Vacsorázz minden este a gyerekeddel! – interjú Ian Rowe amerikai oktatási szakértővel

Ian Rowe amerikai oktatási szakember, az American Enterprise Institute vezető munkatársa a Mathias Corvinus Collegium ünnepélyes évnyitóján mondott beszédet. Rowe az általa vezetett intézményekben kiemelt figyelmet szentel annak, hogy a gyerekek a megfelelő tárgyi tudás mellett morális iránytűt, mentális és lelki támogatást is kapjanak, amikre mind szükség van ahhoz, hogy sikeres felnőttek legyenek.

Az amerikai közép és felsőoktatási intézmények válságáról kérdeztük, és arról az alternatíváról, amit az általa vezetett intézményekben nyújtanak az őket választó családoknak. Beszélt arról, hogyan nevelnek ideológiai befolyás nélkül, a szülőkkel együttműködve sikeres felnőtteket, és arról is, mit tanácsol azoknak a szülőknek, akik szeretnék, ha a gyerekeik az ő értékrendjüket vinnék tovább.

Ian Rowe erős hivatástudata is egy jó családi mintának köszönhető

Az amerikai szakember szerteágazó karrierútjába egy biztos pontot állapítottunk meg egyértelműen: mindig is az oktatás, és a gyerekekkel való foglalkozás állt a középpontjában.

Rowe ezzel kapcsolatban azonnal a saját gyerekkoráig, a saját szülei példájához nyúlt vissza, ami tökéletesen alátámasztja azt az általa képviselt, és többször is hangoztatott álláspontot, hogy mennyire fontos egy jó családi minta, egy biztos szülői háttér.

„A szüleim negyvennyolc évig voltak házasok, és az életnek volt néhány aspektusa, amire különös figyelmet fordítottak, és ezt a szemléletet nekünk is igyekeztek átadni” – kezdett bele, majd elmondta: ez a három tényező a család, a hit és az oktatás kiemelt szerepe volt.

Hangsúlyozta, az apja mindig is azt sulykolta, hogy a siker legfontosabb kulcsa a tanulás.

 – idézte az otthon tanultakat, ami később a saját hitvallásává is vált.

Gyerekként egy New York-i állami iskolában tanult, majd Cornell Egyetemre és a Harvard üzleti karára is járt. Később több iskolában is mentori szerepet vállalt a diákok mellett, és megtapasztalta, hogy sok gyereknek nincs lehetősége jó minőségű oktatásban részesülni.

„Ezért döntöttem úgy, hogy saját iskolákat alapítok, ahol a legmagasabb nemzetközi oktatási színvonalat nyújtjuk azoknak a közösségeknek, amelyek korábban nem jutottak minőségi oktatáshoz” – idézte fel.

A minőségi oktatás nem merül ki a tárgyi tudás átadásában

Bár Rowe apjához hasonlóan hisz a tudás hatalmában, az általa vezetett intézményekben a tárgyi tanulás mellett legalább akkora hangsúlyt kap a morális és kulturális nevelés.

„Mivel a gyerekek átlagosan napi 8-10 órát töltenek az iskolában, az oktatási intézmények akarva-akaratlanul hatalmas szerepet játszanak a gyerekek erkölcsi és jellemfejlődésében. A fiataloknak a matematika, a nyelvtan és a történelem mellett azt is meg kell tanítanunk, mi helyes és mi helytelen” – magyarázta, majd hozzátette, az általa vezetett intézményekben négy alapvető értéket igyekeznek átadni a diákoknak: 

 Hozzátette, ebből a négy alapvető erényből származnak az erkölcsi kiválóság olyan normái, mint az optimizmus, a hála, a kitartás és az elszántság. 

Az intézményeknek tehát nem célja egy általuk helyesnek vélt ideológiát a diákokra erőltetni, helyette azokat az alapvető erkölcsi normákat szeretnék átadni, amelyek segítségével diákok képesek lesznek maguk is értelmezni az őket körülvevő világot, és saját értékítéletük alapján véleményt formálni.

Hangsúlyozta, az iskolák mindezt a szülőkkel és az egyházi intézményekkel együttműködve teszik. Aki beíratja a gyerekét, az tisztában van vele, milyen oktatásban fog részesülni, és nem érik ezzel kapcsolatban meglepetések.

A szülőknek joguk van beleszólni a gyerekük oktatásába

Rowe kérdésünkre elmondta, hogy egyetért a magyar gyermekvédelmi törvényben foglaltakkal, miszerint a szülőknek joga van dönteni a gyerekeik szexuális neveléséről, és szükségesnek is tartja ezt az intézkedést, Amerikában ugyanis egyre több példa van arra, hogy az intézmények túllépnek a hatáskörükön, és a szülők tudta nélkül próbálják formálni a gyerekek nemi identitását.

„Az USA-ban hatalmas problémát jelent, hogy az oktatási és nevelés intézmények gyakorlatilag kizárják a szülőket. Több olyan esetről is tudni, amikor az iskolában vagy az óvodában a szülők tudta nélkül egy fiú gyereket lányként kezeltek. És ez borzalmas” – számolt be a jelenségről, és elmondta, hogy emiatt jelentős társadalmi elégedetlenség indult meg az állami intézményekkel szemben, és egyre többen választják például az általa vezetett intézményeket is. 

„Az általam vezetett iskola állami intézménynek számít, de annyi szabadságot kaptunk, hogy mi magunk dolgozhatjuk ki a tanmenetet, és dönthetünk a tanárok felvételéről és kirúgásáról is, ezért valóban biztosítani tudjuk azoknak, akik minket választanak, hogy abban az értékrendben neveljük a gyereküket, amit nyíltan is képviselünk” – foglalta össze, és elmondta, sokan azonosulni tudnak ezzel az értékrenddel. Hozzátette, a legfontosabb, hogy a szülőknek lehetőségük legyen olyan intézményt választani, amelyre szívesen rábízzák a gyerekeiket. Illetve legalább ennyire fontos az átláthatóság, hogy a szülők folyamatosan értesülhessenek róla, mit tanulnak a gyerekek az iskolában, mire nevelik őket.

A gyerekek intézményi ideologizálásának hátterében szülői gondatlanság is áll

Az interjú pár nappal Charlie Kirk konzervatív véleményvezér tragikus meggyilkolása után készült, és az oktatási szakember szerint a feltételezett elkövető, Tyler James Robinson személye jó példa arra, hogy az intézményi radikalizáció hogyan hathat akár egy konzervatív családban nevelkedett fiatalra is.

„Ebben az esetben is jól látható, hogy komoly ellentét feszül a fiú és a családja között. Ezért is fontos, hogy legyen egy olyan törvény, mint például, ami Magyarországon van, hiszen ez a fiú is látszólag egy hagyományos, konzervatív, erős értékrenddel bíró családban nevelkedett, de idővel egy olyan ideológia radikalizálta, amit a szülei nem támogatnak” – elemezte a konkrét esetet.

Hozzátette, számos ehhez hasonló helyzet van, ugyanakkor a felelősség nemcsak az intézményeket, hanem a családot is terheli. Megjegyezte, az internet világa, és annak sötét bugyrai még nagyobb veszélyt jelentenek egy, a saját identitását kereső fiatal fejlődésében.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen konkrét módszerekkel tehetnek a szülők azért, hogy a gyerekek az ő példájukat vegyék követendő példának, nagyon egyszerű praktikákat javasolt megoldásként. Amellett, hogy a szülők odafigyelve és tudatosán választják ki az oktatási intézményeket a gyerekeik számára, a megoldás olyan bagatellnek tűnő dolgokban rejlik, mint például a közös családi vacsora.

– jegyezte meg egyszerűen, majd kifejtette, hogy a legtöbb, amit az ember a gyerekéért tehet, ha ott van vele, ha jelen van az életében, ha meghallgatja, és törekszik megérteni őt.

– fejtette ki. Kiemelte, az olyan egyszerű kérdések, mint a „hogy vagy?”, „mi volt ma az iskolában?”, vagy „milyen napod volt?”, hatalmas erővel bírnak, ha rendszeresen, valódi érdeklődéssel tesszük fel őket.

Egy másik, valamivel megosztóbb javaslata a média korlátozása volt. Rowe szerint egy gyerek bőven ráér 17-18 évesen okostelefont kapni. Hozzátette, ehhez persze szükséges egy olyan támogató közeg, ahol más is így van ezzel. Az ő intézményeiben például a diákok nem használhatnak napközben elektronikai eszközöket, aminek következtében senki sem érzi azt, hogy kimaradna valamiből, helyette valódi, élő kapcsolatot alakítanak ki a jelenlévőkkel.

Hozhat-e változást Charlie Kirk Tragédiája?

Charlie Kirk tragédiájához visszatérve arról beszélt, reméli, a szörnyű esettel nem félemlítették meg a konzervatívokat, és Kirk halála inkább azt fogja eredményezni, hogy az emberek ráeszméljenek: egyre fontosabb hallatni a hangjukat, és egyúttal több párbeszéd alakul ki a két ellentétes oldal között.

Felhívta a figyelmet, Kirk utolsó beszéde előtt az érintett egyetemen hétezren írtak alá egy petíciót, hogy ne adjanak neki lehetőséget felszólalni, „fasisztának” és „rasszistának” bélyegezve a konzervatív véleményvezért. Rowe szerint nemcsak a tényleges elkövető, de ez a hétezer ember is felelős a gyűlöletkeltésért, hiszen megpróbáltak elhallgattatni valakit, akivel nem egyezett a véleményük.

– mondta, majd hozzátette, hatalmas problémának találja, hogy sok fiatal nem meri kimondani, amit gondol, de talán Charlie Kirk tragédiája sokak szemét felnyitja, és változást hozhat ezen a téren.

Nyitókép: MCC / Facebook