A megalománia Harari legnagyobb gyengesége. A kiváló analitikus képtelen mit kezdeni azzal az evolúciós tanulsággal, hogy a megmaradás és a versenyképesség kulcsa mindig a kisebb közösségekben rejlik.
(Nyitókép: Nicolas Maeterlinck / Belga Mag / AFP)
A szerző a Brain Bar jövőfesztivál alapítója
Az evolúció kutatásából ismert csimpánzteszttel évtizedek óta vizsgáljuk, mi az ember sikerének kulcsa – melyik az a képesség, amelyet a hozzánk legközelebb álló emberszabású majmok még nem tudnak felmutatni, mi viszont már igen. A tudomány mai állása szerint a helyes válasz a nyelv, amely az összetett és intenzív szociális élet, mindenekelőtt a család mint közösség felemelkedésével alakulhatott ki.
Mi van, ha a nyelv nemcsak az ember felemelkedésének, hanem hanyatlásának kódját is magában foglalja? Yuval Noah Harari izraeli történész szerint ez valós kockázat. „A próféták, költők és politikusok évezredek óta használják a nyelvet a társadalom átalakítására. Most a számítógépek is megtanulják, hogyan kell csinálni. Nem kell gyilkos robotokat küldeniük azért, hogy lelőjenek minket: elég, ha úgy manipulálják az embereket, hogy ezzel meghúzzák a ravaszt.”
Az 1976-ban született Harari a keresztes háborúk kutatójából vált az emberiség létező összes sorskérdésének megfejtőjévé, ideértve a covidot, az orosz–ukrán háborút és a mesterséges intelligenciát. Sapiens – Az emberiség rövid története című, valóban kiemelkedő kötete óta ez a magabiztosság hullámzó színvonalú munkákhoz vezetett, szerzőnk azonban felmutatott annyit, hogy új könyveinek mindig megadjuk az esélyt. Mit állít Harari a nyelv s általánosságban az információ történelemformáló szerepéről?
Mindenekelőtt azt, hogy az ember történetében mindig az információs „flow” feletti irányítás jelentette a hatalom garanciáját. Ez a szóbeli történetmesélés korától a nyomtatás elterjedésén át az internet megjelenéséig igaz: az „információs kontroll” birtokosaiként a vallások vezetői, az akadémikusok és a médiamágnások lehettek azok, akik leginkább formálni és befolyásolni tudták a társadalmakat. Az új információs paradigmát a mesterséges intelligencia megjelenése jelenti – egy olyan technológiáé, ami nemcsak terjeszteni, de teremteni is képes az új információt. Az MI – a nyomdagéppel vagy a távíróval szemben – nem csupán eszköz, hanem maga is ágens, hiszen egyre inkább képes lesz önálló döntéseket hozni. Nem kérdés, hogy e tulajdonságánál fogva változást hoz a hatalom eloszlásában és a társadalom szerkezetében is. Az MI segítségével például az egészségügy hatékonyabb, a hatalom azonban koncentráltabb, a magánszféra pedig védtelenebb lehet.
Harari azt vallja, hogy „a történettudomány nem a múlt, hanem a változás tanulmányozása”, és úgy véli, hogy a vasfüggöny után most szilíciumfüggöny ereszkedik a világra. Indiától Brazíliáig minden meghatározó ország „saját politikai, kulturális és vallási környezetével összhangban álló digitális szférát” épít, a frontvonal azonban Kína és a nyugati országok között húzódik, két egészen különböző megközelítéssel az MI fejlesztésében és kezelésében. Az MI alapját adó nagy mennyiségű információ önmagában Harari szerint sem vezet bölcsebb vezetői döntésekhez, a kulcskérdés az lehet, hogy az új világban melyik rendszer bizonyul alkalmasabbnak a rossz minőségű információk kiszűrésére és korrigálására. A celebtörténész idáig észszerű és hasznos levezetése ezen a ponton kezd ideologikussá s ennélfogva rövidlátóvá válni: megérkezünk a liberális demokráciák önjavító képességébe vetett vakhithez és a „globális együttműködés” utópiájához.
A megalománia Harari legnagyobb gyengesége. A kiváló analitikus képtelen mit kezdeni azzal az evolúciós tanulsággal, hogy a megmaradás és a versenyképesség kulcsa mindig – beleértve a Homo sapiens százhúszezer éves történetét – a kisebb közösségekben rejlik.
Yuval Noah Harari: Nexus – The Brief History of Information Networks from the Stone Age to AI. Fern Press, 2024
Magyar kiadása: Yuval Noah Harari: Nexus – Az információs hálózatok rövid története a kőkorszaktól az MI-ig. Animus Kiadó, 2024
***
Ezt is ajánljuk a témában
A Brain Bar alapítójával az idén tizedik születésnapját ünneplő jövőfesztiválról, egyetemi szemléletformálásról, új kötetéről és a katonaság regeneráló erejéről beszélgettünk.
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
Azzal, ahogyan az épített örökséggel bánik egy társadalom, bizonyítványt állít ki magáról – mondja a Budapest elveszett kincsei című kötet szerzője.
Ramaswamy könyve betekintést nyer a woke vállalati világba, ami még hasznos lehet a számunkra. Szilvay Gergely írása.
Kóbor János élete végéig hordozta magában a keserűséget amiatt, hogy 1970-ben nem mehetett ki az Omega Londonba – mondja Csatári Bence történész, aki könyvet írt az énekes életéről.
Stephen King esetében legalábbis mindenképp, még ha nem is teljes mértékben. Ezúttal ráadásul nemcsak egy új Joe Hill-képregény jelent meg, de egyéb köteteivel is újrázhatunk.
Hogy az új is lehet jó, a jól ismert pedig nem mindig garantálja a minőséget, arra a művészet a legjobb példa.
Ha vasárnap győz a Pool a sereghajtó Southampton otthonában, 12 forduló után nyolcpontos előnyre tesz szert; innen már csak a Liverpool bukhatja el az elsőséget!
A magát Oroszország-szakértőnek is tartó Rácz egyszer az ukrajnai háborút elemezve számítógépes játékról hitte azt, hogy valódi videófelvételek egy dróntámadásról.
