Charlie Kirk-merénylet: transzneműek fantáziáltak egy feminista filozófus megöléséről és feldarabolásáról

Egy ismert feminista leszbikus filozófus, Kathleen Stock megöléséről és feldarabolásáról fantáziált egy írásában egy Leon nevű transznemű, a szöveget ráadásul tudósok is egyetértőleg osztották meg. A Charlie Kirk elleni merénylet idején pedig épp egy berlini konferencián volt, ahol kiposztolták az arcát, mint akit meg kell keresni.

Charlie Kirk halála elképesztő indulatokat váltott ki 

Kathleen Stock a Sussexi Egyetem tanára volt 2021-ig. Material Girls című kötetében megvédi azt a hétköznapi, józan észre alapozott álláspontot, hogy a testünk határozza meg a nemünket, és van olyan, hogy nő és férfi. Stock erősen kritikus a transzmozgalommal szemben, így transzellenesnek kiáltották ki. 2021-ben azért volt kénytelen ott hagyni az egyetemet, mert elfogyott körülötte a levegő, többször megfenyegették, bullyingolták.

Stock a Charlie Kirk elleni merénylet kapcsán posztolt az X-en.

Mint azt már tudni lehet, egy transzneművel élt együtt Tyler Robinson, Charlie Kirk népszerű amerikai jobboldali személyiség gyilkosa, aki szeptember 10-én, kedden követett el merényletet a Trumpot a kampányban is segítő Kirk ellen egy utahi egyetemen, miközben beszédet mondott. A transznemű élettárs neve Lance Twiggs.

Megölés és feldarabolás?

Mint Kathleen Stock írja a Charlie Kirk elleni merénylet kapcsán: 2018-ban, publikált egy óvatosan megfogalmazott esszét (amit azóta törölt), amiben megkérdőjelezte, hogy a „transznők nők-e egyáltalán”. (Transznő az, aki biológiailag férfi, és nőnek érzi magát. Természetesen valójában nem nő - SzG). Ezután egy Leon nevű filozófia szakos transznemű közzétett egy szöveget Stockról, amelyben a következő is olvasható:

„Én magam nem láttam ilyet, de teljesen biztos vagyok benne, hogy 

 (És mellesleg, transz nők: az Úristen szerelmére, hagyjátok ezt a szarságot! Nem azért, mert így a TERF-ek kevésbé lesznek jogosultak arra, hogy söpredékként bánjanak velünk – nullánál kevesebbet nem lehet kapni –, hanem azért, mert ez nem egy helyes módja az embertársainkkal való bánásmódnak.)”*

Magyarán, a szerző ugyan állítólag nem ért egyet ezzel, de transznemű körökben gyakori dolog, hogy Stock és már „TERF”-ek (azaz „transzellenes radikális feministák”) megöléséről és feldarabolásáról fantáziálnak, beszélgetnek.

A következő bekezdést Stock nem idézi, de érdemes nekünk idézünk, mielőtt még azt gondolnánk, a szerző megvédi őt:

„A lényeg, hogy minden látszat ellenére a Stock-esszé nem a transzneműekkel kapcsolatos kérdések filozófiai tárgyalása. Nem az a cél, hogy őszinte párbeszédet indítson a nemek természetéről. A lényeg az, hogy az embereket rávegyék az alattomos transzellenes politikai elkötelezettségek sorára, amelyekre utalnak, de aligha mondják ki nyíltan. 

Kathleen Stock az X-posztban hozzáteszi:

„Ezt az esszét széles körben retweetelték és posztolták a Facebookra a tudományág különböző területein dolgozó hivatásos akadémiai kollégáim, köztük sok nálam is idősebb kollégám. A tartalmat rendkívül zavarónak találtam – bár volt benne egyfajta felelősségkizárás, a tény az volt, hogy egy férfi, akivel soha nem találkoztam, sőt, még csak nem is hallottam róla, az erőszakos megölésemről és feldarabolásomról készült képpel válaszolt egy rendkívül gondosan megírt, sőt némileg tisztelettudó esszére. 

A filozófiai tudományágnak nem így kellene működnie. Felmentem a Facebookra, ahol akkoriban még sok filozófiai kölcsönösöm volt, és enyhe tiltakozást és aggodalmat fejeztem ki a képekkel kapcsolatban.”

Ezután egy kolléganője mások előtt kérdőre vonta, hogy miért meri nyíltan kritizálni az esszét, amikor az arra szólította fel, hogy ne akarják őt megölni és feldarabolni.

Őrjöngő akadémikusok és lenácizott feminista

Stock azzal folytatja az X-posztot:

„Azóta (és sok más hasonló őrültséget keltő esettel szembesülve) szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy rengeteg hivatásos akadémikus van, aki soha nem fog visszakozni attól az alapvető, kvázi-vallásos meggyőződésétől, hogy nekem és még néhány filozófusnak kell lennünk a rosszfiúknak, amiért kritizáljuk a transzaktivizmus előfeltevéseit – mivel ragaszkodniuk kell a saját, jófiúkról szóló önképükhöz, és szükségük van az ellentmondásra. Nem elég, ha nem értenek egyet velünk – ez normális az akadémiai világban –, mérgező karikatúrákat kell kreálniuk arról, hogy kik vagyunk.”

De még koránt sincs vége, ekkor jön egy kis nácizás:

„Épp ezen a héten jelent meg egy tanulmány egy állítólag minőségi feminista folyóiratban (Hypatia), amely azzal vádolta Holly Lawford-Smith munkásságát, hogy neonáci hiedelmeket támogat. Egy szerkesztő jóváhagyta a publikálást. A bírálók is jóváhagyták. Megdöbbentő közönnyel nézik a tudósok, ahogyan elnézik az ilyen uszító nyelvezetet, és visszahárítják a felelősséget a célszemélyre, burkoltan azzal, hogy ’nos, ha nem mondtál ilyeneket...’. (…)”

S hogy ki Holly Lawford-Smith? Egy ausztrál filozófus, a University of Melbourne politikai filozófia professzora, egy úgyszintén genderkritikus, transzkrikus feminista, akit munkássága miatt feljelentettek a saját egyetemén, és a Wikipédia a neves Oxford University Press „annak ellenére” adta ki 2022-ben Gender-Critical Feminism (Genderkritikus feminizmus) című kötetét, hogy „petíciókkal tiltakoztak a kiadás ellen”.

Transz hajsza Stock ellen

Majd a hosszúra nyúlt X-poszt végén Kathleen Stock megoszt még egy történetet:

„Amikor Charlie Kirkről hallottam, épp Berlinben voltam egy konferencián, amely a nemi diszfória nem medikalizált megközelítéseiről szólt – tudják, aminek nem a pubertás megállítása, a tinédzserek életet megváltoztató hormonok beadása vagy a testrészeik levágása a célja, hanem ehelyett hatékony terápia nyújtása – jó célnak tűnik, ugye? Vagy legalábbis jó szándékúnak, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

Egy biztonsági őr várt a repülőtéren, és vissza is vitt oda, alig hagytam el a szállodát. Ez az igazi következménye az akadémikusok ostoba, meggondolatlan, védekező kísérleteinek, hogy hősként fessék le magukat, és gonosz gazembereknek állítsanak be minket. És ha a történet végül valami nagyon rosszal ér véget, isten ments, biztosan tudom, hogy lesznek filozófusok, akik azt sugallják, hogy megérdemelték, és előásnak majd torz féligazságokat vagy hazugságokat, hogy alátámasszák ezt; és lesznek még százak, akik nem fognak ellentmondani.”

Megszaporodtak a transzneműek által elkövetett gyilkosságok

Az utóbbi években több transzneműek által elkövetett, valószínűleg ideológiai motivációjú, gyűlölettől vezérelt merénylet is történt.

2018-ban Snochia Moseley, aki transznemű férfiként azonosította magát, három embert ölt meg és kettőt megsebesített egy marylandi Rite Aid elosztóközpontban. 2019-ben két diák, akik közül az egyik transznemű férfiként azonosította magát, tüzet nyitott denveri középiskolájukban, megölve egy osztálytársukat és nyolc másikat megsebesítve. 2022-ben Anderson Lee Aldrich, aki nonbinárisnak vallja magát (azaz sem férfinek, sem nőnek), öt embert gyilkolt meg egy coloradói melegbárban.

Az előző két évben pedig két iskolai lövöldözés is volt, melyet transzneműek követtek el, mégpedig tudatosan keresztény iskolákban. 2023-ban egy nashville-i iskolában lövöldözött egy 28 éves transznemű, Audrey Hale, keresztényellenes gyűlölettől vezérelve megölve hat embert, köztük három kilencéves diákot. 2025. augusztus 27-én úgyszintén egy transznemű, Robert Westman lövöldözött egy minneapolisi katolikus iskolában, a tanévnyitó szentmisén, megölve három gyermeket és megsebesítve 21-et.

Fotó: AFP