Angela Merkel: Nem veszik el a magyar kultúra attól, ha Magyarország befogad néhány menekültet

Budapesti könyvbemutatóján a Szabadság c. memoár témái mellett Magyarországról is sokat beszélt a korábbi német kancellár.

Eleve nem tetszett nekik, hogy a volt német kancellár egy dologban nagyon egyetértett Donald Trumppal. Hát még hogy Merkel nem ismeri el felelősségét az orosz támadásban.
Ha nem lett volna Covid-járvány – mondta –, ha a kelet-európai vezetők nem utasították volna vissza egyszer sem a tárgyalásokat Vlagyimir Putyinnal, az orosz elnök talán nem rendelte volna el az inváziót – erről beszélt Angela Merkel Budapesten, és ezzel akasztotta ki eléggé a brüsszeli Politicót, amely a volt kancellárasszony kapcsán annak felelőtlenségéről, és felelősség-nem-vállalásáról ír. Az eseményről lapunk is részletesen beszámolt, csakúgy, mint a könyvről magáról.
A lap persze nem azon dohog, hogy Merkel beengedte a migránsokat Európába, amivel megvetette egy olyan kontinens alapjait, ahol a kölni szilveszteri erőszak vagy a karácsonyi vásárokon rendszeresen bekövetkező iszlamista terrortámadások már szinte a normál ügymenet részévé váltak. Nem.
Ezt is ajánljuk a témában
Budapesti könyvbemutatóján a Szabadság c. memoár témái mellett Magyarországról is sokat beszélt a korábbi német kancellár.
A Politico problémája az orosz-ukrán háború kapcsán képviselt különutas álláspontja Merkelnek, miszerint a háború elkerülhető lett volna. S hogy hát van képe ezt akkor mondani „amikor Európa azon küzd, hogyan álljon ellen Oroszország fokozódó agressziójának”. Vagyis szerintük mindez azt mutatja meg igazán, hogyan képes Németország részéről elhessegetni a vele szembeni – különösen kelet-európai – kritikákat, ahogyan korábban az orosz terjeszkedéssel kapcsolatos figyelmeztetéseiket is.
Emlékeztetnek: a Moszkvának leginkább kitett országok vezetői azzal vádolják Merkelt, hogy szemet hunyt Putyin provokációi felett, miközben a gazdasági közeledés stratégiáját követte – ez azonban 2022-ben összeomlott, amikor az orosz tankok bevonultak Ukrajnába.
Ehhez képest, mint a lap megfogalmazza, Merkel teljesen híján volt e kérdésben az önkritikának, nem reflektált azokra a bírálatokra, amelyek az ő személyes kudarcának tartják, hogy 16 évnyi regnálása alatt a Putyinnal való kapcsolatokban történt, „ehelyett Merkel azt sugallta, hogy Putyint meg lehetett volna érteni, ha az európaiaknak egy kicsit több szerencséjük és elszántságuk lett volna”.
Ezt is ajánljuk a témában
Angela Merkelnek két fő üzenete van most megjelent könyvében: ő jó ember, akinek igenis igaza volt mindenben, vagy ha nem, akkor sem lehetett volna máshogyan csinálni. Kohán Mátyás írása.
„Vajon Putyin megtámadta volna Ukrajnát, ha nem lett volna a Covid?” – kérdezte Merkel, meg is válaszolva azt: „senki sem tudja biztosan”.
Ahogy szerinte az is hozzájárulhatott a háborúhoz, hogy egyes kelet-európai országok – nevezetesen a balti államok és Lengyelország – vonakodtak a Putyinnal való tárgyalásoktól 2021-ben, amikor
felvetette egy csúcstalálkozó lehetőségét az európai vezetők és az orosz elnök között.
Ezen számos ukránpárti uniós tisztviselő nagyon kiakadt, a Politico pedig sietett aládúcolni érvelésüket, mondván, a kelet-európaiak „jóval Oroszország teljes körű inváziója előtt többször is figyelmeztették a német vezetőket Putyin agresszív szándékaira és birodalmi ambícióira, bár ez az üzenet gyakran süket fülekre talált”.
Egy magas rangú ukrán tisztviselő a Politicónak egyenesen azt mondta:
Merkel kijelentései „elfogadhatatlanok és őszintén szólva betegesek”.
Bezzeg az oroszok örülnek a fejleménynek, hiszen fel tudják használni annak bizonygatására, hogy igazából a nyugat az agresszor – vetik a volt politikus szemére.
Azért a POlitico is ad egy kis felmentést, nem rosszindulatú ez a Merkel asszony, csak éppen idejétmúlt megközelítéssel viszonyult az oroszokhoz. „Merkel 16 éves hivatali ideje alatt a német Oroszország-politikát a Wandel durch Handel, azaz „a kereskedelem általi változás” szlogen határozta meg. A gondolkodásmód szerint az Oroszországgal való gazdasági kölcsönös függőség elősegítené a békét Európában, miközben a német üzleti életnek is nagyon jót tenne” – írják.
Ennek része volt az Északi Áramlat vezeték (majd ennek a kettes verziója), amelyet azért építettek, hogy az orosz gázt közvetlenül a Balti-tengeren keresztül Németországba juttassa.
Ezt is ajánljuk a témában
Szerhij K. ellen robbantásban való bűnrészesség, szabotázs és jelentős vagyoni károkozással járó rongálás miatt indul eljárás.
Mindez folytatódott a Krím 2014-es orosz megszállása után is, a kelet-európaiak akkori húzódozása ellenére.
A lap felidézi az ezt követő német önkritikát, persze Merkel ellenlábasától. „Olyan hidakhoz ragaszkodtunk, amelyekben Oroszország már nem hitt, és amelyekre partnereink figyelmeztettek minket” – mondta akkoriban a szocdem Frank-Walter Steinmeier német elnök; a lap pedig felelevenítette Donald Tusk lengyel miniszterelnök válaszát a csővezeték felrobbantása kapcsán: „az Északi Áramlat 2 problémája nem az, hogy felrobbantották. A probléma az, hogy megépítették.”
Sokan már Merkel józanságát is kétségbevonják. „Úgy vélem, egyre nagyobb problémával nézünk szembe Merkel valóságvesztésével, ahogy én fogalmaznék, és azzal, hogy megpróbálja befolyásolni saját történelmét, a saját szerepét a történelemben” – mondta a lapnak Stefan Meister, a Német Külkapcsolatok Tanácsának munkatársa. „Véleményem szerint ez megbízhatatlanná teszi őt. Saját maga hitelteleníti magát.”
A lap nem habozik még behozni egy kis kelet-németezést, mondván Merkel ott nőtt fel, és ott van némi szimpátia Putyin iránt, és a szokásos AfD és Sahra Wagenknecht oroszbarátságát firtató megjegyzés sem maradhatott le a cikk végéről.
Nyitóképen Gerald Grosz könyvének borítója – nos, ő kevésbé festett hízelgő képet Merkelről, mint annak önéletrajzi írása. Itt megírtuk.