Nemzeti színekkel és rég nem látott civil kiállással követelik a jól megérdemelt helyüket az angol nemzeti érzelmek a nap alatt. A liberális mélyállam bürokratikus intézkedések mögé bújva próbálja elfojtani az engedetlenségi mozgalmat, ami sokkal komolyabb összefüggésekre mutathat rá, mint elsőre gondolnánk.
Az Egyesült Királyságban az elmúlt hetekben indult el az Operation: Raise the Colours elnevezésű polgári engedetlenségi mozgalom, az általa kirobbantott „zászlóháború” pedig rövid idő alatt országos jelenséggé vált. A kezdeményezés lényege, hogy közösségek és magánszemélyek tömegesen helyeznek ki Szent György-keresztes és Union Jack zászlókat a közterületeken, lámpaoszlopokon, hidakon és magánterületen, így hirdetve hazafias elkötelezettségüket.
A BBC beszámolója szerint a zászlók először július végén jelentek meg nagyobb számban, a női labdarúgó-Európa-bajnokság idején. A sportesemény elmúltával azonban a lobogók nem tűntek el, sőt, augusztusban robbanásszerűen megnőtt a számuk, különösen Birmingham külvárosaiban és Worcestershire falvaiban. A helyiek a közösségi médiában lelkesen posztolnak a jelenségről:
„Minden oszlopon zászló van, mindenki büszke”
– írta egy kommentelő a Facebookon.
Az UnHerd elemzése arra mutat rá, hogy a zászlófelvonások mögött mélyebb társadalmi indulatok húzódnak meg. A lap szerint az angol vidékeken erősödik az a vélekedés, hogy a kormány és a politikai elit nem védi meg a helyieket a tömeges bevándorlás negatív következményeitől.
A Szent György-kereszt ma már nem pusztán sportesemények jelképe, hanem ellenállás és dac szimbóluma”
– írta a lap. A mozgalom szerint a zászlókihelyezés egyszerű, békés eszköz arra, hogy az emberek kifejezzék: ragaszkodnak nemzeti identitásukhoz.
Keretes: Mit jelentenek a lobogók?
Keir Starmer miniszterelnök hivatalosan elismeri a zászlókhoz kapcsolódó érzelmeket, de igyekezett elkerülni a nyílt vitát. Hivatalos szóvivője a BBC-nek úgy fogalmazott:
A miniszterelnök mindig büszkén beszél arról, hogy ő brit, illetve az általa érzett hazaszeretetről.”
A baloldali sajtó ezzel szemben sokkal kritikusabb. A Canary például „a legkevésbé hazafias dolognak” nevezte a mozgalmat, hozzátéve:
Ez nem a Nagy-Britannia iránt érzett mély szeretetről szól, hanem a gyűlöletről és a megosztásról.”
A balos orgánum szerint az akció mögött a „szélsőjobboldal” áll, és a résztvevők valójában a migránshotelekben elszállásolt menekülteket zaklatják.
A zászlóháború központi terepévé a helyi önkormányzatok váltak, amelyek közül több elkezdte eltávolítani a lobogókat. A BBC szerint a York-i tanács például arra figyelmeztetett, hogy
veszélyes létrával felmászni a 8 méter magas lámpaoszlopokra”.
Steve Wragg, a város közlekedési illetékese szerint a zászlók rögzítése veszélyt jelenthet a gyalogosokra és az autósokra.
Birminghamben a városvezetés arra hivatkozva szedte le a lobogókat, hogy az oszlopokra energiatakarékos LED-világítást szerelnek, és
a munkálatok idején nem maradhat semmilyen idegen tárgy az oszlopokon”.
A helyiek viszont általában gúnyosan és pikírten reagáltak a hiteltelen önkormányzati magyarázkodásokra. Hayley Owens volt rendőrségi nyomozó például így nyilatkozott a BBC-nek:
„A kátyúk jelentik a veszélyt, nem a zászlók.”
A helyi közösségek sok helyen újabb és újabb zászlókkal válaszolnak az eltávolításokra, de a kis körforgalmak közepén lévő, sokszor évek óta festés nélkül árválkodó betonelemeket is elkezdték Szent György-keresztekkel lefesteni. Miután ezeket az önkormányzatok egy része szinte azonnal átmázoltatta fehér színűre, a polgárok egyre frappánsabb módon kezdtek tiltakozni:
volt, ahol az összes, fehér színű útburkolati jelen feltűnt a két, egymást metsző vörös sáv, de akadt olyan település is, ahol a lakók a hónapok óta az utcán árválkodó hulladékra kezdték felfesteni a jelképet, reménykedve, hogy így az önkormányzat azt is eltünteti végre.
Emellett a zászlókat is folyamatosan újra kihelyezték. A Weoley Warriors nevű csoport például több ezer fontot gyűjtött, hogy új lobogókat vásároljanak.
Ez közösségi örömöt hozott, mindenki beszél róla, mindenki boldog”
– tette hozzá Hayley Owens.
A konzervatív párt elnöke, Kemi Badenoch a Financial Times-nak az általános politikai és közéleti légkörről nyilatkozva elmondta:
Jelentős mértékű etno-nacionalizmus szivárog most elő, és sok mindent felhoznak a faji és nemzeti hovatartozásomat illetően.”
A pártelnök ezzel a kijelentésével arra utalt, hogy állítása szerint sok személyes támadás éri újabban a bőrszíne és származása miatt akár a közösségi médiában, akár névtelen üzenetek formájában.
Ezt is ajánljuk a témában
A 2025-ös MCC Feszten az egyik leginnovatívabb brit politikai stratégával beszélgettünk, aki többedmagával sikerre vitte a brexitkampányt, később pedig Boris Johnson miniszterelnök főtanácsadója volt.
A konzervatív és jobboldali brit sajtó rendre rámutatott, hogy miközben a városokban gond nélkül tűnnek fel szivárványos, a transz mozgalmat népszerűsítő vagy éppen palesztin zászlók, addig a Szent György-keresztes lobogókat gyakran „szélsőjobboldali provokációként” kezelik, és megpróbálják kriminalizálni a hatóságok.
A BBC is beszámolt róla, hogy Birminghamben sokan felháborodtak azon, hogy
míg a nemzeti zászlókat leszedték „biztonsági okokra” hivatkozva, addig a hasonlóan kihelyezett palesztin zászlókat érintetlenül hagyták.
A helyiek közül többen is nyíltan kimondták:
Ez kettős mérce, ami azt üzeni, hogy a kisebbségi politikai szimbólumoknak helye van, a hazafias érzéseknek viszont nincs.”
Nigel Farage és pártja, a Reform UK szintén felemelte a szavát az ügyben. Farage a GB Newsnak adott interjúban kijelentette:
Ezt is ajánljuk a témában
Bemutatjuk az embert, aki kivezette az Egyesült Királyságot az EU-ból, most pedig miniszterelnöki babérokra tör.
A hazafiság nem bűn, a Szent György-kereszt és az Union Jack az országunk szimbólumai. Aki ezeket eltünteti, az valójában a nemzeti identitást próbálja felszámolni.”
A Reform UK vezetői több helyi önkormányzatot is bíráltak a lobogók eltávolításáért, különösen a birminghamit, ahol szerintük
a britek pénzéből kátyúkkal és szeméttel teli utcákban élnek az emberek, de a zászlók ellen rögtön fellépnek”.
Worcestershire megyében, ahol a Reform UK vezeti a megyei tanácsot, a hivatalos álláspont egyértelmű: a lobogókat nem távolítják el a lámpaoszlopokról, hiszen azok közösségi akaratot fejeznek ki.
„A nemzeti büszkeséget nem szabad kriminalizálni”
– hangsúlyozta Karl Perks tanácstag.
Ezt is ajánljuk a témában
A brit jobboldali politika reménysége ugyanakkor nem mentes a belső konfliktusoktól és kockázatoktól.
A helyiek körében sokszor euforikus hangulatot váltott ki a zászlózás. Worcesterben például egy Tom Conway nevű kertész arról számolt be a BBC-nek, hogy több mint négyszáz zászlót helyezett ki saját kezűleg, és tapasztalata szerint „az emberek semmi mást nem mutattak, csak szeretetet és boldogságot”.
A hatóságok azonban többször is kriminalizálták az akciót. West Mercia rendőrség például „bűncselekményként” vizsgálja, hogy mini-körforgalmakra festették fel a Szent György-keresztet. A helyiek viszont inkább lelkesedéssel fogadták a jelképes falfestést, sőt a közösségi médiában sokan hősnek nevezték az akció végrehajtóit.
Az MCC Brüsszel támogatásáról biztosította az Angliában indult Operation: Raise the Colours mozgalmat. Az intézet közleménye szerint a jelenség egyszerre patriotikus gesztus és figyelmeztetés az európai politikai elitek felé.
Frank Füredi, az MCC Brüsszel ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott:
Amikor az emberek zászlót emelnek, nemcsak szeretetüket fejezik ki hazájuk iránt, hanem felhívják a figyelmet azokra az aggodalmakra is, amelyeket a politikai elit hosszú ideje figyelmen kívül hagy, a multikulturalizmus kudarcától és az ellenőrizetlen bevándorlás hatásaitól kezdve, a rendfenntartásban tapasztalható kettős mércén át. Az egyszerű angol polgárok ezzel a szimbólummal üzenik: elég volt.”
Az MCC Brüsszel szerint a mozgalomnak európai jelentősége is van:
Európának is szüksége van hasonló zászlólengető mozgalomra, amely egyszerre testesíti meg a nemzeti identitás ünneplését és a brüsszeli túlterjeszkedéssel szembeni ellenállást”
– közölte Füredi, hozzátéve:
Nemzeteinknek nem szabad szégyellniük önmagukat. A nemzeti zászló képes arra, hogy emlékeztessen bennünket: létfontosságú kiállni életformánk és szuverenitásunk védelmében.”
Az akció céljáról, hátteréről és lehetséges következményeiről Calum Nicholsont, a Danube Institute kutatási igazgatóját kérdeztük, aki emlékeztetett arra, hogy Nagy-Britanniában sosem volt jellemző a zászlók széles körű használata:
Nem azért, mert szégyelltük volna, hanem mert a kultúránk visszafogottabb, mint az amerikaiaké, akiknél inkább jellemző a deklaratív nemzeti önkifejezés.”
Úgy vélte, a brit társadalom soha nem érezte szükségét annak, hogy zászlók kitűzésével emlékeztesse magát arra, kicsoda is valójában. Az elmúlt években azonban – mint fogalmazott – Nagy-Britannia kulturálisan az amerikai hatás alá került, és ennek részeként átvette az ottani mániákat:
Legyen szó a Pride-zászlóról, az ukrán lobogóról vagy éppen a Union Jack tömeges használatáról.”
Nicholson szerint ebből a szempontból a mostani zászlókitűzési hullám nem feltétlenül valamiféle helyreállítást jelez, még kevésbé gyógyír a problémákra, hanem sokkal inkább válságtünet:
Eljutottunk abba a posztimperiális szakaszba, amikor már nem tudjuk, kik vagyunk nemzetként.”
Az emberek szerinte ezért kapaszkodnak szimbólumokba.
Úgy látja, a mozgalomnak kétségtelenül megvannak a maga céljai, ám hogy ezek enyhítik vagy inkább tovább mélyítik a krízist, az szerinte nyitott kérdés.
Azzal a váddal kapcsolatban, hogy szélsőjobboldali csoportok és közszereplők állnának a kampány mögött, a kutatási igazgató úgy vélekedett: nehéz pontosan megmondani, ki indította el a mozgalmat, de valószínűbbnek tartja, hogy inkább az „új jobboldal” vagy a posztliberális értelmiség köreihez köthető. Rámutatott, hogy a hagyományos értelemben vett szélsőjobb Nagy-Britanniában kifejezetten gyenge, ezért szerinte óvatosan kell bánni ezzel a fogalommal:
Ha mindenkit, aki aggódik a bevándorlás miatt, szélsőjobbosnak bélyegzünk, azzal épp a valódi szélsőségeseknek kedvezünk, akik így könnyebben rejtőzhetnek el a tömegben.”
A szakértő hozzátette: bár a zászlókampányban jelen van az illegális bevándorlás miatti aggodalom, a jelenség ennél szélesebb körű problémacsoportra reagál. Úgy fogalmazott:
A bevándorlás kérdése csak egy példája annak, mennyire elszakadt a technokrata állam a lakosságtól, és hogy a közéletet mennyire egy szűk, középosztálybeli elit uralja.”
Emlékeztetett arra, hogy száz évvel ezelőtt a londoni elit körében természetesnek számított a más etnikumokkal szembeni előítélet, amely mára társadalmilag elfogadhatatlanná vált. Ugyanakkor szerinte ennek helyére új elitista sztereotipizálás lépett:
a brit régiókkal és a munkásosztállyal szembeni lenézés.
Ez különösen a 2016-os Brexit után vált nyilvánvalóvá, amikor sokan egyszerűen rasszistának vagy butának bélyegezték a kilépésre szavazókat”
– fogalmazott Nicholson, aki szerint mindez valójában az állandó osztálykonfliktus újabb megnyilvánulása, amely végigkíséri Nagy-Britannia modern történelmét.
Arra a kérdésre, miért éppen a Szent György-keresztes zászló került előtérbe, a szakértő emlékeztetett:
az Egyesült Királyságot a Union Jack képviseli, de Anglia önálló ország ezen belül, saját nemzeti szimbólummal.
Mivel kulturális kérdésekben az angolok nagyon különböznek a skótoktól, walesiektől és írektől, természetesnek nevezte, hogy az angol zászló erősebb érzelmeket vált ki. Érdekes mintázatnak tartja, hogy az angolszász világban a kisebb országok – Új-Zéland, Kanada, Skócia – az utóbbi időben hiperprogresszív irányba fordultak, míg a nagyobbak – az Egyesült Államok, Ausztrália, Anglia – kevésbé estek áldozatul a baloldali ideológiai hullámnak.
Ezt is ajánljuk a témában
Az angliai Essex megyei tanácsból támogatást nyújtanak alkalmazottaiknak, ha felháborítják őket az angol nemzeti zászlók.
A helyi önkormányzatok ellenintézkedéseit magyarázni hivatott indokoklásokról szólva, Calum Nicholson elmondta:
Ezek többnyire képtelenségnek tűnnek, bár lehetnek kivételek.”
Szerinte egyértelműen kettős mérce érvényesül Nagy-Britanniában:
míg a baloldali aktivizmus elvi szinten összhangban van az elit értékeivel, és ezért gyakran eltűrik még az erőszakos megnyilvánulásait is, addig a jobboldali aktivistákat sokkal inkább üldözik, mert azok magát az értékrendet kérdőjelezik meg.
Példaként emlékeztetett arra, hogy a covid-lezárások idején, amikor minden gyülekezést tiltottak, a Black Lives Matter-tüntetésekkel szemben egyik hatóság sem lépett fel.
A rendőrségi fellépésekkel kapcsolatban Nicholson kiemelte: előfordulhat, hogy egyes akciók jogilag valóban kisebb kihágásoknak minősülnek, de a hangsúly nem a jogi kategóriákon van, hanem azon, hogyan reagálnak minderre a politikai vezetők. Úgy vélte:
Amikor Keir Starmer miniszterelnök annyival intézi el a mozgalmat, hogy vandálok, az politikailag épp annyira kifizetődő, mint amikor Hillary Clinton »válogatott nyomorultaknak« nevezte Trump támogatóit.”
Végül a mozgalom jelentőségét illetően a szakértő azt mondta: az események egy újabb rezgést jeleznek a brit társadalom mély átalakulásának földrengésben. Felidézte Edward R. Murrow amerikai újságíró szavait, aki a második világháború során, 1940-ben az amerikaiaknak üzenve arról beszélt a rádióban:
Meg kell érteniük, hogy egy világ haldoklik; a régi értékek, a régi előítéletek és a régi hatalmi és presztízsalapok eltűnnek.”
Nicholson szerint ugyanez a folyamat zajlik most is Nagy-Britanniában, de hogy hova vezet, azt senki sem tudja biztosan, aki pedig az ellenkezőjét állítja, az naiv.
Ezt is ajánljuk a témában
Nagy változások jöhetnek a bevándorlóországgá vált Nagy-Britanniában.
***
Fotó: JUSTIN TALLIS / AFP
Az ETO vette kölcsön a kilencszeres válogatott szélsőt.
Donald Trump is megszólalt az ügyben.
Hiába döntött a bíróság a migránsok javára, az essexiek folytatják a tüntetést.
A jelkép egyre több kellemetlenséget okoz az ország számára a nemzetközi térben.
Újraindítják a szankciókat Teherán ellen, amit nem túl biztonságos német állampolgárként megvárni a perzsa államban.
Kína szeptember 3-án tartja a győzelem napi parádét, amelyen Szijjártó Péter képviseli Magyarországot.
Varga Dániel kéziratát a Libri által meghirdetett, és hamar népszerűvé vált Talent program keretében volt szerencsém elkísérni a kezdetektől.
Több példa alapján teljesen egyértelmű: a brüsszeli bürokraták nem szeretik a nemzeti irányultságú kormányokat.
