Felnőttek gyerekmeséket néznek, a gyerekek pedig felnőtt tartalmakat, a politikusok TikTok videókon üzennek, és mesekarakterekkel hirdetnek a cégek. Öreg gyerekek és fiatal öregek társadalmában élünk, ahol az emberek nem találják a helyüket. Keith Haywarddal beszélgettünk arról miként infantilizálta a társadalmat a nyugati kultúra.
Keith Hayward, a Koppenhágai Egyetem kriminológiaprofesszora és az „Infantilised: How Our Culture Killed Adulthood” (Infatilzáltak: Hogyan ölte meg a kultúránk a felnőtté válást) című könyv szerzője azt kutatja, hogyan alakítja a nyugati társadalom a felnőttek identitását, és hogyan nehezíti meg számukra a gyerekkor hátrahagyását. Hayward a Brain Bar meghívására érkezett Budapestre, ahol előadása előtt készítettünk vele interjút.
Beszélne a könyve alapgondolatáról? Mit ért azon, hogy infantilizálódott a nyugati ember?
Az emberek sokkal tovább fiatalok, és sokkal tovább űznek olyan tevékenységeket, amelyek a fiatalságot jellemzik. Mindeközben a gyermekek sokkal hamarabb találkoznak olyan dolgokkal, amellyekkel csak felnőttként kellene találkozniuk. A gyerekek felnőtt tartalmaknak vannak kitéve, pornográfiának, erkölcsi döntéshozatalnak, mentális egészségügyi problémáknak, vagyis olyan dolgokkal kell szembenézniük, amelyek egy felnőttnek is kihívást jelentenek. Ez ahhoz vezet, hogy a fiatalok gyorsabban nőnek fel, de valójában nem nőnek fel. Nem mennek át az érési folyamaton, a szükséges tapasztalatokon, hanem egyszerűen felnőtt dolgokkal találkoznak.
A könyvembe kitérek arra, hogy az élet természetes menetrendje az, ami kezd felbomlani.
Tehát a gyermekkorból a halálig vezető lineáris út helyett az történik, hogy a felnőttek egyre fiatalabbak maradnak, a fiatalok pedig egyre hamarabb öregszenek, és valahol a közepén találkoznak.
Kulturális értelemben megáll az életciklus, nem halad előre. Ez azért probléma, mert ahogy a legtöbb pszichiáter vagy pszichológus mondja: az érettséghez vezető út az, hogy a tinédzserek ne legyenek olyanok, mint a szüleik. Ha fiatal felnőtt vagy, nem vagy ugyanolyan, mint egy idős ember. Az élet különböző szakaszaiban fellázadunk. És ha ezek a lázadó viselkedésformák megszűnnek, és mindenki ugyanazt az érdeklődési kört képviseli az egyfajta pszichoszociális válsághoz vezet. Mondok egy egyszerű példát: régen elképzelhetetlen volt, hogy egy tinédzser ugyanazt a zenét szeresse, mint az apja. De most mindenki találkozik a közepén, mindenki ugyanazt a zenét szereti. Anyák és lányok mennek Taylor Swift koncertre. Ez egy kicsit furcsa, mert ez a fejlődés, az intellektuális fejlődés, az ízlés fejlődésének hiányát mutatja.
S mit gondol mi ennek a jelenségnek az oka?
Szerintem három fő oka van. Az első a reklámipar és a marketingipar, amelyek aktívan törekednek arra, hogy felnőtt-gyerek fogyasztókat hozzanak létre. A fiatalok azonnal akarják a dolgokat. Nagyon szenvedélyesen ragaszkodnak ahhoz, amit szeretnének. Ahogy öregszünk, elvileg már nem kellene így viselkedünk. Az ember megtanul a pénzével bánni: befektet, nyugdíjtakarékot nyit, és viseli az öt éve vett télikabátját. Ha egy felnőtt megőrzi a gyermeki ízlést és vágyakat, akkor több vackot lehet neki eladni. Nézze meg bármelyik tévéreklámot, a felnőttek mindig a nevetség tárgyai, ők nem menők, de a gyerekek mindent tudnak. A felnőttekben nincs semmi, ami inspiráló lenne. Még az autókereskedők is gyermeki szimbolikát használnak.
A marketingipar célja egy egységes korú fogyasztói kultúra, a felnőtt-gyermek keverék létrehozása.
Másodszor, az online kultúra, különösen a közösségi média is nagyon fontos szerepet játszott. Kiterjesztette a fantáziákat az élet későbbi szakaszaira. Gyerekként mindenféle dologról fantáziálunk. A fantáziálás az emberi természet része, de ahogy öregszel, rájössz, hogy a fantáziák csak fantáziák, nem valószínű, hogy megvalósulnak vagy kiteljesednek. De a közösségi média nagy támogatást nyújt a gyermeki fantáziáknak és érdeklődésnek, oly módon, hogy a korábbi generációk már felnőttkorukra maguk mögött hagyták ezeket a dolgokat. De most van egy folyamatos online támogató rendszer. A legfurcsább érdeklődési köröket is meg lehet erősíteni.
S a harmadik ok, amely számomra a legszomorúbb, mert ebben az iparágban dolgozom, az az iskolák és az egyetemek szerepe.
Mind az iskolák, mind az egyetemek alapvetően a gyermeki kultúra melegágyai.
Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban az iskolák szinte terápiás helyekké, óvodákká váltak. Az óvoda bekerült az iskolába. A tananyagot az érzelmek, az önbecsülés és mindenféle hasonló dolog határozza meg, és már nem tanítják meg a gyerekeket gondolkozni.
Sőt ahelyett, hogy tiltakoznának az iskolák azt hirdetik: az összes tanulást online formában kellene lebonyolítani, meg kell szüntetni az olvasást, megszüntetni a mélyreható ismeretek elsajátítását, megszüntetni az írást, és a technológiai oktatás útjára kell lépni. Ez azonban katasztrofális következményekkel jár. A felsőoktatásban, ahol én már 30 éve dolgozom, nekik is azt kellett volna mondaniuk, hogy rendben, ha az iskolák nem csinálják, akkor talán a mi feladatunk, hogy megcsináljuk. De nem tették meg.
Amerikában sok helyen megszüntették az osztályzatokat, mindenkit mindenkor meg kell védeni a nehéz vitáktól, biztonságos tereket kell létrehozni, sírószobákat, ki kell tiltani azokat, akiknek a véleménye megsértheti valakit, figyelmeztető jelzéseket kell kihelyezni.
Az egyetemek nagyban hozzájárultak a társadalom infantilizálódásához.
Ezt is ajánljuk a témában
Milyen hatással van a képernyő-központú kultúra az agyunkra, és mit tehetünk azért, hogy a gyerekek ne veszítsék el a fantáziájukat? Susan Greenfield idegtudóssal beszélgettünk!
S akkor ott vannak a politikusok, akiknek talán felnőtteknek kellene lenniük, de nem azok. Folyamatosan felnőtt politikáról beszélnek, de olyanok, mint a középiskolások. A TikTokon keresztül beszélnek, közhelyeket és szlogeneket ismételnek újra és újra, nem felnőttekhez szólnak, ötleteket találnak ki, amelyeknek nincs alapja a valóságban, és amelyekről mindenki tudja, hogy nem működnek.
Igen megjelent egyfajta hamis empátia a politikai szintéren: Jacinda Ardern, Justin Trudeau, akik azt állították, hogy mindenkit megértenek…
Ezt azért teszik, mert valójában nem értenek a politikához.
A politika a problémák megoldásáról szól. Mivel alkalmatlanok és mindenféle okok miatt nem tudják megoldani ezeket a problémákat, ezért ilyen túlérzékenységbe menekülnek. Újabban mindenki mindenkit ölelget a világpoltikában. Ez egy furcsa posztmodern hamis érzelmesség.
Rázz kezet, és láss hozzá az üzlethez, ne próbálj meg barátkozni, vagy úgy tenni, mintha egyesekkel jobb kapcsolatod lenne, mint másokkal. Ez gyenge geopolitika. Én infantokratáknak hívom őket. Régen a politikusok úgy bántak velünk, mint gyerekekkel, ami rossz, de érthető, de ha egyébként komoly emberek, akiknek komoly ötleteik vannak a problémák megoldására, akkor el lehet viselni. Ma azonban nemcsak úgy kezelnek minket, mint gyerekeket, és azt hiszik, hogy hiszünk a hamis érzelmességükben, hanem maguk is úgy viselkednek, mint a gyerekek. Tiktokra járnak, valóságshow-kban szerepelnek.
A politikában ma már minden narratíva. Leülnek az asztal köré, és azt mondják: „Nos, mit csinálunk ma itt?” „Hát X ügyet meg kéne oldani.” „Oké, mi a narratíva ezzel kapcsolatban?” „Meséljünk nekik egy történetet X-ről. Ne javítsuk ki X ügyet. Adjunk nekik néhány politikai pontot X-ről.” Ezért van Nagy-Britannia ilyen zűrzavarban, mert 25 évig mindenféle narratívát meséltek nekünk a főbb politikai problémákról. Az egyik narratíva az volt, hogy a bevándorlás hatalmas siker lesz. Nos, 25 éve folyik ez a kísérlet az Egyesült Királyságban. Nemrég félmillió ember vonult az utcákra, hogy tiltakozzon ellene, mert vannak ugyan sikerek, de nyilvánvalóan vannak problémák is.
Az infantilizáció másik jele a politikában az, hogy megjelentek az életmód-aktivisták. A fogyasztói társadalom olyan erőteljesen formálja az emberek viselkedését, hogy ma már a politikai kifejezési formáikat is meghatározza.
A tudományos-fantasztikus író, J. J. Ballard még az internet megjelenése előtt, a 70-es években mondta egy interjúban, hogy az emberek végül megunják majd a fogyasztói társadalmat. Azt mondta, hogy amikor elegük lesz belőle, nem fogják teljesen elhagyni azt emberek, mert annyira erősen formálták őket a fogyasztói társadalom értékei, gyakorlata és viselkedése, hogy valószínűleg átviszik azokat az élet más területeire. És szerintem pontosan ez történt.
Az emberek poltikája lényegében a fogyasztói társadalom egyfajta kiterjesztése. Minden új ügyre: a Charlie Hebdo, Gáza, Ukrajna mind ráugranak és divatból az ügyükké teszik.
A második dolog a márkaépítés. Nem lehet csak magánjellegű politikai véleményed. Minden zászlót fel kell tűznöd a kabátodra. Minden zászlót fel ki kell raknod az oldaladra. Szóval megnézed valakinek a profilját és ott féltucat különböző típusú zászlójuk van. Ez márkaépítés, fogyasztói márkaépítés. Létezik egy újfajta életmódbeli hierarchia, amely a politikai értékrend alapján csoportosítja az embereket. „Jobb vagyok nálad, mert jobban érdekel ez a téma, mint téged.”
És az irónia az, hogy mindenki arról beszél, hogy felnőtt politikára van szükségünk, vagy hogy mikor jönnek vissza a felnőttek. Nos, nem jönnek vissza. És nincs felnőtt politikánk. Gyermeki politikánk van.
Egy másik érdekes jelenség a gyermekek használata a politikában. A legjobb példa talán Greta Thunberg…
Ha gyerekeket használ valaki a politikában, akkor erkölcsileg egyenrangúvá teszi a gyermekeket és a felnőtteket, miközben nincs ilyen egyenrangúság. Greta Thunberg talán 15 éves volt, mikor debütált a világpolitika színpadán, miközben nulla szakértelme volt a klíma kérdésében. Most sem rendelkezik szakértelemmel. De miért lett globális figura? Miért beszélhetett az ENSZ-ben? Azért, mert a globális politikai osztály kifogyott az ötletekből.
Lát azért valami reményt arra, hogy megfordul a folyamat? Amerikában Jordan Peterson is eredetileg azért lett népszerű, mert azt hirdette, hogy vállaljanak a fiatalok felelősséget az életükért, alapítsanak családot...
Az a tény, hogy mindezt meg kell tenni, hogy hatni kell valakire, hogy gyereket vállaljon, önmagában is nagyon furcsa. Gondoljon csak bele! Az emberek ezt már több ezer éve csinálják. Nem volt szükségük Jordan Petersonra, hogy megmondja nekik, hogyan kell csinálni, és nem volt szükségük influenszerekre, hogy megmondják nekik, hogy valószínűleg jobb, ha 20 év körüli korban vállalnak gyereket, mint 40 évesen.
Úgy gondolom, hogy sok olyan problémája van a fiataloknak, amit mi okoztunk. Ők azoknak a döntéseknek a következményeivel élnek, amelyeket az történelem korábbi szakaszában hoztak meg. Tehát lesz elég fiatal, aki képes visszakormányozni a hajót. De ehhez kemény munkát kell végezniük. Ténylegesen át kell alakítaniuk a társadalmat, talán még új politikai mozgalmakat is létre kell hozniuk, és elveket kell képviselniük. Ami aggaszt az a verseny az idővel, hogy az emberek képesek-e elszakadni a technológia által gyakorolt hatástól. Az online világ hatása a fiatalokra nagyon jelentős. Ezért nehéz döntéseket kell hozniuk ezzel kapcsolatban. Ha egy ország komolyan venné a dolgot, betiltaná a mobilokat az osztálytermekben. Komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy mi irányítjuk-e a technológiát, vagy egyszerűen csak hátradőlünk, és hagyjuk, hogy a technológia irányítsa gyermekeinket – és minket is.
Nyitókép: Unsplash/Declan Sun
Ezt is ajánljuk a témában
A régi és a mostani európai háborúról, a politikusok történelemformáló szerepéről beszélt lapunknak George H. Nash történész.
Ezt is ajánljuk a témában
Nemzeti színekkel és rég nem látott civil kiállással követelik a jól megérdemelt helyüket az angol nemzeti érzelmek a nap alatt.
***
„Aktívan kampányolnak ellenünk és az sem drága nekik, hogy tönkre tegyenek valakit” – fogalmazott Nacsa Lőrinc, a KDNP politikusa.
Micsoda szolidaritás Semjén Zsolt mellett! Szilvay Gergely írása.
Mi lesz a következő? A viszkis rabló lesz az OTP reklámarca? Lagzi Lajcsi villanyóra-leolvasási tanácsokat ad?
Egy innovatív pedagógus nem egyszerűen tantárgyi tudást közvetít, hanem megtanítja a diákokat arra, hogy stabil tudás birtokában hogyan oldjanak meg valós problémákat. Szakos Enikő írása.
Több mint hetven magyar és harminc régiós tervező mutatta be a 16 alkalommal megrendezett Budapest Central European Fashion Weeken a munkáit.
Kijev olyan ösvényre lépett, aminek nem látja a végét. Kérdés, hogy az oroszok meglépik-e, amit eddig nem.
A rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy egy ellenzéki párt nyilvános rendezvényén az egyik politikus éles lőfegyverrel jelent meg.
A Demokratikus Koalíció fizetett hirdetésben támadta a határon túli magyarok szavazati jogát, de sikerült a saját szavazóikat is összezavarni.
