JD Vance-nek igaza van: az ellenség belül van!

„JD Vance müncheni beszédét kétféleképpen is lehet nézni. Az egyik a szövetségesekhez intézett kérés – figyelmeztetés azoknak, akik a közös történelem és érdekek ellenére olyan utat választottak, amely a pusztulásba vezet. Őszinte felhívás, hogy korrigáljanak, mielőtt túl késő lenne.

A másik egy szörnyeteg bábja, egy olyan ember kíméletlen támadása, akit azért küldtek, hogy megalázza a korábbi szövetségeseket, és hamis vádakkal és rosszhiszemű retorikával olcsó pontokat szerezzen.

Az, hogy Vance tényleges szándéka nyilvánvaló volt, nem tántorította el őket. A teremben ülők és azok, akik osztják gondolkodásmódjukat, nem tudják felfogni, hogy alapvető hibákat követtek el. Nem gondolnak, talán nem is tudnak arra a lehetőségre, hogy a történelem rossz oldalán állnak – nem csak egy taktikai hiba miatt, hanem a kormányzásuk alapjaiban.

Így ahelyett, hogy fontolóra vették volna, hogy a szavai igazak lehetnek-e, inkább felháborodva hátráltak vissza. Nem azért, mert megrendültek, hanem mert annyira vakok a saját hibáikra, hogy a barátságosan felajánlott kezet csak pofonként tudják értelmezni. És felháborodásukban egy Dzsingisz kánnak tulajdonított idézet jut eszünkbe:

Vance nem az ő büntetésük, ahogy Amerika sem az. Az ő büntetésük maga a valóság. Ez az európai országok demokratikus visszaesése. A beszédtörvények, amelyeket a tolerancia nevében hoznak. A tömeges migráció erőszakos következményei, amelyeket nem hajlandók tudomásul venni. A populizmus erősödése, az uralkodó osztály elutasítása, az intézmények hanyatlása és az uralmukba vetett közbizalom lassú eróziója – mindezért a külső és belső fenyegetések egyre bővülő listáját okolják: Oroszország, gyűlöletbeszéd, radikális ideológiák, dezinformáció. Bármit, csak saját magukat nem.”

Nyitókép: Zach D Roberts / NurPhoto / NurPhoto via AFP