Európának fel kell készülnie egy Amerika utáni időszakra

Az elmúlt hónapokban egyre világosabbá vált, hogy Európa nem számíthat feltétlenül ugyanarra az amerikai elköteleződésre, amelyet évtizedeken át adottnak tekintett. A Politico beszámolója szerint a Donald Trump környezetéből érkező éles bírálatok, valamint a NATO jövőjét érintő nyílt kérdőjelek sokak szerint arra utalnak: a kontinens vezetői kénytelenek készülni arra az eshetőségre, amelyet eddig szinte elképzelhetetlennek tartottak. Egy európai védelmi tisztviselő arról beszélt, hogy az amerikaiakkal folytatott egyeztetések „kínossá” váltak még az 5. cikkely jövőjét illetően is, mert „az a bizonytalanság, hogy az Egyesült Államok hogyan viselkedne egy támadás esetén, egyszerűen túl magas”.

Európa saját rendet keres

A fennálló helyzet olyan mozgásokat indított el, amelyek néhány éve még radikálisnak hatottak volna. A kontinens vezető országai új, Európa-vezette biztonsági architektúrát tesztelnek, részben azért, mert a hagyományos NATO-keretek között nem lehet szó egy „poszt-amerikai” jövő megtervezéséről. A legtöbb, Ukrajnát érintő döntés már most egy laza együttműködésben születik, amelyben az Egyesült Királyság és Franciaország viszi a prímet, Németország pedig társul melléjük. 

A folyamatot felgyorsította az amerikai kormány frissen közzétett Nemzeti Biztonsági Stratégiája is, amely kerek-perec kijelentette: 

és a jómódú, fejlett nemzeteknek át kell venniük a felelősséget saját régiójukért. A dokumentum egyúttal arról is beszélt, hogy a tömeges migráció „átalakítja a kontinenst és feszültséget szít”, és ha a jelenlegi trendek folytatódnak, „a kontinens húsz éven belül felismerhetetlenné válik”. Donald Trump egy interjúban mindezt azzal tetézte, hogy Európát hanyatló és irányt tévesztett térségként írta le, amelynek 

Az uniós döntéshozók a háttérben már vizsgálják, hogyan lehetne akkor is biztosítani a kontinens védelmét, ha a NATO 5. cikkelye valamikor nem bizonyulna megbízhatónak. Egy magas rangú tisztviselő szerint a kérdés az, szükség van-e további biztonsági garanciákra és intézményi megoldásokra arra az esetre, ha az 5. cikkelyt hirtelen nem hajtanák végre. Ezt a vitát az EU saját védelmi klauzulája, a 42.7-es cikkely is segíti, amely még a kilencvenes évek végén született meg, amikor Franciaország és az Egyesült Királyság közösen kezdeményezte, hogy Európa kezdje el komolyan venni a saját biztonságát.

A vita hangulatát jelzi, hogy egy amerikai NATO-nagykövet már arról beszélt, a németeknek kellene átvenniük a szövetség legfontosabb katonai posztját – ami sokak szerint csak újabb figyelmeztetés, hogy Washington Európa nagyobb teherbírását várja.

Európa végre szembenéz a valósággal

Miközben katonai vezetők és hírszerzések már azt sem zárják ki, hogy 2028-ban orosz támadás érheti valamelyik tagállamot, egyre többen mondják ki: nincs tovább idő halogatásra. Németország eddig rendíthetetlenül ragaszkodott a NATO amerikai vezetéséhez, ám Berlin új kancellárja már Franciaországgal tárgyal arról, miként járulhatna hozzá a francia nukleáris elrettentés Európa védelméhez. A kancellár szerint nem minden része elfogadható az amerikai biztonsági stratégiának, de egy dolog világos: 

A kontinens egykori katonai vezetői pedig még nyersebben fogalmaznak. Egy német tábornok és parlamenti képviselő szerint a Trump-féle stratégia „pofon”, mert szerinte aki így ír a partnerekről, az nem fogja megvédeni őket, amikor számít. Szerinte a biztonsági garancia korszaka véget ért.

Az akadályok azonban hatalmasak. A kontinens védelmének önálló megszervezése olyan költségekkel járna, amelyek alapjaiban forgathatják fel a jóléti kiadásokat, és akár kormányokat is megingathatnak. Ráadásul nem csupán pénzről van szó: Európa több kulcsfontosságú katonai képességben messze elmarad az Egyesült Államoktól.

Több szakértő szerint vannak területek, ahol a tagállamok már most is a kapacitások mintegy 60 százalékát adják, de 

• a hírszerzésben, 
• a nehéz légi szállításban 
• és a nagy hatótávolságú csapásmérésben 

Washington nélkül még évekig pótolhatatlanok lennének az amerikai eszközök. Egy volt NATO-szóvivő úgy fogalmazott: „nagyon nehéz lenne ezeket a képességeket egy-két éven belül pótolni”. Mindez azt eredményezi, hogy Európa vezetői már nem azt mérlegelik, vajon lesz-e Amerika utáni korszak, hanem azt, mikor köszönt be. A mostani folyamatok alapján egy dolog biztos: a kontinens már hallotta az üzenetet – és kénytelen is lesz cselekedni.

Nyitókép: NICOLAS TUCAT / AFP