Ismét vasfüggöny ereszkedhet le a Kelet és a Nyugat között – megérkezett Harari új könyve

(Nyitókép: Nicolas Maeterlinck / Belga Mag / AFP)

A szerző a Brain Bar jövőfesztivál alapítója

Az evolúció kutatásából ismert csimpánzteszttel évtizedek óta vizsgáljuk, mi az ember sikerének kulcsa – melyik az a képesség, amelyet a hozzánk legközelebb álló emberszabású majmok még nem tudnak felmutatni, mi viszont már igen. A tudomány mai állása szerint a helyes válasz a nyelv, amely az összetett és intenzív szociális élet, mindenekelőtt a család mint közösség felemelkedésével alakulhatott ki.

Mi van, ha a nyelv nemcsak az ember felemelkedésének, hanem hanyatlásának kódját is magában foglalja? Yuval Noah Harari izraeli történész szerint ez valós kockázat. „A próféták, költők és politikusok évezredek óta használják a nyelvet a társadalom átalakítására. Most a számítógépek is megtanulják, hogyan kell csinálni. Nem kell gyilkos robotokat küldeniük azért, hogy lelőjenek minket: elég, ha úgy manipulálják az embereket, hogy ezzel meghúzzák a ravaszt.”

Az 1976-ban született Harari a keresztes háborúk kutatójából vált az emberiség létező összes sorskérdésének megfejtőjévé, ideértve a covidot, az orosz–ukrán háborút és a mesterséges intelligenciát. Sapiens – Az emberiség rövid története című, valóban kiemelkedő kötete óta ez a magabiztosság hullámzó színvonalú munkákhoz vezetett, szerzőnk azonban felmutatott annyit, hogy új könyveinek mindig megadjuk az esélyt. Mit állít Harari a nyelv s általánosságban az információ történelemformáló szerepéről?

Mindenekelőtt azt, hogy az ember történetében mindig az információs „flow” feletti irányítás jelentette a hatalom garanciáját. Ez a szóbeli történetmesélés korától a nyomtatás elterjedésén át az internet megjelenéséig igaz: az „információs kontroll” birtokosaiként a vallások vezetői, az akadémikusok és a médiamágnások lehettek azok, akik leginkább formálni és befolyásolni tudták a társadalmakat. Az új információs paradigmát a mesterséges intelligencia megjelenése jelenti – egy olyan technológiáé, ami nemcsak terjeszteni, de teremteni is képes az új információt. Az MI – a nyomdagéppel vagy a távíróval szemben – nem csupán eszköz, hanem maga is ágens, hiszen egyre inkább képes lesz önálló döntéseket hozni. Nem kérdés, hogy e tulajdonságánál fogva változást hoz a hatalom eloszlásában és a társadalom szerkezetében is. Az MI segítségével például az egészségügy hatékonyabb, a hatalom azonban koncentráltabb, a magánszféra pedig védtelenebb lehet. 

Harari azt vallja, hogy „a történet­tudomány nem a múlt, hanem a változás tanulmányozása”, és úgy véli, hogy a vasfüggöny után most szilíciumfüggöny ereszkedik a világra. Indiától Brazíliáig minden meghatározó ország „saját politikai, kulturális és vallási környezetével összhangban álló digitális szférát” épít, a frontvonal azonban Kína és a nyugati országok között húzódik, két egészen különböző megközelítéssel az MI fejlesztésében és kezelésében. Az MI alapját adó nagy mennyiségű információ önmagában Harari szerint sem vezet bölcsebb vezetői döntésekhez, a kulcskérdés az lehet, hogy az új világban melyik rendszer bizonyul alkalmasabbnak a rossz minőségű információk kiszűrésére és korrigálására. A celebtörténész idáig észszerű és hasznos levezetése ezen a ponton kezd ideologikussá s ennélfogva rövidlátóvá válni: megérkezünk a liberális demokráciák önjavító képességébe vetett vakhithez és a „globális együttműködés” utópiájához.

A megalománia Harari legnagyobb gyengesége. A kiváló analitikus képtelen mit kezdeni azzal az evolúciós tanulsággal, hogy a megmaradás és a versenyképesség kulcsa mindig – beleértve a Homo sapiens százhúszezer éves történetét – a kisebb közösségekben rejlik.  

Yuval Noah Harari: Nexus – The Brief History of Information Networks  from the Stone Age to AI. Fern Press, 2024

Magyar kiadása: Yuval Noah Harari: Nexus – Az információs hálózatok rövid története a kőkorszaktól az MI-ig. Animus Kiadó, 2024

***