„A 24. órában vagyunk” – riadót fújtak Brüsszelben, az Európai Unió jövője a tét

Február végén Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter az Európai Unió szuverenista reformfolyamatának előmozdítása érdekében miniszteri biztossá nevezte ki. Mit takar egész pontosan a szuverenista reformfolyamat? Mi lesz a legfőbb feladata, illetve mi a reform célja?

Az Európai Unió jövőjéről szóló viták egyre inkább arról szólnak, hogy Brüsszel még több hatalmat vonna magához, miközben a tagállamok mozgásterét tovább szűkítené. Brüsszel tudatosan a döntéshozatali rendszer átalakítására törekszik, hogy gyengítse a nemzetállamokat és saját politikai befolyását növelje. A központosítás leple alatt olyan mechanizmusokat vezetnének be, amelyekkel a szuverenista kormányokat politikai nyomás alatt tarthatják. Ráadásul, annak érdekében, hogy a nemzeti szuverenitást lebontsák egy a saját ideológiai céljaikat szolgáló korrupt gépezetet működtetnek és

A szuverenista reformfolyamat célja lenne, hogy biztosítsa: a tagállamok megtarthassák saját döntési jogköreiket, a szerződéseket és abban foglalt szerepkörüket betartsák az uniós intézmények és ne dönthessenek tagállamok feje felett.

Egyértelművé kell tenni, hogy a gazdaság, az energiaellátás, a migráció és a külpolitika nemzeti hatáskörben kell, hogy maradjon, mert minden országnak joga van a saját nemzeti érdekei mentén alakítani ezeket a döntéseket.

A következő időszakban a feladataim közé tartozik a szuverenista reformtörekvések koordinálása, figyelem felhívás, a kapcsolódó nemzetközi egyeztetések támogatása és az érdekelt felekkel való politikai együttműködés erősítése. Az uniós reformokról szóló vita elkerülhetetlen, és Magyarország mindent megtesz majd azért, hogy a nemzetállami érdekeket tiszteletben tartó javaslatok is kellő súllyal jelenjenek meg ebben a folyamatban.

Látnunk kell, hogy a szuverenitásvédelem nem csupán politikai küzdelem, hanem alapvető garancia arra, hogy Európa nemzetállamai saját sorsukat maguk alakíthassák. Nem fogjuk engedni, hogy Brüsszel eszközként használja az uniós döntéshozatalt arra, hogy politikai nyomás alá helyezze azokat a kormányokat, amelyek kiállnak nemzeti érdekeik mellett.

Milyen kezdeményezésekre, akciókra számíthatunk?

Szeretném elérni, hogy a magyar emberek hangja minél erőteljesebben jelenjen meg az uniós színtereken is.

Az elmúlt évek világossá tették, hogy hazánk álláspontja nemcsak Európában, hanem globálisan is fokozott figyelmet kap. Egyre többen kíváncsiak arra, hogyan értelmezzük a geopolitikai kihívásokat, és milyen megoldásokat kínálunk az EU előtt álló problémákra.

Fel fogjuk tárni és vissza fogjuk verni a nemzeti hatáskörök elvonására irányuló törekvéseket, valamint határozottan fellépünk minden idegen beavatkozási kísérlettel szemben. Azon dolgozunk, hogy széles körű együttműködést építsünk ki – nemcsak hazai kormányzati és társadalmi szereplőkkel, hanem nemzetközi szinten is –, hogy az EU-n belül egy erős szuverenitáspárti koalíció jöjjön létre.

Nem csupán azokhoz kell szólnunk, akik már elkötelezettek a nemzetállami szuverenitás mellett, hanem el kell érnünk azokat is, akik eddig csak a balliberális médiatúlsúly és az NGO-hálózat ideológiai füstfelhőjén keresztül találkoztak a nemzetek Európájának gondolatával. 

Egyértelművé kell tennünk: az Európai Unió akkor lehet sikeres, ha erős, cselekvőképes tagállamok alkotják, amelyek saját döntési jogköreiket megőrzik. Szorosan együttműködünk majd azokkal a szövetségeseinkkel, akik elkötelezettek a szuverenitás védelme mellett, és a stratégiaalkotás során figyelembe vesszük az értékes meglátásaikat.

Milyen kézzelfogható eredményekre számíthatunk, illetve mikorra várhatók ezek?

Érdemes itt felidézni az Európa jövője konferenciasorozat elnevezésű, itthon a kormányzatban általam koordinált, jól induló uniós intézményi kezdeményezést, ami végül Guy Verhofstadt és a Magyarországot folyamatosan ekéző Daniel Freund játékszerévé vált. Megjegyzem, szinte az összes résztvevő saját magát „független” szervezetnek tartotta, az Európai Bizottság támogatását élvezte és föderalista agendát vitt. Ebben a konferenciasorozatban Magyarország számított az egyik legaktívabb tagállamnak: az állampolgári aktivitás, események, konferenciák számát tekintve, mégsem számított  a véleményünk.

Most azonban megváltozott a csillagok állása. Ennek a folyamatnak a következményként az Európai Parlament már kezdeményezte a szerződésmódosítási folyamatot, és bár az Európai Tanácsot nem köti határidő a döntésre, előbb-utóbb foglalkozni kell a kérdéssel. A baloldali többségű Európai Parlament pedig már elkezdte követelni a föderalista reformokat az uniós költségvetési források feltételeként. Ez egy újabb zsarolási eszköz lenne. Baloldali EP képviselők 9 pontban követelik az EU föderalista átalakítását, többek között Orbán Viktor megállítását és a szerződésmódosítást. Ne legyenek illúzióink: a reformfolyamat eredményei természetesen nagyban függnek attól, hogy ellenfeleink milyen eszközökkel próbálják majd hátráltatni a munkánkat.

Ugyanakkor mindez csak megerősít bennünket abban, hogy a helyes úton járunk – ha föderalista ellenállásba ütközünk, az azt jelenti, hogy a munkánk jó irányba halad.

Kik a fő ellenfelek? Az uniós intézmények, a pártcsaládok vagy a „független” szervezetek?

Az Európai Unió jövőjéről szóló vita valójában egy hatalmi harc: Brüsszel és a föderalista elit egyre agresszívebben próbálja csökkenteni a tagállamok mozgásterét, míg a szuverenista erők az európai nemzetek önállóságáért küzdenek. Az uniós intézmények, a baloldali többségű Európai Parlament és a brüsszeli bürokrácia egyre erőteljesebben próbálják elvenni a választott tagállami kormányok döntési jogkörét, és helyette egy központi irányítású Európát építenének.

A Bizottság és az EP baloldali-liberális frakciói nyíltan arra törekednek, hogy a demokratikus választásokon megerősített nemzeti kormányok helyett egy brüsszeli elit dönthessen a tagállamok számára sorsdöntő kérdésekben. A céljuk egy olyan központosított hatalmi rendszer, amelyben a nemzetállami érdekek másodlagosak a brüsszeli ideológiai törekvésekkel szemben. Ennek része a vétójogok eltörlésének felvetése, a pénzügyi eszközök politikai nyomásgyakorlásként való használata és az a törekvés, hogy a nemzetállamokat egy alárendelt szerepbe kényszerítsék.

Emellett nem szabad alábecsülni azokat a nemzetközi és „független” szervezeteket sem, amelyek valójában Brüsszel központosító és ideológiai imperialista  törekvéseit támogatják, miközben külső pénzügyi érdekeknek vannak kiszolgáltatva. Az Európai Bizottság pedig uniós forrásokat csatornáz át ezekhez a csoportokhoz, hogy közvetve is támogassa a föderalista törekvéseket. Így a brüsszeli elit saját ideológiai céljainak támogatására közvetlenül finanszíroz „független” szervezeteket, amelyek valójában politikai nyomásgyakorlást végeznek a szuverenista kormányok ellen. Ez egy tudatosan felépített rendszer, amely külső befolyás és politikai kampányok révén próbálja megtörni a nemzeti ellenállást. Ez nem csupán politikai vita, hanem egy sorsdöntő küzdelem arról, hogy Európa jövőjét néhány brüsszeli bürokrata és pénzügyi érdekcsoport alakítja-e, vagy a demokratikusan megválasztott nemzeti kormányok és polgáraik mondják ki a végső szót.

Mit gondol, a Patrióták csoportja rendelkezik a szükséges felhatalmazással és mozgástérrel, hogy a tagállamok szuverenitását sértő folyamatokat csillapítsa?

A Patrióták csoportja egyértelműen bizonyította, hogy képes hatékonyan fellépni a szuverenitást sértő brüsszeli törekvésekkel szemben, és nemcsak az Európai Parlamentben, hanem európai pártcsaládként is egyre nagyobb politikai mozgástérrel rendelkezik. Az, hogy egy ilyen pártcsalád létrejött, önmagában is komoly siker, hiszen azt mutatja, hogy a szuverenista politikai erők hosszú távon is összefognak, és hatékony ellensúlyt képeznek a föderalista többséggel szemben. A Patrióták erősödése nemcsak az uniós intézményekben, hanem a tagállami választási eredményekben is megmutatkozik. A Patrióták nemcsak parlamenti frakcióként, hanem egyre erősebb európai politikai mozgalomként is működnek, amely határozottan ellenáll a brüsszeli hatalomkoncentrációnak és a nemzetállami jogkörök elvonásának.

Nem csupán egy parlamenti ellenzék, hanem egy szervezett európai mozgalom, amely az uniós politika alakítására is képes. Céljuk, hogy Brüsszel ne dönthessen a tagállamok felett, és a nemzetállami érdekek védelme ne egy elszigetelt küzdelem, hanem egy összehangolt politikai ellenállás legyen Európa-szerte.

Hogy látja, a következő generációk egy szuverenista Európai Unióban nőhetnek majd fel vagy visszafordíthatatlan folyamatoknak lehetünk tanúi az elmúlt években?

A 24. órában vagyunk, de még változtathatunk.

Ha ma nem állunk ki magunkért, holnap már mások döntenek helyettünk: rólunk, de nélkülünk. A balliberális brüsszeli elit pedig mindent megtesz majd azért, hogy lebontsák a nemzetállami önrendelkezés utolsó bástyáit. Ebben az idegen érdekeket kiszolgáló NGO-kra is számítanak, amelyek továbbra is összehangolt hadjáratot folytatnak ellenünk, és politikai nyomásgyakorlással, titkos háttéralkukkal, vagy médiamanipulációval próbálják megtörni a szuverenista ellenállást.

Az EP-választások eredménye és a Patrióták születése is azt mutatja, hogy egyre többen ismerik fel: ha most nem lépünk, a következő generációknak már nem lesz lehetősége visszaszerezni azt, amit mi még megvédhetünk. Nem vagyunk egyedül, Európa ébredezik, és egyre többen állnak ki mellettünk.

Nem adjuk fel. Nem hátrálunk meg. Európa jövője a szuverén nemzetállamoké – és Magyarország ebben vezető szerepet fog vállalni, hogy a következő generációk, beleértve három gyermekemet, olyan Európában nőjenek fel, ahol a nemzetek dönthetnek saját sorsukról, és kivel akarnak együtt élni, hogyan és milyen értékek alapján nevelik  a gyerekeiket. A jövő most dől el – és mi nem hagyjuk, hogy mások írják helyettünk. 

Nyitókép: Bólya Boglárka miniszteri biztos és Bóka János tárcavezető. Forrás: Bólya Boglárka Facebook-oldala