Ilyeneket: az ő sajtójuk kimondja az igazságot, mivel független és objektív, a jobboldali sajtó ezzel szemben pártos, hazudik és propagandát gyárt. Aztán: a köztiszteletben álló művész, az valahogy mindig az ő oldalukon van, a jobboldali pedig csak kókler, silány fércművek létrehozója, akit joggal illet gúny, nevetés és szánalom. Mondom tovább: a jobboldali elemző, közvéleménykutató, politológus, értelmiségi az mindig Fidesz-közeli, az övéké pedig mindig a tudomány nevében beszél, az ELTE Társadalomtudományi Központ igazgató-helyettese, a Blinken OSA Archív szeniorriszörcsfelója, egykori jegybank-vezér és így tovább. A mi véleményünk elfogult, náluk van tehát az igazság. Ráadásul úgy, hogy soha sincs kimondva, hogy a sajtójuk, a művészük, a tudósuk az övék lenne, dehogyis: objektív, szakmai, pártatlan és független.
A játék nagyban is folyik. Itt Soros a legkomolyabb zsugás. Az általa létrehozott és/vagy támogatott intézmények rendre jelentést készítenek a világról. Itt van például a Transparency. Még a neve is merő irónia.
Soros intézménye kiad többek között korrupciós érzékelési indexet, globális korrupciós jelentést, külföldi vesztegetések indexét, nemzeti integritás tanulmányt, és ezekben rendre elmarasztalják Magyarországot. A jelentés eredményét a New York Times megírja, majd a hazai sajtójuk a hírt hazahozza, az amerikai kommentárt lefordítja (»ezt mondják rólunk nyugaton«), az Európai Bizottság pedig ítéletként hivatkozik rá, ha Magyarországot kell vegzálni.”
Nyitókép: Alexander Soros Facebook-oldala