Nem kér a székely zászlóból, de egyeztetést ígér a magyarokkal – íme Nicușor Dan, Románia leendő elnöke

Nicușor Dan 1969. december 20-án született a Brassó megyei Fogarason; ha úgy tetszik, másfeledik generációs értelmiségiként, hiszen édesanyja könyvelő, édesapja szak­munkás volt.

Bukarestben, majd Párizsban, a világhírű École normale supérieure-ön tanult, és ott is doktorált.

A politikába viszonylag későn kapcsolódott be, hazatérte után egy ideig matematikát oktatott, majd 38 évesen alapította a Fiatalok a Polgári Cselekvésért nevű szervezetet, utóbb pedig városvédő aktivistaként szerzett hírnevet az általa 2006-ban alapított Mentsük Meg Bukarestet Egyesület élén, amellyel elsősorban a főváros arculatát, műemlék épületeit igyekezett védeni az ingatlanspekulánsokkal pereskedve. Emellett a Verespatak környéki tiltakozásokban is részt vett.

amely utóbb országos pártként Mentsük Meg Romániát Szövetség (USR) néven kezdett építkezni, korrupcióellenes és szakértői jelszavakkal. Innen 2017-ben távozott, ugyanis nem értett egyet a párt markáns liberális fordulatával – ő saját magát „se nem liberális, se nem konzervatív” technokrataként szereti leírni. Egyébként 2000-ben még elítélte a „nyilvános homoszexuális viselkedést” (vagyis a Pride-ot), ami miatt nem győzött később mentegetőzni; vele szemben az USR akkor már támogatta az azonos neműek házasságát.

2020-ban végül Dan elnyerte a főváros vezetését – függetlenként, de az USR és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) támogatásával, afféle kompromisszumos jelöltként – akkor

Amennyire látható, Dan valóban nem gazdagodott meg polgármesterként, ám korrupciós vádak azért vele szemben is felmerültek, és mostani elnökválasztási kampányába is beszálltak ingatlan­fejlesztői oldalról.

Az uniós fősodor minden részével összhangban nagy támogatója Ukrajnának az orosz–ukrán háború tekintetében, és teljes mellszélességgel kiáll az ország uniós csatlakozása mellett – mint azt a második forduló előtt a Euronewsnak is kifejtette. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy

Utóbbi interjúban és az erdélyi Krónikának is úgy fogalmazott: nem a megszorítások híve, vagyis tőle nem várható valamiféle „román Bokros-csomag”. Országa működése kapcsán is kritikus, szerinte azokat tudta megszólítani a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) és George Simion, „akiket elkeserít a korrupció, a rosszul működő államigazgatás és a szegénység”. Azt persze kevésbé hozta szóba, hogy az USR (később USR-PLUS) is protestpártként indult, és szintén populista módon politizált, csak kisebb népszerűségnek örvendett az alsóbb néprétegek körében, így városi párt maradt. Érdekes egyébként Dan viszonya egykori pártjával: a 2024-es, utóbb megismételt elnök­választás favoritja, a korábban az USR-t vezető Elena Lasconi lendülete tavaszra kifulladt, így pártja kilépett mögüle, és bejelentette, hogy volt alapító elnökét, Dant támogatja.

Kelemen Hunor pozitívan nyilatkozott a leendő elnökről: olyan embernek írta le, aki véghez viszi, amit eltervezett, és akivel lehet együtt dolgozni, még ha másképp látnak is dolgokat. 

azért, mert meghallgatta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) álláspontját.

Választás előtt-után minden favorizált jelöltről szokás elmondani – vagy elmondja ő magáról –, hogy fiatalon együtt focizott magyar, sváb, zsidó stb. szomszédaival, és milyen jól kijöttek egymással. Ám az egykor magyar többségű, 1945 után vegyi kombináttal és gyárakkal iparvárossá felpumpált településen a hetvenes évek végére, a nyolcvanas évek elejére alig maradt magyar, német, pláne zsidó. Danra valamelyest az is ráégett, amikor a két forduló közötti tévévitán kérdésre válaszolva közölte:

Sokak szemét szúrta az is, hogy győzelme után a diaszpórának és a Moldovai Köztársaság románjainak megköszönte a támogatást, de a szinte kizárólag rá szavazó magyaroknak nem tett ilyen gesztust.

A Krónikának adott interjúiban azonban alapvetően árnyalta ezt a képet: nagyrabecsüléséről biztosította a romániai magyarságot, méltatta egységes fellépését és összefogását; olyan Romániát ígért, ahol minden román és magyar otthon érezheti magát, s hogy

Nyílt levelében kijelentette, „nem fogadhatjuk el többé, hogy a döntések Bukarestben, irodákban szülessenek, olyan emberek által, akik soha nem jártak Hargita vagy Kovászna megye falvaiban”, továbbá hogy elsődleges feladata „az állam tényleges decentralizálása 
és a helyi autonómia megerősítése”.

***

Nyitókép: AFP/Daniel Mihailescu