Ne higgy a zsűrinek!

„»Attól még, hogy bíró vagy, bűnös is lehetsz«.

(Fodor Ákos)

A legkirályabb dolog zsűrinek lenni. A zsűri maga a király. Ő az, aki értékeli mindenki más teljesítményét, dönt a díjak odaítéléséről, nyilvános értékelése meghatározó a végeredmény szempontjából. Ő mindenkit megítélhet, ám őt nem ítélheti meg senki.

Mindenki felett áll, az egymással rivalizáló, vitatkozó, hadakozó felek felett lebeg. Dönt a vádlott bűnösségéről, illetve ártatlanságáról, ám ő maga, mivel ő a bíró, sohasem lehet bűnös. Igazi Jolly Joker. A kártyajátékban az ilyen lap mindent visz. Pozíciója, beszédhelyzete, ítélete megkérdőjelezhetetlen és megcáfolhatatlan.

Amit mond, azt nem lehet kétségbe vonni, mivel ő az, aki objektív és szakmai alapon nyilatkozik meg. Ez biztosítja, hogy ítélete, döntése, értékelése tisztességes, méltányos és igazságos legyen. Az igazat mondja tehát, nem részigazságot vagy -érdeket képvisel, mivel senkinek nincs elkötelezve, nincs egyik vagy másik fél dolgában sem objektív ítéletét eltorzító érdekeltsége. Tehát a zsűri objektív, szakmai, pártatlan és független.

Legalábbis ez a legitimáció lett megépítve, ez a mese van nekünk elmesélve. A zsűri a jobbik énünkre hat, hogy a kaotikus világban, ahol mindenki pártos és elfogult, tehát ferdít és hazudik, legyen valaki, aki a dolgok valódi mozgatórugóit feltárva, az elfogult szereplők motívumait leleplezve, elirányít minket az igazsághoz, a dolgok objektív szemléléséhez és a mi nevünkben, a mi jobbik énünk nevében ítéletet hirdet.

Micsoda szemfényvesztés, mekkora hazugság, és milyen sikeres hatalompolitika!

Igazából máig ez a baloldal igazi aranytartaléka. A csodafegyver. A Szent Grál.

El kell ismerni, politikai ellenfelünk – ebben legalábbis – nagyon ügyes és messze előttünk jár. Egy sor olyan feltevést ültetett el (csaknem) mindannyiunk fejébe, amely máig kikezdhetetlennek bizonyult és befolyásolja politikai meggyőződéseinket.

Ilyeneket: az ő sajtójuk kimondja az igazságot, mivel független és objektív, a jobboldali sajtó ezzel szemben pártos, hazudik és propagandát gyárt. Aztán: a köztiszteletben álló művész, az valahogy mindig az ő oldalukon van, a jobboldali pedig csak kókler, silány fércművek létrehozója, akit joggal illet gúny, nevetés és szánalom. Mondom tovább: a jobboldali elemző, közvéleménykutató, politológus, értelmiségi az mindig Fidesz-közeli, az övéké pedig mindig a tudomány nevében beszél, az ELTE Társadalomtudományi Központ igazgató-helyettese, a Blinken OSA Archív szeniorriszörcsfelója, egykori jegybank-vezér és így tovább. A mi véleményünk elfogult, náluk van tehát az igazság. Ráadásul úgy, hogy soha sincs kimondva, hogy a sajtójuk, a művészük, a tudósuk az övék lenne, dehogyis: objektív, szakmai, pártatlan és független.

A játék nagyban is folyik. Itt Soros a legkomolyabb zsugás. Az általa létrehozott és/vagy támogatott intézmények rendre jelentést készítenek a világról. Itt van például a Transparency. Még a neve is merő irónia.

Soros intézménye kiad többek között korrupciós érzékelési indexet, globális korrupciós jelentést, külföldi vesztegetések indexét, nemzeti integritás tanulmányt, és ezekben rendre elmarasztalják Magyarországot. A jelentés eredményét a New York Times megírja, majd a hazai sajtójuk a hírt hazahozza, az amerikai kommentárt lefordítja (»ezt mondják rólunk nyugaton«), az Európai Bizottság pedig ítéletként hivatkozik rá, ha Magyarországot kell vegzálni.”

Nyitókép: Alexander Soros Facebook-oldala