Váratlan helyről kapott megerősítést a magyar álláspont. Mihajlo Dubinjanszkij sajátos ukrán nézőpontból mutatja be, hogy miért lehetetlen országa európai integrációja: korrupció, szovjet mentalitás, geopolitikai realitás.
Augusztus 23-án érdekes társadalomfilozófiai cikk jelent meg az Ukrajinszka Pravda (Ukrán Igazság) hasábjain. A szerző, Mihajlo Dubinjanszkij írásában amellett érvel, hogy Ukrajna előtt két lehetséges modell áll, nevezetesen: az „Európa része” és az „Európa pajzsa” – de ezek aligha összeegyeztethetők.
Ezt is ajánljuk a témában
Magyar Péter kémbotrányba keveredett ukrán barátja is feltűnik abban a riportban, amelyben a magyar–ukrán kapcsolatok helyzetét, a kárpátaljai magyar kisebbség ügyét boncolgatják. Az ukránok úgy érzik: fenyegető veszély leselkedik rájuk a magyar határ felől.
A szerző szerint Ukrajnának 2022 február 24-ig nem sikerült kellően európaizálódnia, és éppen ez az oka annak, hogy ilyen horribilis veszteségek mellett is kitartanak a mai napig.
A modern Európában úgy tartják, hogy az emberi élet felbecsülhetetlen. A második világháború után az európai kultúrát szó szerint átitatta a humanizmus. Ukrajnát sosem jellemezte a túlzott humanizmus. (…) De 2022. február 24. után éppen ez tette lehetővé Kijev számára, hogy tízezrek életét áldozza fel az orosz invázió visszaverése érdekében.”
Dubinjanszkij ugyanígy vélekedik az ukrán nép és az állam kapcsolatáról. Amíg Európában az állam létezik a polgárokért, addig Ukrajnában fennmaradt az a szovjet időkből származó elképzelés, hogy a polgárok az államért léteznek, az államhoz tartoznak és szolgálniuk kell azt.
Ennek az állításnak némileg ellentmond, hogy több millió katonakorú férfi menekült el az országból, és hogy Ukrajna legmodernebb határvédelmi rendszerei nem a keleti, hanem a nyugati határán vannak kiépítve, meggátolandó a további menekülést a sorozótisztek elől.
A szerző azonban tűpontosan látja az ukránoknak a jogállammal, illetve a jogszabályokkal kapcsolatos ambivalens álláspontját. Eszerint míg Európában a törvényesség és a jogállamiság kérdései kiemelt szerepet játszanak, addig Kijev igencsak rugalmasan kezelte és kezeli a jogszabályokat, az alkotmányt és úgy általában az alapvető emberi jogokat.
Például Kijev gyorsan le tudta zárni a határokat a hadköteles férfiak előtt, figyelmen kívül hagyva az Alkotmány formai előírásait és külön törvények elfogadása nélkül. Később pedig képes volt erőszakos mozgósítást végrehajtani, és ellenséges ügynökökkel harcolni anélkül, hogy minden jogszabályi normát betartott volna.”
Dubinjanszkij mindezekből azt a következtetést vonja le, hogy ami hátránynak tűnt az „Ukrajna – Európa része” projekt keretei között, inkább előnnyé vált az „Ukrajna – Európa pajzsa” projekt szempontjából.
Ez azonban több problémát is felvet. Amellett, hogy rámutat az Európai Unió elkényelmesedésére és a komoly kihívásokkal szembeni alkalmatlanságára, megmutatja, hogy Ukrajna európai integrációja csak mese, és az ukránok is alkalmatlannak tartják magukat rá.
Hiszen Dubinjanszkij első gondolata, hogy akkor tulajdonképpen mi értelme is van a jogállami bábozásnak és a demokratikus színészkedésnek, és egyáltalán van-e értelme ilyen dolgokkal foglalkozni. Illetve, ha Európának ennyire fontos egy védőpajzs, akkor miért is kell nekik minden kényelmetlen kritériumot, jogszabályt, alkotmányjogi alapelvet és emberi jogot szem előtt tartaniuk.
De, ha az európai normák kevésbé bizonyultak hasznosnak a nagyszabású katonai agresszió visszaverésében, vajon érdemes-e még követni őket? Ha országunk megvédi az EU-t az orosz hordáktól, vajon alkalmazkodnia kell-e az európai demokráciafogalomhoz is? Ha Ukrajna pajzsként szolgál a békés Európa számára, joguk van-e az európaiaknak megkövetelni, hogy ez a pajzs tükörfényesre legyen polírozva?”
Az érvelés végére oda jut a szerző, hogy ha az Uniónak valóban ennyire fontos Ukrajna védelmi szerepe, akkor nem célszerű folyamatosan korrupciós vádakkal illetni az országot, és érdemes lenne kevésbé erőltetni az első világbeli kisebbségi jogi elvárásokat. Fogadjuk el, hogy Ukrajnát oligarchák uralják és a világ egyik legkorruptabb állama és vegyük fel így őket az Európai Unióba – ha már ennyire kell az a védőpajzs.
Dubinjanszkij ezután elpanaszolja, hogy ugyanez a kettős mérce látszott az idei nyári korrupció ellenes szerveket érintő törvénymódosítás kapcsán is, amikor az EU nem hagyta szó nélkül, hogy Zelenszkij kibelezze az ő és megbízható emberei után nyomozó hatóságokat.
Ezt is ajánljuk a témában
Gyorsan meggondolta magát az ukrán elnök, mégsem szántja be a korrupció ellenes hatóságokat.
Európai partnereink éles reakciója az idei nyári NABU-ügyre azt mutatta, hogy esetünkben az Európai Unió nem szándékozik feladni megszokott követeléseit és elveit. Nem hajlandó szemet hunyni afölött, ami Kijevben történik. És nem kész kivételt tenni Ukrajnával, mint Európa új pajzsával. Legalábbis jelenleg.”
Tehát hogyha az Unió nem hagyja Zelenszkijt – a jelenlegi állapotnál is jobban – szétlopni Ukrajnát (ebbe természetesen beleértve a nyugati támogatásokat is), akkor nem vagyunk elég hálásak, amiért Ukrajna „pajzsként” védi Európát.
Dubinjanszkij cikkében – sajátos ukrán megközelítésből – maga támasztja alá a magyar álláspontot, miszerint Ukrajna nem áll készen az uniós csatlakozásra. Elismeri, hogy az ukrán néplélek sokkal inkább rezonál a szovjet felfogással, és aláírja, hogy Ukrajna geopolitikai helyzete nem teszi lehetővé a nyugati normáknak való megfelelést. Valamint hogyha mindez nem volna elég, azt is kifejti, hogy még a politikai vezetésük is sokkal inkább érdekelt a saját zsebének tömködésében, mint az ország európai integrációjában.
Nyitókép: Andreas SOLARO / AFP
Jelentett az orosz hírszerzés.
Hiába próbálnak meg minden trükköt az EU-ban az ukrán csatlakozáshoz, végül Magyarországnak is hozzá kell majd járulni.
Az Ukrajinszka Pravda mérlegre tette az új ukrán kormány első 50 napjának teljesítményét. Megdöbbentő dolgokra derült fény.
Ukrajna a 120 milliárd dollárosra becsült 2026-os hadikiadásainak csak a felét képes állni, a többit nyugati partnerektől várja.
Konkrét javaslattal állt elő az ukrán elnök.
Nehéz helyzetben van a háborúban álló ország.
„Majd jövőre…” – írta az FTC elnöke a közösségi oldalán.
A fiatal nőnek elege lett a társadalmi kitaszítottságból.
