A felvidéki Magyar Szövetség elnöke nem ugrik el sem az átvizsgálás, sem a kihívások elől. Gubík László úgy véli, az „orbánista bélyeg” ellenére is vonzó tárgyalópartnerek lehetnek.
Gubík László felvidéki magyar politikus, jogász és közéleti szereplő, a szlovákiai Magyar Szövetség elnöke. 1986-ban született Léván, tanulmányait az ELTÉ-n végezte. Korábban a Via Nova Ifjúsági Csoport vezetője volt, valamint az Esterházy Akadémia alapítójaként is ismert; meg arról is, hogy ő volt az egyik első újonnan visszahonosított magyar állampolgár, akit a Fico-kabinet emiatt megfosztott szlovák állampolgárságától. 2024-ben választották meg a Magyar Szövetség elnökévé, amelynek élén egyfajta centrális erőteret igyekezett létrehozni.
Ezt is ajánljuk a témában
Kudarcos választások és romló számok mellett bontott zászlót Gubík László felvidéki civil közösségszervező, aki az élére állva reformálná meg a megtépázott Magyar Szövetséget.
Túl vagyunk a választásokon, túl vagy az első egyeztetésen Magyar Péterrel, sőt, annak is már egy hónapja. Mi a helyzet most a Felvidéken?
A politikai preferenciáimat, értékrendemet persze soha nem titkoltam, nem is tehetném meg nem is illik, és ezekkel Magyar Péter is tisztában van. De menjünk egy kicsit vissza az időben: 2024-ben, amikor megválasztottak a Magyar Szövetség elnökének, meghirdettem a lokálpatriotizmus programját, s alapelvem volt, hogy a mindenkori magyar kormány a partnerünk – egyébként benne is van a magyar Alaptörvényben, hogy a magyar kormány felelősséget visel a magyarokért. Magyar Péterrel is úgy tárgyaltam, ahogy meglátásom szerint a nemzeti érdek, a felvidéki nemzetrész érdeke megkívánja, hogy jók és kiegyensúlyozottak legyenek a kapcsolatok a mindenkori magyar kormány meg a határon túli magyar pártok között. Egyébként az, ami történt, arra is sarkallhatja a felvidéki közösséget, hogy nem kell annyit a magyarországi belpolitikával foglalkozni – persze, tudjunk egymásról, kövessük az eseményeket, fogyasszunk anyaországi sajtót, de ne éljük ebben a mindennapjainkat. Az így megspórolt energiát pedig fektessük végre a saját közösségünknek a szolgálatába. Erről is szólt a „Felvidék First” programom: ha úgy tetszik, kevesebb Budapest és több Párkány.
Tartasz irányváltástól a nemzetpolitikát illetően? Hiszen mégiscsak lefokozták miniszterelnök-helyettesi szintről, ha minden igaz, helyettes államtitkári szintre.
Úgy gondolom, hogy az alap megmarad, a miniszterelnök és az azóta kijelölt ágazati miniszter is azt jelezte, hogy eltérés a nemzetpolitika fő irányától nem lesz, a vívmányok, meg lesznek őrizve – minden mást meg majd meglátunk a gyakorlatban.
Értem milyen kaptál valami információt arra vonatkozólag, hogy milyen típusú átvilágításokat terveznek végrehajtani a felvidéki magyar magyarországi támogatások tekintetében?
Csak időtartamról beszéltek, de itt is több verzió volt, hogy 5, 10 vagy éppen 15 évre visszamenőleg indítanak vizsgálatot. De
ezzel az égvilágon semmi bajom nincs, sem a transzparenciával, sem azzal, ha esetleg eredménycentrikusabbá akarják tenni a támogatásokat; nekem is voltak javaslataim már az elmúlt években azzal kapcsolatban, hogy min kellene csiszolni.
Semmi konkrétumról nem tudsz?
Ami a kommunikációból kivehető, hogy azok a sajtóorgánumok, amelyek úgymond nyíltan az egyik politikai oldallal szimpatizáltak, számíthatnak szigorúbb ellenőrzésre, a valamilyen módon politikushoz köthető civil szervezetek szintén, ahogy a nagyobb volumenű beruházások is.
Martoson az Esterházy Akadémia egyből kettőt is teljesít, hiszen jelentős beruházás volt, és hozzád kötődik.
Persze, hozzám köthető, az Akadémia a saját gyermekem, rendkívül büszke is vagyok rá, de egyrészt lemondtam az elnökléséről akkor, amikor a pártelnökséget elvállaltam, másrészt uniós forrásból jött létre. Igaz, a működtetés az főleg magyarországi pénzből történt, de ha bárki évi negyvenmillió forintból ilyen programokat és előadókat le tud szervezni, akkor bátran csinálja utánunk.
Nem tartasz attól, hogy túllőnek a célon a nagy ellenőrzéssel?
Minden eshetőség nyitott. Pénteken lesz egyébként egy konferencia Komáromban a támogatások jövőjéről, a Közügy nevű polgári társulás szervezi.
A fórumon az imént elmondtam, van a felvidéki sajtónak egy nem kimondottan Fidesz-barát része, amely most 16 év után úgy érzi, eljött az igazságtétel, sőt elégtétel ideje, mindenkit át kell világítani tetőtől talpig, hátha találnak valamit.
Erre meg azt mondtam, bárcsak ennyit írtatok volna a szervezetek működéséről, munkájáról, mint most arról, hogy kit hogyan kell megvizsgálni… de persze, nézzük meg, mit lehet jobban csinálni. Viszont
ne feketítsünk be önsorsrontó módon mindent, ami az elmúlt 16 évben történt, mert azzal csak a kádári reflexeket fogjuk fölébreszteni a magyarországi társadalomban,
és úgy lesznek vele, hogy azért nem küldenek támogatásokat, mert itt mindennek úgyis lába kél, vagy legalábbis pocsékba megy. Másfél éve, karácsonykor szerveztem egy sajtóvacsorát, ott ezt el is mondtam, és kezet nyújtottam azoknak a médiamunkásoknak, akikkel az elnökség előtt akár heves szócsatákat is vívtam. Azóta rendszeresen tartok sajtótájékoztatókat. Téma egyébként most is van: itt lesz most a megyei választás is tehát hogy ott is a megyefőnök-jelöltek, a konstelláció, amiben indulnak, a program… van miről tájékoztatni a sajtót.
Azt mondják, a megyei választások eredménye, különösen a mozgósítás nagyban befolyásolja majd a 2027-ben várható parlamenti választások eredményeit. Mi lesz, ha megint nem juttok be – és mi vár rátok, ha igen?
Ha nem jutunk be akkor nagyon gyors és látványos erózió jön. Csak 2020 óta 20 százalékkal csökken a demográfiai mutató, minden ötödik felvidéki magyar gyermek, aki korábban megszületett, most nem születik meg. Ők most lettek volna elsősök, tehát ez már komoly hatással lesz az iskolai létszámokra, a korábbi 3200-3600 magyar kiselsős kezdett évről évre, most ez lemegy 3000 alá. Eközben olyan törvények kerülnek most terítékre a következő években, mint a közigazgatási reform, ahol lényegében településösszevonás várható, a mindenkori szlovák hatalom és politikum nem arról híres, hogy úgy húzza meg a közigazgatási határokat – legyen szó járásról, megyéről, településről – hogy ez nekünk kedvezzen. Folyamatban van az iskolai optimalizáció, ami viszont a magyar alapiskolák esetében a 250-nél kevesebb diáklétszámú magyar alapiskolák – ez az összes ilyen háromnegyede! – számára egzisztenciális veszélyt jelent a kedvezőtlen kvótákkal és finanszírozási rendszerrel.
Ha ilyen demográfiai és politikai kihívások mellett nem tudjuk elmondani a közösségünknek, miért elemi érdeke a pozsonyi magyar képviselet visszaszerzése, hogy bent legyen egy párt, amelyik, ha kell, saját kezdeményezést terjeszt elő, ha kell, az asztalra csap, akkor itt nagy baj van.
Ha viszont sikerül bejutnunk, olyan tárgyalásokat kell folytatni és egy olyan helyzetet teremteni, hogy a 13 pontunkból a lehető legtöbbet tudjunk érvényesíteni. Akár régiófejlesztési kérdésről beszélünk, akár a kisebbségi jogállási törvényről, amivel 1993 óta adós Szlovákia, vagy az iskolai finanszírozás kérdéséről, illetve a kollektív bűnösség elvének és máig tartó gyakorlatának jogi és politikai rendezése.
A Progresszív Szlovákia (PS) ugyebár szintén zászlajára tűzte a Beneš-ügyet, aztán finoman visszakozott…
Egyértelműen úgy látom, hogy az ellenzéki pártok részéről nagyobb a nyitottság felénk – szemben Robert Ficóval, akinek a politikája ilyen téren hatalmas csalódás volt. Hiszen a legfontosabb európai szövetségese éppen a leköszönő magyar miniszterelnök volt, aki pártjának stratégiai partnere volt a Magyar Szövetség, mégsem tett a felvidéki magyarságnak semmilyen gesztust, sőt, inább keresztbe tett nekünk, ami érthetetlen és politikai öngól is volt neki. Bizonyos szempontból át is sorolt minket ezzel az ellenzéki oldalra, ahol legalább nyitottabbak voltak egyeztetésekre kisebbségi kérdésekben, még a sok esetben és számos kérdésben joggal kritizált PS részéről is, így sodródtunk egy platformra velük ebben a helyzetben.
És azért is lettünk attraktívak, érdekesek, az „orbánista” bélyeg ellenére – nem, mintha én bélyegként viselném, de ők úgy értelmezik –, mert ha bejutnánk, velünk együtt lehetne úgy kormányt alakítani, hogy abba Igor Matovičot ne kelljen belevenni.
Hiszen mindenki tudja, ha ő alakít kormányt, az fél évnél tovább nem fogja húzni. Egyébként a mértékadó szlovák sajtót is elkezdtük érdekelni, bízom benne, hogy talán azért is, mert őrdekeseket tudunk mondani.
Ezt is ajánljuk a témában
A törvény visszavonását követelték Szlovákiától Budapesten, de a „tiszteletreméltó szlovák nemzet” is megkapta a maga üzenetét.
Szerinted magyar Péter hajlandó lesz hosszú távon képviselni ezt a Benešsel kapcsolatos álláspontját, amit a kampány hevében mutatott meg először?
Nekem azt mondta, igen. Két dolgot kértem tőle ahhoz, hogy ezzel mi is azonosulni tudjunk: az egyik, hogy ne legyen belőle egy olyan magyar-szlovák konfliktus, ami nekünk árthat, mert, mondjuk, ki, a felvidéki magyar közösség túlságosan béketűrő, és ha túl konfrontatívnak érzi a pártját, akkor azt leveri rajta. A másik pedig, hogy ne en bloc beszéljen „a” Beneš-dekrétumokról, hanem konkrétabban emelje ki, hogy arról a 13 jogfosztó elnöki rendeletről van szó, amiből azóta a Földalap által felhasznált törvényerejű rendeletek fakadtak.
Szlovák oldalon túl sokan tesznek úgy, mintha a szlovák államiságot vagy a határokat kérdőjelezné meg az, aki Benešt kritizálja, lévén a dekrétumai – a többi 130 – képezi a mai szlovák közjogi rendszer alapját.
Ott a V4, ott van számos európai eyüttműködési forma, szerinted Magyar Péter tényleg addig nem tárgyal Ficóval, amíg a dekrétumok kritizálásának büntethetőségét meg nem szüntetik, és a földelkobzásokat le nem állítják?
Nem marad más nekünk, mint bízni abban, hogy ez így lesz. Mindez benne volt egyébként abban az állásfoglalásban, amit az Európai Parlamentben múlt héten Strasbourgban elfogadtak – a tiszások szavazataival a fideszesek ellenzése mellett –, és ami a szlovákiai jogállamisági és korrupciós helyzetet taglalta, cselekvésre szólítva fel az Európai Bizottságot. Ilyen szempontból viszont
jó, hogy végre expressis verbis ki lett mondva, hogy a nemzetiségi status quo, vagyis az őshonos nemzeti közösségek jogainak léte igenis jogállamisági kérdés.
Nyitókép: Gubík László a kassai Csemadok-központban.
Forrás: Gubík László Facebook-oldala
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
Tasnádi Péter, akit egyesek a magyar keresztapának neveznek, beszélt Pintér Sándor volt belügyminiszterről is.
Néhány fiatal közéleti szereplő már a választás éjszakáján eldöntötte, felemeli a szavát a közjogi méltóságok fenyegetése ellen. Kurucz Dániel, a Köztér főszerkesztője, Renge Zsolt, a fővárosi Fidesz alelnöke és Szabó László frakcióvezető június 7-ére szimpátiatüntetést szervez, amire azokat várják, akinek fontos a magyar jogállamiság sorsa.
Pozsonytól Párkányig bejártuk a Felvidék nyugatibb magyarlakta tömbjét, pártvezetővel, szakértővel, intézményvezetőkkel, civilekkel beszélgettünk, hogy felmérjük, ki miképpen készül a magyarországi változásokra.
Elszabadultak a szurkolók pénteken este Erzsébetvárosban.
Mutatjuk, mit reagált a jobboldal Magyar Péter pénteki bejelentésére!
Robert „Magyar” Brovdi, az Ukrán Pilóta Nélküli Rendszerek Erőinek parancsnoka büszkélkedett el a hírrel.
A NAÜ zaporizzsjai szakértői csoportja engedélyt kért a sérült épület helyszíni megvizsgálására, az ügynökség főigazgatója pedig komoly aggodalmának adott hangot.
Országszerte 416 embert állítottak elő, közülük 283-at az agglomerációban. Összesen hét rendőr sérült meg, egyikük súlyosan.