„Ez a kihívás nem a zsidókat érinti csupán, hanem egész civilizációnkat!” – az ausztráliai terror margójára

Tegnap, advent harmadik vasárnapjára esve ünnepelte a zsidó világ a hanuka első napját: ekkor lobbantak fel a hanukiuákon az első lángok, arra emlékeztetve a világot, hogy a fény győzedelmeskedik a sötétség felett. De valóban csak erről volna szó? A hanuka nem egyszerűen egy „aranyos” ünnep fánkokkal és gyertyákkal, hanem a zsidó nemzeti önrendelkezésről, szuverenitásról szóló ünnep is: a Makkabeus-lázadásra emlékeztet, amikor egy isteni csoda folytán a jeruzsálemi templomban maradt kevéske olajjal nyolc napig lángoltak a gyertyák. 

Legújabban Ausztráliában érte terrortámadás a helyi zsidó közösséget, a jelenlegi hírek szerint 15 áldozatot szedve – köztük a helyi chábádos rabbit, egy tízéves kislányt és két magyar származású nyugdíjast -, illetve több mint 40 embert megsebesítve. A tettesek nem különösebben meglepő módon muszlimok voltak.

2024 októbere és 2025 szeptembere között 2062 eset történt, és ezek persze csak a bejelentett támadások, atrocitások, inzultusok. Nemrég egy melbourne-i zsinagógát támadtak meg, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök pedig éppen három hónapja írt Anthony Albanese ausztrál miniszterelnöknek, hogy tegyen többet a zsidó közösség védelméért. A mostani egyik támadót egyébként már korábban figyelte az ausztrál titkosszolgálat, és tudták, hogy az ISIS-hez köthető személy, de nem gondolták, hogy közvetlen fenyegetést jelent. A muszlim bevándorlás Ausztráliát is erősen érinti, 2021-ben a lakosság 3%-a volt muszlim (kb. 800 ezer fő), és nem biztos, hogy minden bevándorló a nyílt társadalom feltétlen híve. Az év elején például két muszlim ápolót függesztettek fel egy ausztrál kórházban, akik arról hencegtek egy felvételen, hogy az izraeli pácienseket a „pokolba küldik”.

Egyes szerzők – köztük jelen sorok írója is – már évekkel korábban feltették a kérdést -, hogy vajon visszatérnek-e az 1930-as évek? Most már nem lehet kétségünk felőle, hogy – legalábbis ebben a tekintetben – a 2020-as évek az új 1930-as évek. A zsidóüldözés világszerte megdöbbentő hullámban tért vissza, egyszerre több, egymást erősítő forrásból táplálkozó áradatként.

Nehéz bármit mondani az újabb és újabb atrocitásokra, azonban bizonyos kérdések megkerülhetetlenek, és akkor is fel kell tenni őket, ha azok normális körülmények között elképzelhetetlennek tűnnének, vagy ha azok bizonyos fokú önkritikát is tartalmaznak.

A legelső kérdés, hogy mi okozza az antiszemitizmus ilyen erős növekedését? 

A terrorizmus és az antiszemitizmus állami aktorok által (is) finanszírozott jelenség. Irán és Katar elképesztő összegeket költenek arra, hogy antiszemita atrocitásokat és propagandát finanszírozzanak szerte a világon. A pakisztáni hadsereg célzottan kiképzéseket tart a terroristáknak (az egyik mostani támadó is pakisztáni volt). Az Izrael-ellenes narratívát terjeszti a világban Oroszország és Kína is trollhadseregeivel, illetve a TikTokon keresztül. Közben a nyugati sajtó és a közösségi média általában vagy nem foglalkoznak a problémával, vagy éppen Izrael támadásával vannak elfoglalva. Nem túl meglepő, hogy a fenti jelenségek hatására antiszemita hullám lepi el a világot. Az utóbbi időszakban a török kormány és médiája is igyekszik felzárkózni.

Természetesen igaz, hogy elsősorban a baloldali pártok, a médiájuk és aktivistáik támogatják a Hamász-párti tüntetéseket, és állnak ki a tömeges muszlim bevándorlás mellett. De újabban a szélsőjobboldalon is kezdenek megjelenni a nyugati világban azok a hangok, akik nem az iszlamista terrorizmusban, hanem Izraelben és a nyugati zsidó közösségekben látják a veszélyt. Ők persze nem maguktól tesznek így, hanem vakos katari pénzkötegek landolnak ezért cserébe a zsebükben. Ide lehet sorolni Candace Owens, a Katarban házat „vásárló” Tucker Carlsont, és – a valószínűleg saját jogon hülye – Nick Fuentest. Komoly kérdés, hogy a nyugati jobboldal erre a tévútra tervez-e térni (ami valószínűleg vargabetű lesz, mert egy ponton túl úgyis rájönnek a szavazóik, hogy nem ortodox rabbik mennek be katolikus templomokba lefejezni a papokat, hanem az iszlamisták), vagy megmaradnak az Izrael-párti, bevándorlásellenes vonalon.

Végül ezek a támadások rávilágítanak arra, hogy az „anticionizmus” a gyakorlatban mit is jelent. Igen, persze, hozzá lehet tenni azt a kitételt, hogy vannak anticionista zsidók is, és ők nyilván nem jelentenek egzisztenciális fenyegetést a zsidó diaszpórára. De látszik, hogy a woke társaság, a neonácik és az iszlamisták mit értenek „anticionizmus” és „Izrael kritizálása” alatt. 

Ausztráliában nem izraelieket és nem is az IDF katonáit ölték meg (nem mintha ez kevéssé lett volna borzalmas tett), hanem ausztrál – vagy éppen magyar – embereket, pusztán azért, mert zsidók voltak. Az egyik támadó még egy arab járókelőbe is belelőtt, aki bátor módon lefegyverezte a terroristát. A konklúzió ismét az, hogy az iszlamista terrorizmus mindannyiunk ellensége: ez a kihívás nem a zsidókat érinti csupán, hanem egész civilizációnkat.

Mint bevezetőmben írtam, a hanuka nem pusztán „a fény” ünnepe, hanem a zsidó szuverenitásé is. 

Irán nem értette meg a zsidó állam és Amerika finom célzásait a nyáron, továbbra is atomprogramján és a terrorizmus finanszírozásán dolgozik. Az Izrael-ellenes ügy továbbra is hívószó a muszlim világban, és a pakisztáni, a török, a katari vezetés sorban áll, hogy átvegye a vezető szerepet. A nyugati „szövetségesek” láthatóan teljesen feladták ennek a problémának a kezelését, a megoldást néhány még funkcionáló nyugati országra és Izraelre hagyták. Izrael előtt az egyetlen út, hogy továbbra is keményen kiáll érdekeiért, a nyugati országok egyetlen reménye pedig, hogy végrehajtják a demográfiai fordulatot, mielőtt kiöregedő társadalmaikban végképp kisebbségbe kerülnek.

A jelenlegi helyzet ugyan sötétnek tűnik, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a hívő ember számára mindig ott van a fény, a remény. Ma esete hanuka második lángja fog fellobbanni, és a keresztény világ számára pedig rövidesen itt a karácsony. A cinizmus és a beletörődés nem opció, pláne nem, ha gyerekeink vannak. A Biblia arra parancsol minket, hogy legyünk fény a sötétségben: nem szabad félnünk, meg kell védenünk európai értékeinket, a zsidó-keresztény civilizációt azoktól, akik el akarják pusztítani. 

Nyitókép: Gyászol az ausztráliai zsidó közösség/Saeed KHAN / AFP