogy a nyomozás haladjon. A film egy konkrét történetet is társít ehhez: 

A Recorder információi szerint a jelenlegi főügyész, Marius Voineag időszaka alatt több mint húsz ügyész távozott a mintegy 140 fős állományból, ami sokak szerint belső repedésekre utal.

A politikai tér azonnal ráfordult a történetre. Radu Marinescu igazságügyi miniszter első megszólalása sokaknál inkább olaj volt a tűzre: azt mondta, előbb meg kell nézni, vannak-e konkrét tények a filmben, a fegyelmi ügyek pedig nem az ő hatáskörébe tartoznak; hozzátette, csak részleteket látott, miközben a film rövid idő alatt hatalmas nézettséget ért el. 

és első reakciójában „alaptalan állításoknak” minősítette a filmben elhangzó bírói vallomásokat.

A konfliktus a bukaresti ítélőtábla körül látványos lett. Raluca Moroșanu bíró, a dokumentumfilm szereplője egy sajtótájékoztatón azt mondta: „fegyelmi eljárásokkal terrorizálnak minket”, és „toxikus” légkörről beszélt. 

Beșu erre azt mondta, ez nyilvános információ, a támadás célja a hiteltelenítés, miközben ő kitart amellett: állításai ellenőrizhetők.

Közben az utcán a követelések keményednek: a tüntetők személyi felelősséget is emlegetnek, de jogszabályi változásokat is akarnak, hogy megszűnjenek az elévülésig elhúzható perek „kiskapui”. A közösségi médiában Nicușor Dan államelnök is nyomás alá került; később közölte, elejétől a végéig megnézte a filmet, és bár tényeket és bizonyításra szoruló véleményeket is lát benne, a megoldást a rendszeren belül kell keresni. Bejelentette azt is, hogy december 22-én, hétfőn 10 órára megbeszélésre hív minden bírót és ügyészt, aki beszámolna a problémákról: „ha 200 bíró és ügyész integritási gondokról beszél, nagyon komoly a helyzet.”

Megszólalt a botrány kapcsán Laura Codruța Kövesi is, az Európai Ügyészség vezetője, a román korrupcióellenes ügyészség (DNA) korábbi főügyésze. Kövesi „aggodalmának” adott hangot a Recorder-filmben bemutatott jelenségek miatt, és emlékeztetett: az Emberi Jogok Európai Bírósága egyértelműen kimondta, hogy a bírákat és ügyészeket megilleti a véleménynyilvánítás szabadsága, ha súlyos intézményi működési zavarokra hívják fel a figyelmet.

sokan a korrupció elleni harc szimbólumát látják benne, míg mások emlékeztetnek arra, hogy főügyészi időszakát titkosszolgálati és politikai befolyás vádjai, illetve máig tisztázatlan visszaélések árnyékolják be – ami tovább erősíti azt az érzést, hogy a mostani igazságszolgáltatási válság nem új keletű, hanem hosszú évek felhalmozódott konfliktusainak következménye.

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a botrányt nem egyszerűen „tisztulási folyamatként”, 

szerinte óriási feszültség van a különböző érdekcsoportok között, és két tábor vív hatalmi harcot. Felidézte azt az időszakot is, amikor – a híres „titkos protokollumok” idején – a román hírszerzés és az igazságszolgáltatás bizonyos szereplői között megállapodások születtek, ami akkor „nagyon kilengette az ingát” az egyik irányba. Kelemen szerint most az inga a másik irányba lendült ki, a mostani hullám pedig ennek a belső hatalmi küzdelemnek a látványos felszínre törése.

Pászkán Zsolt politikai elemző a Maszolnak ennél is sötétebb keretbe helyezte a történetet: szerinte nem a „jók” és „rosszak” csatája zajlik, hanem 

Úgy fogalmazott, a Recorder anyaga inkább „doku-reality” vagy „doku-dráma”, vagyis valós elemeket is tartalmaz, de egyoldalúan, a nézőben előre kijelölt következtetést kialakítva tálal – ezért a film fegyverként használható a román igazságszolgáltatáson és társadalmon belüli harcokban. Pászkán azt is kifogásolta, hogy a film alig utal a korábbi, 

A történet végén mégsem az a legfontosabb kérdés, hogy ki nyer a taláros falak mögött, hanem az, hogy vissza lehet-e építeni a bizalmat. Ilie Bolojan miniszterelnök szerint 

 a méltánytalanságérzetet az ellentmondásos döntések és az elévülések csak erősítik. A Recorder-film utóélete ezért több egy médiabotrányánál: egy olyan rendszerpróba, ahol a társadalom most azt figyeli, lesz-e végre következmény – vagy minden visszazökken a régi körforgásba.

Nyitókép: Alex Nicodim / AFP