Reform UK: a rendhagyó politikai formáció, amely a torykat és a Munkáspártot is bedarálná

A Reform UK párt megszületése szorosan összefügg az Egyesült Királyság történelmének egyik legnagyobb politikai fordulópontjával: a Brexittel. Miután a britek 2016 júniusában a kilépés mellett döntöttek, a politikai elit nehézkesen, ahol csak lehet, késleltetve hajtotta végre a népszavazás eredményét.

A válaszreakcióból született párt

A Konzervatív Párt vezetése sorra kudarcot vallott a Brexit tényleges végigvitelében, miközben a Munkáspárt képtelen volt értelmezhető álláspontot kialakítani az ügyben. Az ország politikai térképe átalakulóban volt, de az új paradigma csak nehézkesen szülte meg az új igényeket képviselő politikai formációt.

2018-ban ilyen körülmények között alapította meg Catherine Blaiklock a Brexit Pártot, amelynek célja az volt, hogy nyomást gyakoroljon a politikai elitre, és kikényszerítse a tényleges távozást az Európai Unióból.

A párt hamar ismertté vált, főként azáltal, hogy Nigel Farage – aki a UKIP vezetőjeként évtizedeken át a Brexit legismertebb szószólója volt – csatlakozott a mozgalomhoz, és azonnal át is vette annak tényleges vezetését. A párt 2019-ben látványos sikert aratott az európai parlamenti választásokon:

A Brexit Párt üzenete egyszerű és egyértelmű volt:

Ez a világos hang sok csalódott választó számára szimpatikus volt. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy a Brexit 2020. január 1-jei hatályba lépésével a párt eredeti célja megszűnt.

Farage és a vezetőség többi tagja ezért új irányt szabtak a formációnak: a párt nevét Reform UK-re változtatták, struktúráját szűk körű részvénytársasággá alakították, a politikai fókuszát pedig a rendszerszintű belpolitikai változásokra helyezték át.

Új név, új célok, újrakevert pakli

A 2016. június 23-ai sikeres referendum után, sokan úgy látták, hogy a Brexit politikai küldetése véget ért. Egy ideig maga Nigel Farage is így gondolta, ám egy rövid visszavonulást követően belátta:

Ha viszont a kilépés után minden ugyanúgy megy tovább – az uniós szabályozáshoz igazodó bürokrácia, törvényhozás, gazdasági intézkedések és igazságszolgáltatás, a politikai korrektség, az ellenőrizetlen migráció, a közbiztonság romlása –, akkor a Brexit csupán szimbolikus győzelem marad, érdemi gyakorlati lépés helyett.

Ezért döntött úgy, hogy átalakítja a pártot, és egy alulról építkező, de minden részletében felülről vezérelt rendszerellenzéki mozgalmat kovácsol belőle. A Reform UK név alatt a párt már nemcsak a brüsszeli elit ellen, hanem a westminsteri belterjesség, a woke-ideológia, a médiamonopóliumok és az állami pazarlás ellen is fellépett.

Farage új programja, amely az Our Contract with You (A mi szerződésünk önnel) címet viselte, a következő témákat helyezte a középpontjába:

• a migráció drasztikus csökkentését, különös tekintettel a La Manche csatornán keresztül özönlő illegális bevándorlókra,
• az adórendszer egyszerűsítését és az állami kiadások visszavágását,
• az állami intézmények megtisztítását a politikai (elsősorban szélsőbaloldali) ideológiáktól, főként a BBC, a tanárképzés és a köztisztviselői kar terén,
• a szólásszabadság és a nemzeti identitás védelmét
• a brit hadsereg újjászervezését és megerősítését, illetve
• a demokratikus elszámoltathatóság helyreállítását.

A párt üzenete világos volt:

A célcsoport eleinte a csalódott konzervatív szavazók voltak, ám azóta a párt nagy energiát fektetett abba, hogy a magát egyre inkább képviselet nélkül, és a Munkáspárt által elárulva érző munkásosztály körében is népszerűsítse magát.

Farage karizmatikus egyéniségének, a konzervatívok szétesésének, illetve a jelenleg regnáló baloldali vezetés belső megosztottságának, valamint a külső kihívásokkal szembeni tehetetlenségének szerencsés együttállása lehetővé tette, hogy a Reform UK ne csak a protestszavazatokra pályázhasson sikerrel, hanem jelentős mennyiségű támogatót harapjon ki az eddig elkötelezett tory és munkáspárti, de még a szabad demokrata szavazótáborból is.

A legújabb YouGov-felmérés szerint a párt jelenleg a legnépszerűbb brit politikai formáció:

Kihívó a láthatáron

A kedvező lapjárás azonban nehezen feledteti Farage jobboldali kritikusaival, hogy a Reform-vezér sértődékeny és irigységre hajlamos természete könnyen kockázati tényező lehet, akár a kormányzásért folytatott közdelemben, akár a miniszterelnöki bársonyszékben.

Ezt, a Farage politikai pályáját végigkísérő jelenséget a 2025 első felét beárnyékoló, párton belüli botrány idézte fel újra. Ennek egyik főszereplője a még a brit nagypolitikában is kevésbé ismert, egykori konzervatív párttag, Rupert Lowe, a Reform UK egyik mezei parlamenti képviselője volt.

Lowe a Brexit Párt regionális jelöltjeként került be az Európai Parlamentbe, még 2019-ben. Az üzletember, aki korábban a Southampton FC elnöke is volt, pragmatikus, konzervatív és euroszkeptikus nézeteivel könnyen megtalálta a hangot a Brexit-mozgalom keményvonalas szárnyával.

A Reform UK megalakulása után is aktív maradt a pártban, sőt 2023-tól a párt pénzügyi és mezőgazdasági szakterületének szóvivőjeként működött.

2024-ben egy időközi választáson sikerült a párt addigi legjobb hazai eredményét produkálnia: 10 százalékkal futott be a harmadik helyre. A parlamenti választáson Great Yarmouth választókörzetében 35,5 százalékkal szerzett egyéni mandátumot.

A pártvezetés bizalmát mi sem jelzi jobban, hogy Lowe a Reform-frakcióban az egyik whip szerepét tölthette be, amely a magyar politikában nagyjából a frakcióvezető-helyettesnek feleltethető meg, bár nem teljesen ugyanaz. Emellett Lowe a párt egyik legaktívabb politikusa volt, és a ciklusban messze ő nyújtotta be a legtöbb írásbeli kérdést a kormánynak.

Vihar az Édenkertben

Lowe és Farage között akkor romlott meg a viszony, amikor Elon Musk nyíltan arra szólította fel a Reform-vezért, hogy lépjen vissza a szervezet éléről, és Lowe keményvonalas bevándorlásellenes hozzáállását dicsérte (ettől kezdve Trump és Farage korábbi bensőséges viszonya is érzékelhetően hűvösebbé vált).

Farage szemében az is szálka volt, hogy Lowe nyíltan kiállt a brit közmédiában rendszerint szélsőjobboldalinak beállított, a szexuális bűnöző migránsokkal szemben fellépő Tommy Robinson mellett.

Eközben Lowe is egyre kritikusabbá vált Nigel Farage stílusával és stratégiájával szemben. Voltak kérdések, amelyben Farage nyíltan konfrontatív stratégiáját bírálta, más ügyekben – mint például

• a szexuális erőszaktevő, zömmel pakisztáni származású bűnbandákkal és
• az illegális migrációval szembeni fellépésben

– nem tartotta elég rámenősnek, nyíltnak és következetesnek a pártvezér hozzáállását. Emellett a szakpolitikát is egyre nyomatékosabban hiányolta a pártból.

A két politikus közötti feszültség 2025 márciusára éleződött ki, amikor a Daily Mail-nek adott interjúban Rupert Lowe gúnyosan így jellemezte a Reform UK-n belüli állapotokat:

Hozzátette, hogy szerinte még korai lenne megmondani, hogy Farage jó miniszterelnök lesz-e.

A pártvezér azonnal ellentámadásba lendült, és azzal hárította el Lowe kritikáit, hogy

Lowe ellen ezt követően több rendőrségi feljelentés is érkezett, többek között Zia Yusuf, a Reform UK pártelnöke (az angol politikai rendszerben e a tisztség a szervezetei vezetőre utal, nem a politikaira – a szerk.) nevében is, aki azt állította, hogy a politikus megfenyegette őt.

Miután a Lowe által visszautasított vádak sorra dőltek meg, a párt felfüggesztette a képviselő tagságát, így március óta független képviselőként ül a parlamentben.

Az eset elsősorban a jobboldali szavazók körében okozott felháborodást, és újra ráirányította a figyelmet a Farage által a UKIP-ből, a Brexit Pártból és a Reform UK-ből kitúrt politikusokra, tanácsadókra és egyéb közéleti személyiségekre, akik ismét élesen kritizálták a pártvezért, és a lemondását követelték. Emellett mindannyian kiálltak Lowe mellett.

A rendszer ellenzékének ellenzéke

Farage az eset óta határozottan állítja, hogy a lehető legjobb lépés volt Lowe eltávolítása a pártból, ám elképzelhető, hogy a későbbiekben ráég ez a meglehetősen furcsa történet.

A most éppen szárnyaló Reform ugyanis Lowe révén könnyen életképes jobboldali alternatívát kaphat – ha időközben a konzervatívoknak nem sikerül átcsábítani a már megkörnyékezett független képviselőt –, egyelőre csak egy mozgalom formájában.

Ruper Lowe ugyanis június 30-án bejelentette, hogy több jeles, brit jobboldali közéleti személyiséggel megalapította a Restore Britain (Állítsuk Helyre Nagy-Britanniát) mozgalmat.

A mainstream által szélsőjobboldalinak titulált mozgalom céljai a következők:

• az illegális migránsok és migránshátterű bűnbandák kitoloncolása,
• a menekültügyi rendszer teljes felszámolása,
• a közbiztonság helyreállítása,
• az őshonos brit kultúra védelme és társadalmi vezető szerepének helyreállítása,
• a szélsőséges iszlamizmussal szemben a keresztény értékrend és szellemiség helyreállítása.

Mit hozhat a jövő?

A rendszerkritikus brit jobboldal politikai szárnya jelenleg formálódóban van. Az ideológiaijáig kevésbé tudatos, leginkább az establishment-pártokból kiábrándult szavazók egyértelműen a Nigel Farage-féle Reform UK-ben látják a parlamenti képviseletük reális esélyét.

Sőt, ez még a kritikus jobboldali értelmiség jelentős részéről is elmondható. Még akkor is, ha személy szerint nem szimpatizálnak Farage vezetési stílusával.

A brit jobboldal intellektuális és – jobb megnevezés híján – „utcai” irányzatai azonban láthatóan jóval radikálisabb lépéseket követelnek, mint amilyen messzire a Reform UK hajlandó és képes elmenni. Ők a Lowe-féle mozgalomban találhatják meg a számításukat.

Nem kizárt, hogy a két formáció valamikor közeledhet egymáshoz, de a politikai vezetők közötti személyes sértettség ezt eléggé kétségessé teszi. Parlamenti keretek között egyértelműen a Reform UK lehet az optimistább.

***

Fotó: JUSTIN TALLIS / AFP