A New York Times egy elemzéssel emlékezett meg arról, hogy 10 évvel ezelőtt fogadták el a párizsi egyezményt. Barack Obama, akkor azzal üdvözölte a megállapodást, hogy kijelentette:
Párizs „a legjobb esélyünk arra, hogy megmentsük az egyetlen bolygónkat”.
Azonban a cikk megjegyzi: „Párizs nem csupán egy rövid ideig tartó optimizmus volt a klíma ügyében. Sokak számára egy teljesen új korszak ígéretének tűnt, nemcsak a klíma, hanem a közös politikai jövőnk szempontjából is ezen a földön. Akkoriban Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára szeretett arról beszélni, hogy a fenntarthatóság ebben a században ugyanazt fogja jelenteni, mint az emberi jogok az előzőben – egy új erkölcsi és politikai rend alapját. Utódja, António Guterres még határozottabb klíma-párti lett, és úgy kezelte a Párizsi Megállapodást, mintha annak jelentősége megközelítené, ha nem is haladná meg az ENSZ alapokmányának jelentőségét.”
Azonban, a megegyezés csak az első lépés kellett volna, hogy legyen. Azonban az amerikai lap szerzője elismeri: más világban élünk, mint 2015-ben.
A tavalyi ENSZ Klímakonferencián (COP29) a házigazda ország Azerbajdzsán elnöke az olajat és a gázt „Isten ajándékának” nevezte, és bár a párizsi konferencia óta az éves konferenciák gyakran nagy horderejű, sztárokkal teli események voltak, ezúttal kevés világvezető volt jelen.