Papíron az Észak-atlanti Szerződés Szervezete a világ legerősebb katonai szövetsége. A valóságban azonban akár 45 napba is telhet, mire egy komolyabb katonai erőt Európa nyugati feléből a keleti frontra juttatnak. Omladozó hidak, szűk alagutak, eltérő vasúti nyomtávok és bénító bürokrácia állják útját a védelemnek – miközben keleten már háború dúl.
Egy európai hadgyakorlat során történt incidens mára a NATO logisztikai problémáinak szimbólumává vált. Ben Hodges nyugalmazott amerikai tábornok idézte fel:
amikor több tucat Bradley gyalogsági harcjármű haladt át egy lengyel vasútállomáson, néhány jármű tornya egyszerűen letépődött, miután a peron tetőszerkezetébe ütközött.
Senki nem sérült meg, de több ezer dolláros kár keletkezett, és tíz harcjármű ideiglenesen harcképtelenné vált. Az eset világosan jelezte, hogy Európa infrastruktúrája nincs felkészítve nagy számú, nehéz haditechnika gyors mozgatására.
Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója után derült ki igazán, hogy az európai újrafegyverkezés önmagában nem elég.
Nemcsak modern harckocsikra és önjáró lövegekre van szükség, hanem arra is, hogy ezeket napok alatt el lehessen juttatni a keleti szárnyra.
Ennek nehézségét illusztrálta, amikor Franciaország nem tudta Leclerc harckocsijait a legrövidebb szárazföldi útvonalon, Németországon keresztül Romániába küldeni. A német hatóságok túl nehéznek ítélték a tankokat az infrastruktúrához, így a szállítmányt Marseille-ből a Földközi-tengeren át Görögországba hajózták, majd vasúton vitték tovább. Ami gyors erődemonstrációnak indult, hetekig tartó logisztikai kerülőúttá vált.
Uniós becslések szerint jelenleg akár 45 napba is telhet, mire egy nyugati stratégiai kikötőkből induló NATO-erő eléri az orosz vagy ukrán határ közelében fekvő szövetséges országokat. A katonai mobilitás új terveinek célja ezt 3–5 napra csökkenteni. Alexander Sollfrank német altábornagy szerint mindennek „svájci óraműként” kellene működnie,
mert az elrettentés csak akkor hiteles, ha gyors és kiszámítható.
A probléma azonban már az első lépésnél jelentkezik: időben felismerni, hogy valódi válság közeleg. 2022 elején több nyugati vezető sem hitte el, hogy Vlagyimir Putyin valóban támadni fog. Hodges szerint a döntéshozatal sebessége kulcskérdés: mikor adják ki a mozgósítási parancsot, mikor nyitják meg a lőszerraktárakat, mikor indulhatnak el a konvojok. Ehhez az is kell, hogy az európai vezetők és az amerikai elnök ugyanúgy értelmezzék a fenyegetést.
Ezt is ajánljuk a témában
A két ázsiai ország kapcsolata hetek alatt olyan mélypontra zuhant, amilyet évtizedek óta nem láttunk. Tokió katonai választ helyezett kilátásba, Peking erre visszahívta a nagykövetét.
A NATO hivatalosan nem közöl számokat, de egy háború esetén a diplomáciai források szerint 200 ezer katona, 1500 harckocsi és több mint 2500 páncélozott jármű átcsoportosítására lenne szükség az Egyesült Államokból, Kanadából és Nagy-Britanniából. Bár az amerikaiak sokat javítottak az európai útvonalak feltérképezésén, a hiányosságok továbbra is döbbenetesek:
szűk alagutak, gyenge hidak, veszélyes pályadőlések, eltérő vasúti nyomtávok.
A Balti államokban ezért zajlik a 24 milliárd eurós Rail Baltica projekt, Spanyolországban pedig szintén az eltérő nyomtáv okoz súlyos problémákat. Az átrakodás mindenhol időveszteséget jelent, ráadásul olyan „fojtópontokat” hoz létre, amelyek egy modern rakétaháborúban ideális célpontok.
Különösen érzékeny Németország helyzete. Az ország földrajzi fekvése miatt megkerülhetetlen tranzitterület, itt állomásozik mintegy 37 ezer amerikai katona, miközben az infrastruktúra állapota sok helyen kritikus. A drezdai Carola-híd részleges összeomlása az egész kontinens infrastrukturális válságának jelképévé vált.
Az EU 2800 kritikus pontot azonosított, ebből 500 kiemelt projektet.
A NATO-tagállamok vállalták, hogy 2035-re GDP-jük 5 százalékát védelmi célokra fordítják, amelyből 1,5 százalék infrastruktúrára mehet, Németország pedig egy 500 milliárd eurós felújítási programot készít elő – kérdés, hogy ez elég gyors lesz-e.
Békeidőben a katonai konvojoknak vám- és munkaügyi szabályokat kell betartaniuk, például a kamionsofőrök vezetési idejét. Természetese háború esetén ezek az akadályok eltűnnek – de akkor már késő.
Ezért merült fel a „katonai Schengen” gondolata, amely egységesítené és gyorsítaná a csapatmozgásokat.
Bár Németország, Lengyelország és Hollandia már tett lépéseket, a papírmunka továbbra is országonként eltér, ráadásul a NATO a kiberfenyegetések miatt ma is papíralapú dokumentumokra támaszkodik.
A problémák mélyebb okaira Vukics Ferenc katonai szakértő mutat rá, aki szerint a NATO mai logisztikai nehézségei nem elsősorban technikai, hanem történeti és szemléleti eredetűek. A hidegháború végéig Európában magától értetődő volt az úgynevezett kettős felhasználású infrastruktúra:
a kikötőket, autópályákat, hidakat, vasútállomásokat eleve úgy tervezték, hogy szükség esetén katonai célokra is alkalmasak legyenek.
Az államok élelmiszerből, üzemanyagból, lőszerből és ipari nyersanyagokból évekre elegendő tartalékokat halmoztak fel, az ipart pedig válsághelyzetben gyorsan át lehetett állítani hadi termelésre.
Ez a gondolkodásmód a hidegháború után fokozatosan eltűnt. A gazdasági hatékonyság, a just-in-time ellátási rendszer és a békeidőre szabott tervezés háttérbe szorította a védelmi szempontokat. Vukics példaként említi, hogy
Németország 2009-ben még azokat a közlekedési jelzéseket is megszüntette, amelyek a katonai járművek számára alkalmas útvonalakat jelezték.
Ennek következménye ma már számszerűsíthető: csak a kikötők katonai alkalmassá tétele 15–20 milliárd euróba kerülne, a teljes közlekedési és logisztikai rendszer helyreállítása pedig százmilliárdos nagyságrendű beruházást igényelne.
A szakértő arra is figyelmeztet, hogy a katonai mobilitás nem képzelhető el egységes, biztonságos európai digitális infrastruktúra nélkül.
Egy töredezett, gazdaságilag sérülékeny és katonailag nem védett távközlési rendszerre építve nem lehet hiteles védelmi képességeket létrehozni.
Ezt egy közelmúltbeli eset is igazolta: egy észak-németországi vasúti híd megrongálódása hetekre megbénította az Ukrajnába irányuló lőszerszállításokat, mivel az adott kikötő egyetlen vasúti összeköttetéséről volt szó.
Vukics Ferenc összegzése szerint Európa nemcsak fegyverekben, hanem stratégiai gondolkodásban is leszerelt az elmúlt évtizedekben. Amíg ez nem változik, a katonai Schengen és az ambiciózus mobilitási tervek önmagukban nem oldják meg a problémát:
a NATO logisztikai rendszere békeidőre szabott marad, és válsághelyzetben nem gyors reagálást, hanem késedelmet termel.
Ezt is ajánljuk a témában
A lengyelországi és romániai orosz drónincidensek bebizonyították, hogy a háború árnyéka közvetlenül a NATO határait fenyegeti. Miközben a szövetség válaszút elé került, Orbán Viktor a békét, Zelenszkij pedig a drónok elleni harc új stratégiáját sürgeti.
Nyitókép: FRANCOIS NASCIMBENI / AFP
Márki-Zay Péter után Magyar Péterben reménykedik a baloldal. Az „előbb választást kell nyerni, és utána mindent lehet” folyamat hátteréről a Mestertervben beszélgettünk.
Az ukrán elnök szerint most az a legfontosabb, hogy a jelenlegi szövetségesi formátum egyben maradjon, és az Egyesült Államok közvetítői szerepe megmaradjon.
Összegyűjtöttük a karácsony előtti hét legolvasottabb cikkeit.
Óriási elismerés Magyarországnak, pápaválasztás és Erdő Péter, illetve Karikó Katalin – mutatjuk az idei év áprilisának legnépszerűbb írásait a Mandineren! Cikkeinkre átlagosan közel 200 ezer ember volt kíváncsi!
Az ukrán elnök megnevezte a kulcsterületeket.
A miniszterelnök e heti összefoglalójában arra is kitért, sorra látnak napvilágot az olyan nyilatkozatok, amelyekben Magyar Péter emberei a nyugdíjasok halálát kívánják.
Az ukrán elnök szerint már a béke időzítéséről tárgyalnak.
Itt Magyarország. Akinek életünket, nyelvünket köszönhetjük, ott fekszik betegen az ágyon. A szülőnk, a szülőhazánk. Még él, de levegőért kapkod.
Az amerikai elnök mesteri húzásra készül, Magyar Péter ismét nevetség tárgyává tette magát. Összefoglaltuk a Mandiner legolvasottabb vasárnapi híreit.
