Olyan európai kisautó van, ami az európai kibocsátási szabályok miatt még azt az öt liter benzint is halálra komplikált, gyorsan meghibásodó, költségesen fenntartható benzinmotorral fogyasztja el, sebességhatárnál bimbammolva, a vezetőket halálra idegesítő, drága és minden indításnál újra kikapcsolandó start-stop rendszer mellett. És olyan európai kisautó van, amelynek megvásárlásával az ember rögtön szén-dioxid-kvótát ezzel támogatván a nála háromszor gazdagabbak Tesla- és BYD-beszerzéseit. Csodák nincsenek, ingyen technológia nincs, az agyonszabályozás agyondrágulást okoz.
Így csinálta ki Ursula von der Leyen a „kis, megfizethető autókat”, amiket most Európa útjain furikázni látni szeretne.
A „Kis, Megfizethető Autó Kezdeményezés” az lett volna, hogyha az Európai Bizottság elmúlt tíz évnyi autóipari politikája nem történt volna meg. Ha nem fojtották volna meg a racionális méretű autókat, és politikai tevékenységüket a hivalkodóan-feleslegesen nagyokra korlátozták volna. Hogyha hagyták volna, hogy az európaiak azért fizessenek egy kis, megfizethető autóban, amiért akarnak: generációról generációra jobb komfortért, néhány kényelmi extráért meg egy egyszerű, megbízható motorért. És annyit, amennyit akarnak: mondjuk 5,8 milliót, ahonnan egy Golf-kategóriás Nissan indul Kínában – vagy egye fene, 7,5-et, ahonnan Amerikában egy Toyota Corolla. De nem tízet, az hétszentség.
Azt semmilyen reális piaci dinamika nem magyarázza, kizárólag Ursula von der Leyen módszeres autógyilkosi tevékenysége.
Ezt abbafejezni volna az igazi „Kis, Megfizethető Autó Kezdeményezés”.