Von der Leyen kicsi és megfizethető autókról álmodik – miután kicsinálta a kicsi és megfizethető autókat

Aki látni sem bírja Ursula von der Leyen ábrázatját, az kellő mennyiségű felháborodnivalót találhatott az Európai Unió helyzetéről szóló szerda reggeli beszédében. „Európa harcban áll” – tényleg?

És tényleg attól lesz szabadabb, függetlenebb és „ellenállóképesebb” az európai média, ha a legtöbb uniós tagállamban burkoltan, minimum egyben pedig teljesen nyíltan belpolitikai aktorként működő Európai Bizottság még sokkal nagyobb mértékben finanszírozza? Gázában valóban attól lesz béke, hogy az Európai Unió német vezetője jól megszankcionálja Izraelt? Látszott azért a toronyban némi baj.

És egyébként azoknak sem kellett búslakodniuk, akik kedvelik Ursula von der Leyent – kétségtelenül mondott ugyanis értelmes dolgokat például a 2028-ig (azaz a kihívás mértékével arányosan záros határidőn belül) megreformálandó, tőkepiaci, pénzügyi, telekommunikációs és energetikai tekintetben elmélyítendő közös piacról, vagy éppen arról, hogy a Bizottság több eszközt akar a tagállamok kezébe adni az egész Európát sújtó lakhatási válság megoldásához. Kószál a fősodratú Brüsszelben néhány kifejezetten építő gondolat, ha nem azok a hangosak, akkor is.

Volt viszont valami, ami talán nem ütötte meg igazán azok szívét, akik nem győri gyerekek. Én az vagyok; nekem az autóipar nem absztrakt nemzetgazdasági ág egy mentális polcon az egészségturizmus és a halgazdálkodás között.

Ezért kaparom Peking felett a Nagy Falat, amikor azt hallom, hogy Ursula von der Leyen „Kis, Megfizethető Autók Kezdeményezést” indít, hogy létrejöjjön az európai „E-autó”, amely „környezetbarát” (environmental), „megfizethető” (economical) és „európai”. Emellett „elektromos” is, mert, idézem Ursula von der Leyen szakképzett nőgyógyászt: „a jövő elektromos, legyen bármi is”.

Németországi eurós autóárakat és béreket citálok ide, hogy elkerülhessük a forintárfolyamról meg a magyar bérekről szóló, a tárgyhoz vajmi kevéssé kapcsolódó terelést. A helyzet az, hogy tíz évvel ezelőtt a kis, megfizethető európai autó – a Volkswagen Polo és a Volkswagen Golf – Németországban a német átlagkereset 3,44-szeresébe, illetve 4,69-szeresébe kerültek. Ma meg a 4,34- és 6,34-szeresébe. Reálértéken, tehát az időközben végbement bérnövekedéssel arányosítva 26 és 35 százalékkal drágább ma a kis, megfizethető európai autó, mint tíz éve volt. Ennek következtében lehet, hogy a kis európai autó még mindig kicsi, de már egészen biztosan nem megfizethető. Ha egy egészen kicsit kitekinthetek a magyar árakra: mióta normális dolog az, hogy kilencmillió forinttól indul egy maximum egygyermekes családok számára használható kisautó, egy kisebb családi kocsi ára pedig már csak akkor hétjegyű, ha a műanyag kormány is fapadból van benne? Nincs ma már Európában „kis, megfizethető autó”. Felesleges szabályozással agyondrágított kisautó van.

Olyan európai kisautó van, ami az európai kibocsátási szabályok miatt még azt az öt liter benzint is halálra komplikált, gyorsan meghibásodó, költségesen fenntartható benzinmotorral fogyasztja el, sebességhatárnál bimbammolva, a vezetőket halálra idegesítő, drága és minden indításnál újra kikapcsolandó start-stop rendszer mellett. És olyan európai kisautó van, amelynek megvásárlásával az ember rögtön szén-dioxid-kvótát ezzel támogatván a nála háromszor gazdagabbak Tesla- és BYD-beszerzéseit. Csodák nincsenek, ingyen technológia nincs, az agyonszabályozás agyondrágulást okoz.

A „Kis, Megfizethető Autó Kezdeményezés” az lett volna, hogyha az Európai Bizottság elmúlt tíz évnyi autóipari politikája nem történt volna meg. Ha nem fojtották volna meg a racionális méretű autókat, és politikai tevékenységüket a hivalkodóan-feleslegesen nagyokra korlátozták volna. Hogyha hagyták volna, hogy az európaiak azért fizessenek egy kis, megfizethető autóban, amiért akarnak: generációról generációra jobb komfortért, néhány kényelmi extráért meg egy egyszerű, megbízható motorért. És annyit, amennyit akarnak: mondjuk 5,8 milliót, ahonnan egy Golf-kategóriás Nissan indul Kínában – vagy egye fene, 7,5-et, ahonnan Amerikában egy Toyota Corolla. De nem tízet, az hétszentség.

Ezt abbafejezni volna az igazi „Kis, Megfizethető Autó Kezdeményezés”.

***

Nyitókép: Thomas Kienzle/AFP

***

***