Gyászolom Charlie Kirköt

„Szerintem senki se hullajtana krokodilkönnyeket, ha mondjuk Hitlert a harmincas években agyonlőtte volna valaki. De a legszélsőségesebb neonácival szemben se lehet ez az eljárás, ameddig hajlandó kipróbálni a gondolatait fair viták próbakövén. Márpedig Charlie Kirk nem volt szélsőséges neonáci, és nem bújt barikádok mögé. 

Éppen ezért nehéz nem belecsúszni az adódó összeesküvés-elmélet csapdájába: vajon kinek állt érdekében egy ilyen nagy hatású embert nyilvánosan kivégezni? Vajon tényleg egy magányos merénylő volt az elkövető, vagy valakik így akarják destabilizálni az amerikai társadalmat? Nincs válaszom, tippelni pedig nem szeretnék. Én gyászolom Charlie Kirköt, mert fontos feladata volt, hogy rajta keresztül tíz- és százmilliók hangja szólalhasson meg nagyon érzékeny témákban. 

Egy bátor ember volt, aki nem bújt a propaganda-médiumok mögé és nem vonta magát körbe kordonokkal, hogy véletlenül se érhesse el a valóság. Az igazságot kereste, hol több, hol kevesebb sikerrel, mint az minden értelmiségi dolga lenne. 31 évesen, két gyerek apjaként mártírrá vált, ami sokkal rosszabb az ellenzői számára, mintha még száz évig beszélgethetett volna diákokkal. És sokkal rosszabb minden értelmes embernek, aki a konstruktív párbeszéd elleni súlyos támadást kell, hogy lásson a gyilkosságban, akárki akármilyen indítékból követte el. Legyen neki könnyű a föld.”

Nyitókép forrása: Ágoston László Facebook-oldala

***