Nem lesz 5 százalékos GDP-arányos katonai költés sem most, sem a közeli, sem a távoli jövőben, ezt mindenki tudja.
Ezzel összhangban született meg a NATO-döntés arról, hogy látszólag lesz 5 százalékos költés, valójában meg nem lesz. A döntés úgy szól: a katonai kiadási célt a szövetségesek 2035-ig fokozatosan a GDP 3,5 százalékára emelik (ez is 1000 milliárd forintos pluszkiadás hazánknak a 2024-es GDP-vel számolva, nem könnyű, de menedzselhető), és további 1,5 százalékot költenek katonailag releváns infrastruktúrára, innovációra, védelmi iparra, polgári védelemre. Ezzel tehát lényegében most is létező költségvetési kiadások válhatnak a NATO felé elszámolhatóvá, s hasonló a helyzet az ukrán hadseregnek és védelmi iparnak nyújtott támogatásokkal is.
Igen ám, de a döntést egy svédcsavar salamonivá teszi:
a hágai nyilatkozat szerint „a terv szerinti költés pályáját és mérlegét” a szövetségesek felülvizsgálják majd, éspedig nem is félidőben, hanem 2029-ben. Azaz abban a minutumban, amint az 5 százalékos katonai költést erőltető Donald Trump elhagyja a Fehér Házat. Ha a szövetségesek egyenlő részekre osztják a GDP-arányos költési növekményt, akkor a gyakorlatban megúszhatják az egészet azzal, hogy három év alatt 0,45 százalékpontot emelnek a költéseiken, felmennek 2,45-ig, esetleg elszámolják az Isten pénzét is katonai út és vasút építésére – aztán ott a felülvizsgálatot követően szépen meg is állhatnak, ha Trumpot nem trumpista elnök követi a fehér házi trónon.
Ez tehát az európai megoldás védelmi képességeink erősítésére: igent mondani egy nyilvánvaló őrültségre, majd elsunnyogni az egészet.