És akkor kiderült, mennyit ér Ursula von der Leyen erős vezetőkkel szemben

Nem is publicisztikát kellene írni az amerikai-európai kereskedelem új valóságáról, hanem mémet kellene róla rajzolni. Tudom is, hogy milyet. A Cuphead című videójáték Cagney névre keresztelt szegfűjének két arcával fejezi ki az internetes népművészet azt, amikor valaki pitiáner apróságoknak óriási feneket kerít, annál sokkal jelentősebb dolgokkal pedig nem foglalkozik.

Ursula von der Leyen volna a mi kis európai Cagney szegfűnk. Ha tetszik, Frau Doktor Kägni. Akinek bárdja elemi erővel sújt le saját közösségének általa is képviselendő tagállamára, amennyiben az huzamosabb ideig az ő véleményével ellenkező álláspontot képvisel teljesen tagállami hatáskörbe tartozó, senkit Magyarországon kívül nem zavaró kérdésekben – olyanokban, mint hogy okvetlenül kellenek-e szivárványos felvilágosítók a magyar iskolákba, vagy hogy muszáj-e azelőtt beengednünk kitoloncolhatatlan migránsokat az országba, hogy menedékjogra való jogosultságukról meggyőződnénk, vagy hogy honnan veszi az EU lakosságának egynegyvenötöde az olajat. Mi (meg a lengyelek) aztán jól megkaptuk a magunkét, lett nemulass: a konzervatív lengyel kormányt a pénzeikről való megállapodás végtelenségig való halogatásával sikerült egy fősodratú belemindenvackot-lekvárra cserélni,

Hogy a magyar jobboldalnak több gógyija van, mint a lengyelnek volt, így nem feltétlenül lehet pénzvisszatartással megpuccsolni, az egy dolog; ettől még az ország nagyonis érzi Cagney szegfű mérgesebb kiadásának tüzes leheletét. Miközben – tegyük a szívünkre a kezünket – Ursula von der Leyennek aztán tényleg lehetne mindegy, hogy az Európai Unió egy (legyünk tekintettel Szlovákiára, másfél) negyvenötöde kellően szivárványos, migránsterhelt vagy ruszofób-e.

Ezúton is gratulálunk a sportszerű 1:1-hez a kontinens úrnőjének egy középkicsi tagállammal szemben.

Mindjárt más a helyzet azonban, ha Frau Doktor Kägninek nem egy kizárólag jól menő USAID-lapok címlapjain létező veszélytől kell megvédenie az Európai Uniót, hanem egy valóditól. Hogy Vlagyimir Putyin lényegében az európai Ukrajna-politika minden erőfeszítésének ellenére megy előre annyit Ukrajnában naponta, amennyit előremegy, azt már meg sem említem – Putyin megállításához láthatóan egyelőre Trump is kevés, rövid távon bizonyosan, hosszabb távon meg mind a béke Istenének kezében vagyunk. 

Donald Trump az Egyesült Államok elnökeként teljes joggal védi az Egyesült Államok érdekét, amely érdek az amerikai külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozása. Hogy ez lidérces őrültség-e, arról itt értekeztem, de a tárgy szempontjából ez indifferens; ő komolyan gondolja, a választói pedig ezzel egyetértenek. Von der Leyen dolga ebben a helyzetben elérni azt, hogy az Európai Unió – amely mégiscsak a világ második legnagyobb egységes piaca, ennek megfelelő gazdasági nyomásgyakorló erővel – minél kevésbé sérüljön Amerika érdekérvényesítése közben. Hogy az elérhető legjobb eredmény micsoda, azt nem tudom.

Ők jobb dealt kaptak nálunk, öt százalékkal kisebb vámot mindenféle százmilliárdos befektetési ígéretek nélkül. Hogy az ő kezükben jobb kártyák lettek volna, az kizárt. Inkább a mi vezetőinkről derült ki, mennyit érnek erős vezetőkkel szemben: annyit, mint a Polifarbe Platinum. Az EU konkurensei percek alatt egy rétegben kenik fel őket a falra.

Nem, nem jó eredmény 15 százalékos vámot elérni, ha a briteké 10 százalék, és pláne úgy nem, hogy még 1,35 billió euró védelmi pénzt is ígérünk érte, meg 5 százalékos katonai kiadásokat. És komoly emberek között nem mentség az sem, hogy utóbbi kettőt a bizottsági háttérinformációk szerint igazából csak bekamuztuk. Az amerikai igényből, a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozásának céljából kiindulva juthattunk volna jobb eredményre is – minimum ugyanakkora általános vámtételre, mint a britek, szektorálisan eltérő tarifákkal sújtva az amerikaiaknak fontosabb és az európaiaknak fontosabb gazdaságterületeket, esetleg erősebben védve a digitális piacunkat, amelyet épp letarolnak az amerikai technológiai gigászok, felborítva az árukereskedelmi mérleggel ellentétben komoly amerikai többletet mutató szolgáltatáskereskedelmi mérleget.

Keserű tapasztalat, hogy az Európai Unió vezetői nem tudnak tárgyalási előnyt kovácsolni az EU legegyértelműbb kemény hatalmi tényezőjéből még egy olyan területen sem, amely a Bizottság kizárólagos hatásköre.

Lehet, hogy az Európai Unió tipródása nem a túl sok egyhangú döntést igénylő kérdésnek köszönhető, hanem annak, hogy középszerű emberek kezében túl sok hatalom összpontosul?

Kéretik Cagney szegfű pulykamérgét a valódi veszélyekkel szemben is alkalmazni.

Nyitókép: Brendan SMIALOWSKI / AFP