Milyen hatással van a képernyő-központú kultúra az agyunkra, és mit tehetünk azért, hogy a gyerekek ne veszítsék el a fantáziájukat? Susan Greenfield idegtudóssal beszélgettünk!
Nyitókép: Susan Greenfield/Brain Bar
Susan Greenfield bárónő, a Neuro-Bio Ltd. alapítója és vezérigazgatója angol idegtudós, író, műsorvezető. Több, mint 200 tanulmányt publikált folyóiratokban, munkája elismeréseként több mint 32 tiszteletbeli diplomával tüntették ki. Kutatásai a Parkinson-kór és az Alzheimer-kór kezelésére irányultak. Érdeklődik továbbá a tudat idegélettana és a technológia agyra gyakorolt hatása iránt.
Az agy 24 órája című kötete először olvasható magyarul. Az Open Books gondozásában megjelent könyv bepillantást ad az olvasóknak az emberi agy működésébe, és közérthető módon tárja fel, hogy mit tud a tudomány az emberi tudatról. A bárónővel a könyvének bemutatója kapcsán beszélgettünk, amelyet az idei Brain Bar keretében tartottak meg.
***
Hogyan hat a 21. századi életmód az agyra?
A mai életmód a technológiai fejlődés következtében precedens nélküli. A technológia ma már nem csak egy eszköz a céljaink eléréséhez, hanem öncélúvá vált. Régebben volt a nyomda, a hűtőszekrény, az autó vagy a televízió, amely eszközök továbbfejlesztették és megváltoztatták a való életedet. Ma azonban vásárolsz, munkába mész, randizol, játszol anélkül, hogy akár egyetlen emberi lénnyel is találkoznál.
Tehát nagyon nagy a különbség, mert a képernyőkhöz vagyunk kötve.
Ma egy olyan világban élünk, ahol csak két dimenzió van: a hallás és a látás.
S ez szerintem alapvető hatással van arra, hogy miként érintkezünk egymással, hogyan alakítjuk ki a társadalmi interakciókat; hiszen egy képernyő előtt ülve élünk, és ez nagyon különbözik attól a régi életmódtól, amit a 20. században folytattunk.
Gyakran elmondom, hogy az emberi agy elképesztő módon képes alkalmazkodni a környezethez. Míg például más fajok csak sokkal kisebb mértékben tudnak alkalmazkodni, például az aranyhalnak nagyon korlátozott a repertoárja. Ahogy egyre kifinomultabbak leszünk, és haladunk az evolúción keresztül, az agy egyre inkább képes alkalmazkodni a környezethez. Ezt nevezzük plaszticitásnak.
Ez tehát azt jelenti, hogy ha egy klón vagy egy egypetéjű iker lennél, az agysejtjeidben lévő kapcsolatok egyedi konfigurációjával fogsz rendelkezni, mert ezeket a tapasztalataid kovácsolják, stimulálják, frissítik az életed minden egyes pillanatában.
Ebből következik, hogy ha ember vagy, akkor minden pillanatban, amikor élsz, ez változni és fejlődni fog, és ez tesz egyedi személyiséggé téged. Nincs még egy ember a Földön, aki olyan lenne mint te, soha nem is volt és soha nem is lesz. De sok szempontból minden nagyon más lett, hiszen már kiskortól kezdve mobil van az emberek kezében.
Amikor idefelé jöttem elgondolkoztam rajta, hogy vajon mit szól az agyunk ahhoz, hogy folyamatosan zenét hallgatunk. Miközben megyünk a munkába, várakozunk valahol, és a többi.
Ez is része annak a jelenségnek, ahogy megfosztjuk magunkat a spontaneitástól, attól, hogy olyan dolgok történjenek velünk, amelyeket nem terveztünk. Teljesen magunkba zárkózunk, magunk körül forgunk, kicsit úgy, ahogy egy kisgyerek.
Énközpontúak lettünk, mert létrehozunk egy saját világot ahelyett, hogy kapcsolatba lépnénk a szélesebb világgal.
Nagyon érdekes változások várhatóak a társadalmakban, amikor felnőnek a 2005-2010 között születettek, az úgynevezett „digitális nomádok”. Az én generációmat szokták „digitális bevándorlóknak” hívni. A digitális nomádoknak mindez az életmódjuk része, nem is ismernek mást, és nagyon érdekes lesz látni, hogyan élnek, hogyan választanak társat, nevelnek gyermekeket. Ez a világ legnagyobb irányítatlan kísérlete.
Miért nem jó, ha az ember túl sok mozgóképet néz?
Szerintem ezt úgy lehet jól érzékeltetni, ha összehasonlítjuk a videók nézését azzal, hogy elolvasol egy könyvet. Felnőttként, ha jó könyvet olvasol, akkor a karakterek valódinak tűnnek, életre kelnek. Nem látod őket, és nem is tudod pontosan, hogyan néznek ki. Árnyékszerű, de nagyon is valóságos alakok. Amikor aztán megnézed egy könyv filmváltozatát, általában csalódást érzel: a legtöbben a könyvet részesítik előnyben és becsapva érzik magukat. Az emberi képzelet hatalmas és nagy ereje van, amit gondozni kell egy gyermekben. Egy kisgyereknek ezért kell először képes könyvekből olvasni. S ezért az egyik legfontosabb dolog a gyereknevelésben, hogy olvassunk a gyerekeknek, mert maguktól nem tudják kifejleszteni a képzeletüket. A gyerekek felnőnek a történetekhez.
Régen egy gyermek meglátott egy dobozt és azt mondta: ez egy kastély, ez egy rakéta, ez egy autó. Ezzel egy gyermek újra és újra elgyakorolja a saját élettörténetét, a saját belső narratíváját, és attól tartok, hogy ez veszélybe kerül, mivel állandóan külső ingerek érik a mai embert.
Ezt is ajánljuk a témában
Sheehan Quirke 500 nap alatt másfél millió követőre tett szert Twitteren (X-en), ahol kulturális tartalmakat oszt meg. Quirke-el beszéltünk a projektjéről és a modern városok boldogtalanságáról.
Van önnek egy érdekes koncepciója, amit „elmeváltozásnak” nevez.
Az „elmeváltozás” a „klímaváltozáshoz” hasonló koncepció. A klímaváltozásnak négy fontos jellemzője van: globális, precedens nélküli, ellentmondásos és többrétegű. Nem vagyok a terület szakértője, de a klímaváltozásnak is több területe van: vízhiány, globális felmelegedés. és a többi. Ami a képernyőkkel kapcsolatos technológiákat illeti, amelyek megváltoztatják az emberek életmódját, ott szintén több területről lehet beszélni. Külön kell beszélni a videojátékokról, a közösségi oldalakról, kereső oldalakról. A nagy különbség az, hogy van lehetőség arra, hogy visszafordítsuk a folyamatokat. Ezek nem visszafordíthatatlan változások, a társadalmaknak van lehetősége arra, hogy megszabják, hogyan akarnak élni.
Milyen változásokat szeretne látni?
Egy kiegyensúlyozottabb életre lenne szükség. Nyilván a technológiáknak hatalmas előnyei vannak, én is sokat használom őket, úgy, mint mindenki más. De elszomorít engem, hogy a fiatalok folyamatosan a képernyőn lógnak.
Ha az ókori görögök visszatérnének és látnának minket megkérdeznék: mit tettetek a civilizációnkkal?
Biztos, hogy így akarod leélni az életed ezen a Földön? Olyan kiegyensúlyozott életre lenne szükség, amelynek újra a részévé válik a mozgás, mert nálunk az Egyesült Királyságban egyre több kiskorú túlsúlyos.
De tudjuk, hogy a testmozgás nem csak fizikailag hasznos, hanem egy tanulmány kimutatta, hogy mind a felnőtteknél, mind a gyerekeknél a testmozgás jót tesz az agynak, mert növeli az agysejteket. Mozogjunk többet, beszélgessünk többet személyesen, több közös étkezésre van szükség. Többet kell olvasni papírkönyvet, mert az bizonyítottan jobb, mint a képernyőről való olvasás.
Vissza kell nyerni az embernek a saját életet, az egyéni életmódot, a saját belső narratívát.
A modern technológiával elvesztjük a kézírást is: mit gondol ennek a hatásáról?
Bevallom, én magam már csak ritkán írok kézzel. De ha az ember kézzel ír, az lelassítja a gondolatait. A lineáris aktivitások, mint a zene, a sétálás vagy a főzés elősegítik a gondolkodási folyamatot. Az írásnak is van egy fix rendje: van eleje, közepe és vége, amely hasonló, mint a gondolkodásunk. Ha az ember összezavarodik, gyakran az első reakciója az, hogy „hadd írjam le!” Angolul van is az a kifejezés, hogy „hadd gondoljam végig egyenesen”. Az írás segít az embernek lelassítania magát, és végiggondolni a dolgokat.
Ezt is ajánljuk a témában
A Brain Bar alapítójával az idén tizedik születésnapját ünneplő jövőfesztiválról, egyetemi szemléletformálásról, új kötetéről és a katonaság regeneráló erejéről beszélgettünk.
Miről szól a könyve?
Angolul már 2016-ban megjelent, de tavaly itt jártam pár barátomnál, és beszéltünk róla, hogy mi lenne, ha magyarul is megjelenne. Most pedig itt vagyok és nagyon izgatott vagyok, hogy magyarul is megjelent.
Az agy 24 órájában azt szerettem volna elérni, hogy az olvasó fedezze fel az emberi tudatosságot.
Egy nap alapján szerettem volna, ha az emberek megismerik a tudatosság különböző részeit. Az olvasó felébred, reggelizik, megsétáltatja a kutyáját, elmegy dolgozni, dolgozik, majd hazatér, otthon problémák vannak, mert az anyós beteg, a feleség depressziós, a gyereknek ADHD-je van, és aztán lefekszik és álmodik. Egy ilyen mesterséges összeállított napot raktam össze, amely során minden fejezet az emberi tudatosság egy újabb részét mutatja be. Úgy gondoltam, így érdekesebb lesz az embereknek erről olvasnia. És ennek középpontjában az úgynevezett neuron együttesek fogalma áll. Ezek az agysejtek rendkívül átmeneti csoportjai, amelyek felgyulladnak, majd kevesebb mint egy másodperc alatt eloszlanak.
Az a teóriám, hogy ez lehet a tudat megfelelője.
Szerintem hibás megközelítés az, hogy valaki úgymond „tudatánál van”, vagy „nincs tudatánál”. Az öntudatlanságnak vannak szintjei, tehát például a természetes alvásnak, és annak is, amikor altatásban van. Éppen nyaralni voltam, amikor felmerült bennem, hogy a tudatosságot is lehetne szintekre osztani. Van, amikor az ember jobban tudatánál van, mint máskor. A patkány tudatossága nem olyan, mint egy majomé, a majomé pedig nem olyan, mint egy emberi lényé. Egy gyerek tudatossága sem olyan, mint egy felnőtté. A felnőttek jobban a tudatuknál tudnak lenni az adott szituációtól függően, hiszen például az emberek próbálják „elmélyíteni” a tudatukat azzal, hogy katedrálisokat, tavakat vagy hegyeket látogatnak meg. Ez azért hasznos a tudósoknak, mert mérhető.
Tehát a könyv arról szól, hogy ezek a mindennapi tapasztalatok, mint a reggeli, a munkába járás, a depresszió, az álmodás, hogyan kapcsolódhatnak ehhez a jelenséghez, hogyan lehet összevetni, hogy mi történik az agyban.
Ez most nem azt jelenti, hogy tudjuk, hogyan okozza az egyik a másikat, de megnézhetjük az összefüggéseket és jóslatokat tehetünk. Tehát erről van szó, hogy egy nap segítségével megértsük, hogyan változik a tudatosságunk, és milyen tényezők határozhatják meg, hogy milyen mély a tudatosságunk szintje.
Ön szerint mi az emberi elme?
Szerintem az elme az agy megszemélyesítése. Tehát beszélhetünk általános agyi területekről és agyi vegyi anyagokról, amelyek neked és nekem ugyanazok, de az elméd különbözik az enyémtől,
mert az agysejtek kapcsolatainak mintázata más.
Gyakran elhangzik, hogy valójában nagyon keveset lehet tudni az agy működéséről. Ön ezt hogy látja?
Olyan ez, mint amikor egy nyelvet tanulunk az iskolában: minél többet tanulunk, annál inkább rájövünk, hogy milyen keveset tudunk.
Ezt is ajánljuk a témában
A megalománia Harari legnagyobb gyengesége. Képtelen mit kezdeni azzal az evolúciós tanulsággal, hogy a megmaradás és a versenyképesség kulcsa mindig a kisebb közösségekben rejlik.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
A legális és illegális szerek közötti határvonal egyre inkább elmosódik.
Talán sokan nem is tudják, de „a legnagyobb magyarnak”, Széchenyi Istvánnak és testvéreinek is köztünk élnek a leszármazottai, akik azt vallják, dúlhatnak itt harcok, háborúk, lehet itt bármilyen hatalom, ők csak azt nézik, hogy a nemzetet miként tudják megtartani és segíteni. Széchenyi Tímeával, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány megbízott elnökével beszélgettünk. Interjúnk.
Azon rendeleteivel, amelyek betiltják a gendernyelvet és DEI-polipot, az elnök valójában csak növeli a tudomány szabadságát, és visszatér a polgárjogi mozgalom eredeti elveihez. Szilvay Gergely írása.
Az F-16-os vadászgép még augusztus végén zuhant le.
Még mindig hódít a sigma trend, ami a függetlenséget és az öntörvényűséget hirdeti a fiatalok körében, miközben a 30-as és 40-es korosztály másik fele attól szenved, hogy nem találja meg a másik felét.
A pénteken végrehajtott támadás miatt leállt az egyik olajszvattyú működése.
Nem csoda, mert már az előtt teljesültek a követeléseik, hogy utcára vonultak volna.
