Egy tavalyi cikk szerint a kórházban harmadik világbeli állapotok uralkodnak, napközben novemberben is el lehet pusztulni a hőségtől, míg éjszaka kifejezetten fáznak a betegek; az erkélyre pedig jobb nem kimenni, a korlát ugyanis rohad szét. Ugyanott a sürgősségi osztályon egy ápoló arról számolt be, hogy
úgy jár munkába, mintha háborúba menne: se enni nincs ideje, se mosdóba menni – kapacitáshiány miatt a páciensek jelentős részét (normál esetben 6-8 órás várakozási időkkel) a folyosókon próbálják ellátni.
Erős kép lenne egy magyar kórházból, ahogy egy férfi három kemény műanyag széken keresztbe feküdve pihen a folyosón, infúzióra kötve; de a fotó Tenerifén készült.
„A több évtizede felhalmozódott beruházási hiány miatt a német kórházakban az a kivétel, ha van légkondi vagy egyéb hűtőrendszer” – állítja eközben a német kórházszövetség illetékese (minden bizonnyal a kórtermeket és a folyosókat értve ez alatt), amihez az újságíró magyarázólag hozzáteszi: „A kórház- és részlegbezárások közepette a hőséggel szembeni védelem gyakran luxusproblémának hat”. Egyidejűleg egy osztrák szaklap körkérdése nyomán kiderült:
Salzburgban új kórházi épületeket is még mindig klímaberendezések vagy megfelelő árnyékolás nélkül adnak át („kevesebb dizájnt és több árnyékolást kérnék a betegeinknek és a dolgozóknak is” – fordul egy orvos az építészekhez);
Vorarlberg tartományban pedig a műtőket kivéve általános a légkondi hiánya, noha már arrafelé is rendszeresek a hőhullámok.
Pedig ezektől az oly irigyelt országoktól egy centnyi uniós forrást sem tart vissza senki, és ugye egyiket se szokás Európa legkorruptabb államának nevezni, sőt,
úgy csatlakozott mindegyik az Európai Ügyészséghez, mint a kisangyal – és mégis.
Panaszokkal és problémakatalógusokkal tele a nyugati sajtó, miközben nekünk más se magyaráztatik bő egy éve, mint hogy az uniós pénzek hazahozatala és a korrupció visszaszorítása egykettőre biztosítja a fedezetet a várólisták megszüntetéséhez, a hiánytalan klimatizáláshoz és úgy általában a közszolgáltatások felvirágoztatásához.
Egyetlen megoldás látszik tehát észszerűnek: az Európai Unión belüli szolidaritás és tudásmegosztás jegyében, valamint demonstrációs célból
legyen olyan jó Magyar Péter, szakítsa meg belföldi körutazását, és diktálja le sógoréknak vagy legalább a kanári-szigeteki illetékeseknek, pontosan mi is a teendő.
Mi értendő a megfelelő források megfelelő felhasználása alatt. De küldheti maga helyett Kulja Andrást is, hadd bizonyítson – nem lehet az EP-képviselő olyan szívtelen, hogy az összes szükséges tudás birtokában, a maga felkészültségével a Facebookon kommentelget vicceskedve Kocsis Máténak, miközben a stájerországi szenvedő betegek kínok között várják, hogy a rendelkezésre álló osztrák költségvetés megfelelő tételeire rábökve megváltást vigyen nekik a bölcs szakember.
***