„Az etnikai politizálásról lemondani nem lehet, ez erkölcsi parancs is” – Gubík László felvidéki politikus a Mandinernek

Nyitóképen: pozsonyi este. Fotó: Shutterstock

„Az etnikai politizálásról lemondani nem lehet, ez erkölcsi parancs is” – vallja Gubík László, a Magyar Közösség Pártja ifjúsági szervezete, a Via Nova Ifjúsági Csoport elnöke, a felvidéki Esterházy Akadémia alapító igazgatója. Ugyanis a kudarcos választási eredmények után a közösség egyes tagjaiban még az is felvetődött: ideje lenne beszüntetni a külön magyar pártot mint érdekképviseleti szervezetet, és más utakon próbálkozni.

A Léván érettségiző, az ELTE-n diplomázó, jogász végzettségű Gubík László országos ismertségét az alapozta meg, hogy 2011 augusztusában vállalta: szimbolikusan felvett magyar állampolgársága miatt Pozsony megfosztja a szlováktól. Azóta a kacifántosan alakuló törvény miatt ismét bejelentkezhetett szlovák lakcímre, és ha nem gördítenek elé egyéb akadályt, elvileg visszakaphatja a szlovák állampolgárságát is.

Gubík László nemrég ötpontos javaslatlistát tett le a – virtuális – asztalra, kemény kritikával illetve a pártelitet, mondván, „ott rekedtünk valahol félúton egy koszorúzás és egy gulyásfőző verseny között”; ámde ez ma már nem elég, ahogy az eredmények is mutatják.

Időzítése nem véletlen: a magyar párt életében szeptember 28-án tisztújítás jön; a szervezet százötven küldöttje Pozsony mellett dönt arról, szerinte ki tudja kivezetni a kátyúból a Magyar Szövetség szekerét. Három évvel ezelőtt, amikor – sok kínlódás után – végre úgy tűnt, véget ér a felvidéki magyarság megosztottsága, legalábbis a pártok tekintetében, és sikerül egy pártba integrálni a korábban ellenségeskedő Magyar Közösség Pártját, a Most-Híd vegyes párti projektjét és az Összefogás nevű formációt, Gubík előirányozta: kiderül, hogy „az MKP vezette szövetség vagy a szövetség betemette MKP lesz a sorsunk”.

Most kérdésünkre úgy fogalmaz, „nehezen nevezhető sikertörténetnek az előző három év”. És komolyan is gondolja a kritikáit. „Kvótákra, politikai alkukra nem lehet építeni egy pártot, ahhoz távlati és koherens célkitűzés kell” – mondja. Ha már három évvel ezelőtt elmulasztották, most szilárdabb alapra kellene helyezni a magyar közösségért tenni akaró politikusok, közszereplők, helyi és regionális vezetők együttműködését.

A mostani párt sokszínű – mondja Gubík –, és ennek a megtartása is lenne a cél. „Nem tagadom, hogy konzervatív vagyok, de az én kiállásom mellett a klasszikus polgári, liberális erények ugyanúgy el kell hogy férjenek a pártban.” Ahol az elnökjelölt meghúzza a határt, az „a másik emberi méltóságának a semmibevétele. Az nem fér bele – kritika legyen és kell is, de a szisztematikus bomlasztásnak nincs helye közöttünk; akár a másik magyarságát vonja valaki kétségbe, akár a hagyományos közösségek – család, falu, nemzet – bomlasztására tör”.

Gubík egyfajta centrális erőteret kíván létrehozni. „Ha a magyar embereknek országos szinten védőhálót akarunk, akkor számbeli kisebbségben lévő közösség lévén gyűjtőpártként kell gondolkodnunk” – vallja. Példaként említi a Duray Miklós-féle Együttélés nevű pártot, amely program és elvek mentén kiálló formáció volt, de képes volt integrálni a különféle irányzatokat; mai példa pedig a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség. Kérdésünkre, hogy a romániai szervezet miért volt képes idén is elérni bőven a magyarság számaránya feletti eredményeket, noha ott is számos politikai vita feszíti a közösséget, Gubík László úgy vélekedik: egyfelől nagyobb az ellentét az ortodox, akár balkáni román világgal, ami növeli az önvédelmi képességet, másrészt az RMDSZ domináns párt volt a rendszerváltás óta, ráadásul egyszerűen profibbak és sikeresebbek, a közös célokért felül tudnak emelkedni a vitákon.

„Márpedig teljesítmény nélkül nem megy” – mondja az elnökjelölt. Éppen ezért emelte ki öt pontjában a marakodás helyett a szakpolitikákra
és összehangolt programra koncentráló, sajtóképes vezetést. Beleértve, mint mondja, a kisebbségvédelmet, a jogvédelmet, a déli régiók felzárkóztatását akár uniós pénzekből – amelyek lehívásában a szlovák vezetés nem jeleskedik, ám „ha lehívják is az uniós forrásokat, azok inkább északra vándorolnak”. De van benne lokálpatrióta program is. „Délen is sok gyönyörű hely van a kastélyoktól a természeti szépségekig, amelyekre egy komplett idegenforgalmi programot lehet alapozni – ez is lehet célja egy 21. századi pártnak.”

Szervezeti reformra is szükség lenne; egy felelős regionális vezető a csaknem félmillió magyarral is foglalkozhatna, akár ötvenezresével; lehetne hozzá fordulni mindenféle gonddal-bajjal, és a helyi kérdések mellett az aktivistahálózatot is „kondiban tartaná”. A jó munkáért, nem pedig a két szép szeméért járna az illetőnek a hely például a parlamenti listán. Az önkéntesek hálózata – amely lelkesítés és eredmények híján eddig lyukas volt – a tízezer MKP-tagra alapozva igenis működhetne jól, felfűzve rá a civil szervezetek lelkes tagjait. Gubík maga is felügyel négy csoportot, köztük az Esterházy Akadémiát és a Via Novát. „Ezek jogilag független, de a közösségelvű politizálás mellett álló szervezetek, sok és aktív taggal” – mondja.

Erősségek és sok gyengeség 

Ugyanakkor Gubík a programjában egy agy­tröszt megalapítását is célul tűzte ki azokkal a közvélemény-kutatókkal, kommunikációs szakemberekkel, társadalomtudósokkal, akik „már letettek valamit az asztalra”, s akiknek a tudása nem odahaza, a szülőföldjükön hasznosul. Ők bevonhatók lennének, és hajlandók lennének hazajönni, ha értelmét látják – véli az elnökjelölt. Ugyanis jelenleg a ködöt szurkálja a párt, amikor a szavazóbázist érintő kérdésekben tájékozódik és dönt. Lehet, hogy egy-egy település negyede már külföldön dolgozik, az ő elérésükhöz más stratégia kell, csakúgy, mint a magukat magyarnak valló, magyar ajkú romaság megszólításához. „2025 nyarára el kell jussunk oda, hogy lássuk tisztán, a csaknem félmillió magyar miként néz ki.”

Vannak még ambiciózus távlati céljai. Például egy önkormányzati társulás felépítése, amelyben a több száz kilométeres határ menti, magyar lakta sávon polgármesterek és önkormányzatok egyesítik erejüket. Vagy éppen a szlovákiai választási reform, azon belül a parlamenti bejutási küszöb négy százalékra csökkentése az ötről; a nemzetiségi pártok esetében a szavazatok alapján járó mandátumok odaítélése; vagy éppen az egyéni választókörzetek bevezetése, ami a Pozsony-központú progresszív pártoknak nem tetszhet, de az ország zömének nemzetiségtől függetlenül előnyös lehet.

A politológus értékel

Egyelőre Gubík László az egyetlen hivatalos jelölt, de lesznek még mások is. Bár még nem száz százalék, hogy Forró Krisztián nem indul újra, azért elég valószínű – latolgatja kérdésünkre Tokár Géza felvidéki politológus. Szerinte a választók és az elnökség is érzi, hogy a Magyar Szövetség kevéssé sikeres választási időszakon van túl. „Korábban lehetett azt mondani, hogy ennek a pártnak már csak egy kicsi kellene, hogy bejusson a parlamentbe, csak finomhangolni kell, a magyarok aránya magasabb öt százaléknál, a Most-Híd kiesésével megszűnt a másik magyar jellegű szervezet. Aztán kiderült, hogy kevés munkával, automata pilótával vezetve nem jut be a pozsonyi törvényhozásba.” Kiemeli: az EP-választás azt mutatta meg, hogy a választókat nem tudják mozgósítani a nagy európai jelszavak sem. Mindkét választási eredménynek sok felelőse van, „de egy ponton be lehet tudni Forrónak meg a stratégiájának” – teszi hozzá Tokár. Forró valószínűleg nem szorgalmazza az újraindulást, miután „története két legrosszabb választási eredményét hozta a párt alatta”. Proxi jelölttel azonban próbálkozhat, és a sajtóban is sokat hallani Becse Norbert iskolaigazgatóról, a Magyar Szövetség komáromi járási elnökéről, aki valószínűleg el is indul – mondja Tokár. Megválasztása a forrói örökségnek a továbbvitelét jelentené, ő az elnök favoritja. Ha ő indul elsősorban Gubíkkal szemben, a tét az lesz, hogy marad-e a jelenlegi irány, vagy lesz vezetőváltás, úgymond fiatalítás.

További jelöltek egyelőre nem tolonganak, mutat rá Tokár, ugyanakkor találgatások vannak. Például Orosz Örs, a Sine Metu Polgári Társulás elnöke vagy Pandy Péter, a Most-Hídból a Magyar Szövetség Híd platformjába kerülő királyhelmeci, vagyis kelet-szlovákiai ügyvéd. „Ezzel ideológiai töltetet kapna az elnökválasztás, »liberálisok« a »konzervatívok« ellen, de ez a fajta megosztás rossz irány lenne: a Magyar Szövetséget éppúgy fenyegeti a felszámolás réme, akár az egyik, akár a másik irányba mozdul nagyot” – jellemzi a helyzetet a politológus.

Tokár Géza a legnagyobb gondnak azt látja, a szavazók hozzászoktak ahhoz, hogy a döntések például az elnök személyéről zárt ajtók mögött zajlanak. Ezért „sem a felvidéki magyar társadalomban, sem az alapszervezetek szintjén nincs nagy felbuzdulás, hiszen a nyilvánosság kevéssé van beengedve a folyamatba”, így a teljesítménytől függetlenül kerülnek pozícióba emberek. Márpedig olyan szinten nyitva kellene legyen a versengés, hogy egy falusi szavazó is tudjon a választásról, és akár legyen saját favoritja is. A társadalomban és a sajtóban vita zajlott a sorozatos rossz eredmények kapcsán arról, van-e értelme az etnikai pártnak, az etnikai politizálásnak, és a nagy többség szerint van. Tokár Géza úgy összegez: a déli régiók alulfejlettsége mellett kulturális és nyelvhasználati téren is sok az olyan probléma, amelynek szlovákiai magyar vagy éppen regionális vetülete van, amit egy hangsúlyosan jól menedzselt és magyar ügyekkel foglalkozó párt kezelni tudna. Az új elnöknek nem lesz könnyű dolga: egyszerre kell majd motiválnia a régi kádereket, és új, tetterős embereket bevonzania, akikkel lehet együtt dolgozni. „Egy jó menedzser kellene a pártnak” – hangsúlyozza a szakértő.