LaSzajha Vagisztán esete a Harvarddal, avagy az egyetem eszményének kigúnyolása

A szerző az NKE Nemeskürty István Tanárképző Kar Fináczy Ernő Oktatáskutató Központ vezetője, a Stratégiai és Fejlesztési Osztály vezetője

Hálás vagyok azért, hogy kiváló helyen végeztem a tanárszakot, most kiváló intézményben taníthatok, és hogy nem vagyok ma hallgató vagy oktató a Harvard Egyetemen. 

Azzal, hogy drag-előadókkal helyettesíti a tudósokat, intellektuális mélyrepülésbe kezd. Egyben kulturális iránytűt tart fel, amely éppen rossz irányba mutat. Az eset, hogy egy LaWhore Vagistan nevű drag-előadó fogja tartani a „Queer etnográfia” és „RuPaulitics: Drag, Faj és Vágy” tárgyakat. Az oktató beöltözve jelenik meg és éjszakai klubokat idéző színpadi előadást, zenés műsort mutat be a katedrán. Kurzusai sokkal inkább showműsoroknak tűnnek, mint komoly társadalomtudományi oktatásnak a világ egyik – eddigi – legjobb egyetemén. 

A Harvardnak valaha az akadémiai kiválóság, a tudományos erő és a múltja adta meg a súlyát. Ma nem a munka és a kihívás, hanem az identitás és a provokáció nyer, amely elvonja a figyelmet a valódi tudományos kérdésekről. 

Amíg a világranglisták élén járó elitegyetem ilyen irányba megy, rossz hírünk van az egyetemek jövőjéről:

A nyugati egyetemeken a tudás átadását egyre inkább felváltja az identitáspolitikai színház. A mai kultúrvesztett, gyökérvesztett, értelemtől eltávolodott oktatás az érzésre és az identitás(hiány)ra épít. A hallgatót nem gondolkodni tanítják, hanem önkifejezésre, nem vitázni, mérlegelni, hanem pozíciót elfoglalni – gyakran az áldozat vagy elnyomott szerepét. 

Egy drag oktató először radikálisan szélsőségesnek tűnhet ahhoz, hogy európai valósággá váljon, de a tendencia az óceán ezen felén is érezhető. Ha valaki figyeli a hazai közéletet, láthatja, hogy ugyanez a logika Magyarországra is begyűrűzött. Az elmúlt években megjelentek a társadalmi nemekkel kapcsolatos kurzusok, tanszékek.

Emellett a fővárosban idén óriási felhajtás kísérte a Pride felvonulást, és már vidéki nagyvárosokba is exportálják a rendezvényt. Ezeken nyíltan hangoztatják, köztük gyermekeket nevelők, oktatók is, hogy az iskolákban helye lenne a Harvard-hoz hasonló „érzékenyítésnek”.

A LaWhore Vagistan-jelenség tökéletes metafora a posztmodern felsőoktatás számára: öncélú, látványos, provokatív – de tartalmilag üres. A tudomány célja hagyományosan az, hogy értelmet, rendszert, törvényszerűséget találjon.

A Harvard ma azt üzeni a világnak: az egyetem nem az igazság keresésének helye többé, hanem identitás-ünnep. 

A magyar felsőoktatásnak most kell eldöntenie, követi-e ezt a modellt, vagy visszanyúl ahhoz az európai hagyományhoz, amely az ész, az érvelés és a tudás tiszteletére épül. Ha drag előadások lesznek az iskolákban, akkor néhány éven belül mi is hasonló szellemi káoszban találhatjuk magunkat, ahol a diák nem tud különbséget tenni tudás és önkifejezés, kutatás és szereplés, igazság és érzés között.

A Harvard-eset nem egy külföldi bohózat, hanem előkép.

A tudás helyett divatos érzékenység, a gondolkodás helyett ideológiai szlogen, a teljesítmény helyett provokáció – a tudomány önmagát számolja fel. Mert ha az oktatás is éjszakai szórakozóhelyé válik, nemcsak a Harvard bukik el, hanem mindaz, amit az egyetem mint eszmény valaha jelentett.

Nyitókép: ROLAND SCHLAGER / APA-PictureDesk / APA-PictureDesk via AFP