Indonéz textilt Európának az uniós autóiparért cserébe?

„Ha Indonézia nevét halljuk a mindennapokban, könnyen lehet, hogy először a trópusi tengerpart, a gasztronómiai különlegességek vagy a komodói sárkány jutnak eszünkbe. Az ország azonban a turisztikai jelentőségénél jóval fontosabb szerepet játszik a világkereskedelemben: Indonézia rendkívül gazdag nyersanyagokban, olajban, gázban és a szénben, illetve kiemelten jelentős textilipara és a mezőgazdasága is. De az importoldal is igen jelentős: a világ negyedik legnépesebb országaként (hozzávetőleg 284 millió emberrel), illetve Dél-Kelet Ázsia legnagyobb, s egyben a világ tizenhetedik legnagyobb gazdaságaként hatalmas felvevőpiaca az autó- és egyéb gépipari termékeknek, és természetesen a digitalizációhoz kapcsolódó áruk és szolgáltatások is iránt is kiemelkedő a kereslet.

Nem lényegtelen ezért, ki és milyen típusú és tartalmú partnerséget tud létesíteni Indonéziával. A versengésbe, egy jó évtizeddel ezelőtt, még egészen más körülmények között, az Európai Unió is beszállt. 2016 óta zajlottak a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások, ám meglehetősen haladatlanul. A fásultságból – úgy tűnik – az Egyesült Államok újfajta vámpolitikája rántotta ki a feleket. Április 2-án, a »Felszabadulás Napján« Trump elnöktől elhangzott ugyanis az ígéret, hogy a behozatali vámokat a Fehér Ház jelentősen megemeli (Indonézia esetében 32%-ra) számos termékcsoportnál (pl. textilipari és mezőgazdasági termékek, ám »természetesen« kivételt képeztek a félvezetők), amely ösztönösen terelte Indonéziát és az EU-t mint alternatív kereskedelmi partnereket egymás felé. A történeti hűség kedvéért megjegyzendő, hogy utóbb az Egyesült Államok és Indonézia megállapodásra jutottak egy kölcsönös 19%-os vámtételben, valamint abban, hogy Indonézia az Amerikából származó termékek gyakorlatilag teljes körére kivetett külön vámtételeket eltörli (és nem mellesleg vesznek néhány Boeing repülőgépet is).

Eközben erőre kaptak az uniós tárgyalások: von der Leyen elnök július közepén, az indonéz elnökkel közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az EU-nak sikerült politikai megállapodást elérnie a dél-kelet ázsiai partnerrel. A bejelentés során von der Leyen hangsúlyozta, hogy a megállapodás alapvető fontosságú az európai ipar (elsősorban a tiszta technológiák – »clean tech« – és az acélipar) számára ahhoz, hogy biztonságosan el tudja magát látni kritikus nyersanyagokkal. A közvetlen kereskedelmi vonatkozásokon túlmenően a felek kiemelték, hogy a megállapodásnak része lesz az indonéz állampolgárok számára gyorsabb és egyszerűbb, az Unióba való többszöri belépésre jogosító vízumrendszer létesítése is.

A részletekről a múlt hét óta tudunk többet, amikor is Maroš Šefčovič uniós biztos bejelentette, hogy a felek sikeresen befejezték a tárgyalásokat, s két egyezményt irányoznak elő: egyrészt egy Átfogó Gazdasági Partnerségi Megállapodást (Comprehensive Economic Partnership Agreement – CEPA), másrészt egy Beruházásvédelmi Megállapodást (Investment Protection Agreement – IPA). A megállapodások rendkívül kiterjedt tárgyi hatállyal dolgoznak, s felölelik az árukereskedelemtől a közbeszerzéseken át a jogvitarendezésig a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok számos spektrumát. Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül, egyes, kiemelten fontos, mostanáig napvilágot látott részletet ismertetek.

Az árukereskedelem kapcsán a felek megállapodtak, hogy a vámtételek 98%-a tekintetében eltörlik a vámot, mégpedig akként, hogy ez főszabály szerint az egyezmény hatályba lépésétől kezdve nyomban alkalmazandó lesz, míg bizonyos termékköröknél csak öt év elteltével. A megállapodás hatását tekintve várhatóan igen kedvezően érinti majd az Európai Uniós autó- és gépipart, valamint a mezőgazdaságot, indonéz oldalról pedig a textilipart. 

EU exportoldalról nyilvánvalóan remény, hogy ezzel életet lehet lehelni az erősen döcögő autóiparba (bár az indonézeknek sikerült érvényre juttatniuk egy, a hatályba lépéstől számított 5 éves derogációt(!), míg az európai fogyasztók oldaláról az a nagy kérdés, hogy mennyit éreznek majd az olcsóbban behozott indonéz eredetű ruházati termékekből, illetve milyen hatása lesz a várhatóan igen jelentős mennyiségű indonéz textilipari termékek behozatalának a még létező európai ruhaiparra. Az autóipart rendkívül részletesen szabályozzák az egyezmények, igyekezve felgyorsítani az európai autók bevezetését az indonéz piacra. E célt szolgáló rendelkezések előírják például a meghatározott nemzetközi standardoknak megfelelő autók újratesztelésének tilalmát, illetve Indonézia csatlakozását az 1958-es vonatkozó ENSZ megállapodáshoz.”

Nyitókép forrása: ludovika.hu

***