Rácz András beismerte: Ukrajna nem lesz EU-tag – akkor most Von der Leyen hazudott?

Ritka pillanat: most nem Magyarországot, hanem az EU-t és Kijevet oktatta ki.

„Abszurd” vagy „realista” Orbán Viktor kijelentése Ukrajna szuverenitásáról? A Faktum elemzése szerint a válasz nem a jogi definíciókban, hanem a gyakorlati államképesség négy szűkített területében keresendő.
Az ukrajnai háború negyedik évében ismét fellángolt a vita arról, mit jelent a szuverenitás egy olyan állam esetében, amely egyszerre vív háborút, kap masszív külső támogatást, és pályázik az EU-csatlakozásra. A 444.hu „abszurdnak” nevezte Orbán Viktor kijelentését, miszerint Ukrajna elveszítette szuverenitását. A miniszterelnök azonban nem a jogállamiságot kérdőjelezte meg, hanem azt hangsúlyozta: a valódi kérdés az, hogy az ukrán önrendelkezés milyen keretek között és milyen fokon érvényesül a mindennapi államirányításban – írta elemzésében a Faktum.
A portál részletes háttérelemzésben mutat rá: a vita valójában a de jure (jogilag fennálló) és a de facto (gyakorlatban érvényesülő) szuverenitás közötti különbségről szól.
Ha a Montevideói Egyezmény alapján nézzük – amely az államiság klasszikus négy feltételét rögzíti: állandó lakosság, meghatározott terület, kormányzat, és a nemzetközi kapcsolatokra való képesség –, Ukrajna kétségtelenül szuverén állam.
Ezt is ajánljuk a témában
Ritka pillanat: most nem Magyarországot, hanem az EU-t és Kijevet oktatta ki.
Csakhogy – hívja fel a figyelmet a Faktum – a szuverenitás nem csak papíron létezik. A nemzetközi kapcsolatok egyik legtekintélyesebb elméletalkotója, Stephen D. Krasner már régóta arra figyelmeztet:
a szuverenitás a gyakorlatban gyakran „szervezett képmutatás” – vagyis a formális függetlenség mögött valójában nagyon is valós függőségek és korlátozások húzódhatnak meg.
A Faktum négy konkrét dimenzióban mutatja be, hogyan korlátozódik Ukrajna tényleges szuverenitása:
Jelenleg Oroszország mintegy 19 százalékát tartja ellenőrzése alatt Ukrajnának – beleértve a Krímet és a keleti frontokat. Bár a frontvonalak folyamatosan változnak, az ukrán kormány nem gyakorol tényleges irányítást e területek fölött. Ez nem vonja kétségbe Ukrajna jogi államiságát, de a tényleges kormányzati kontroll hiányát igenis jelzi.
2024-ben Ukrajna állami költségvetése 41,7 milliárd dollár külső finanszírozással valósult meg, ebből jelentős rész vissza nem térítendő támogatás volt. A 2025-ös támogatások is hasonló léptékűek. Az EU által üzemeltetett Ukraine Facility program például szigorú reformkövetelményekhez, mérföldkövekhez és auditmechanizmusokhoz kötött. Ez klasszikus „delegált szuverenitás” a költségvetési politikában, amely nélkül az állam működése ma nem volna finanszírozható.
Ukrajna védelmi képessége gyakorlatilag a nyugati fegyverszállításoktól függ. Ugyanakkor a felhasználás jogi és politikai feltételekhez kötött. 2024-ben az Egyesült Államok csak korlátozott módon engedélyezte amerikai fegyverek alkalmazását orosz területen belül. Azóta is minden egyes döntés – például Tomahawk rakéták szállítása, vagy célkijelölési hírszerzés megosztása – a partnerországok politikai „igenjén” múlik.
Az EU-s támogatások nem pusztán pénzátutalások: az ukrán reformprogramok végrehajtását konkrét kifizetési feltételekhez kötik. A Ukraine Plan végrehajtása a támogatás előfeltétele, amelyről rendszeres jelentéstétel és brüsszeli felülvizsgálat zajlik. Ez nem jogfosztás, hanem intézményes „megállapodásos kormányzás” – de a szuverenitás gyakorlásának terét objektíven szűkíti.
A Faktum szerint hiba lenne azt állítani, hogy Ukrajna „nem szuverén”.
Jogilag az, és ez senki részéről nincs vitatva. A kérdés az, hogy mennyiben és hogyan tudja ténylegesen gyakorolni ezt a szuverenitást. A háborús helyzet, a területvesztés, a költségvetési külső finanszírozás, a katonai eszközhasználat feltételei és az EU-csatlakozási reformkövetelmények együtt olyan „külsőre szervezett” döntési struktúrát alakítottak ki, amelyben az ország de facto szuverenitása korlátozott – és ez nem politikai ítélet, hanem elemzési tény.
Ezért nem „abszurd” Orbán Viktor kijelentése, ahogy azt a 444.hu állította, hanem része a realista helyzetértékelésnek.
Nem az a kérdés, hogy Ukrajnát támogatni kell-e – hanem az, milyen keretek és feltételek között, úgy, hogy a támogatás ne váljon korlátlan politikai és pénzügyi felelősségvállalássá Európa számára.
A Faktum elemzése szerint a szuverenitás fogalmát ma újra kell gondolnunk. Nem fekete-fehér, nem van vagy nincs – hanem mértékek és keretek mentén működik. Ukrajna helyzete ebben az értelemben nem egyedülálló, de extrém: egyszerre van jelen fegyveres agresszió, segélyfüggőség és uniós integrációs pálya, ami komplex külső kontrollt eredményez. Ezt elismerni nem támadás Ukrajna ellen – hanem annak belátása, hogy az államiság nemcsak papír, hanem intézményes és geopolitikai valóság is.
Nyitókép: Faktum.hu
***