Libri könyvajánló

Hámori Barbara: Az én kék zónám

A longevity kézikönyve – életmódváltással a hosszú és egészséges életért

Egy könyvben szinte minden, amit az egészséges és boldog életről tudni érdemes: Hámori Barbara személyes történeteivel vezeti rá az olvasót arra, hogy a longevity – vagyis a hosszú, egészségben megélt élet –nem elérhetetlen ideál, hanem tudatos apró döntések sorozata. A címben szereplő kék zónák a világ különböző pontjain található régiók, ahol feltűnően sok száz év feletti ember él. Ezeknek a közösségeknek az életmódját vizsgálva egyszerű, de jellegzetes mintázatok rajzolódnak ki. A könyv egyik kulcsállítása, hogy a hosszú élet nem aszkézis és nem önsanyargatás kérdése, tudni kell változni, elengedni a beidegződéseket és új, fenntartható szokások kialakítására törekedni. Táplálkozás, mozgás, alvás, stresszkezelés és emberi kapcsolatok – ezek mentén épül fel a jó élet.

A kötet fejezetről fejezetre haladva szedi darabjaira a hétköznapi tévhiteket, és letisztult keretbe helyezi a tudatos életmód alapjait. Nem hangzatos ígéretekkel operál, inkább arra keresi a választ, mi az, amit rosszul csinálunk. A táplálkozásnál például gyorsan borulnak a gyerekkorból hozott szabályok. Hogy mikor „szabad” enni, mit illik kerülni, és mi számít kilengésnek – ezek jelentős része inkább hagyomány, mint tudomány. A hangsúly nem az időzítésen, hanem a minőségen és a tudatosságon van. A szerző hasonlóan józanul közelít a mozgás szerepéhez is. A hosszú életet nem azok a legendák határozzák meg, hogy „sosem sportolt, mégis megérte a kilencvenet”. Az anekdoták helyett a rendszeresség számít. Kevésbé megengedő a szerző a stresszkezelést illetően. A modern élet állandó készenlétet igényel. Ez a folyamatos terhelés észrevétlenül meríti ki a szervezetet. Szem előtt kell tartani, hogy a regeneráció és a lelassulás az élet alapfeltétele.

És vannak azok a tényezők, amelyekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, mert maguktól értetődőnek tűnnek. Az alvás ilyen: nem luxus, hanem biológiai szükséglet, amelynek hiánya alattomosan rontja a teljesítményt és az életminőséget. Ugyanígy nem maguktól értetődnek a kapcsolataink, vigyázni kell rájuk. Ami természetesnek tűnik, valójában erőforrás. Vannak fontos dolgok, melyekkel csak akkor kezdünk el foglalkozni, amikor már nincsenek. A könyv felhívás a hosszú, boldog életre.

Heil Kristóf Mihály (szerk.): Levelek Orbán Viktorhoz

A levél műfaja az ókori episztolától a klasszikus retorika didaktikus és filozófiai levelezéséig mindig is az irodalom egyik legsokszínűbb formája volt. A késői antikvitás szerzőitől a kora újkorig ívelő hagyományban olyan nevek jelennek meg, mint Seneca, Cicero vagy Plinius. Magyar példáért sem kell messzire menni: Mikes Kelemen Törökországi levelei egyszerre hordozzák egy száműzött nemes személyes vallomásait és melankolikus reflexióit.

A Levelek Orbán Viktorhoz című kötet valamelyest ebbe a hagyományba illeszkedik, és félrevezető volna pusztán politikai dokumentumgyűjteményként tekinteni rá. A válogatás több évtized levelezéséből építkezik, és Orbán pályáját a hozzá fordulók nézőpontjából rajzolja meg az első kormányzati ciklustól, 1998-tól napjainkig. A kiadvány egyik érdekessége, hogy számozott példányokban jelent meg: ez nemcsak a gyűjtői értékét növeli, hanem az egyediségét és személyes jellegét is hangsúlyosabbá teszi.

A válogatás egyik legnagyobb erénye, hogy nem erőltet egységes narratívát az anyagra. A levelek sokfélesége a támogató hangoktól a kritikus megszólalásokig inkább azt mutatja meg, miként változott a közélet tónusa az eltelt évtizedekben. Egyszerre idézi meg a rendszerváltozás utáni optimizmust, a gazdasági világválság bizonytalanságát és a covid időszakának tapasztalatait.

A szerkesztés teret enged az egyéni hangoknak. A rövidebb, személyes üzenetek és a hosszabb, esszészerű megszólalások együtt rajzolnak ki egy mozaikszerű képet, amelyből egy korszak társadalmi és politikai atmoszférája bontakozik ki. A hangsúly nem a válaszokon van, hanem a megszólítás gesztusán, azon, hogy ki, mikor és milyen nyelven próbál párbeszédet kezdeményezni. A kötetben ismert alkotók, művészek és politikusok mellett hétköznapi megszólalók is helyet kaptak. A könyv nem kínál kész válaszokat, inkább az olvasóra bízza, mit kezd a látottakkal, milyen kérdéseket vet fel benne egy-egy sor.

Morgan Housel: A pénzköltés művészete

Egyszerű döntések egy gazdagabb élethez

Egy újabb könyv arról, hogyan gazdálkodjunk okosan? Elsőre akár annak is tűnhet. Valójában jóval többről szól: Morgan Housel azt mutatja meg, miként alakítják, gyakran észrevétlenül, az érzelmeink a pénzügyi döntéseinket, hogyan hasonlítjuk magunkat folyamatosan másokhoz, és miért visz minket nemegyszer félre a rövid távú gondolkodás. Valóban minden a pénz körül forog?

A szerző üzenete egyszerű: a pénz nem cél, hanem eszköz. A legfontosabb tanulság, hogy nem a hozam maximalizálása számít, hanem az a szabadság, hogy azt tegyük, amit szeretnénk, akkor, amikor szeretnénk. Ez a megközelítés szembemegy a pénzügyi közbeszéd egy részével, amely még mindig a teljesítményt és a vagyonnövekedést tekinti elsődleges mércének. A kötet szorosan kapcsolódik Housel korábbi sikerkönyvéhez, A pénz pszichológiájához, de azoknak is élvezetes, akik most találkoznak először a szerzővel. A korábbi kötet inkább arra kereste a választ, hogyan gyarapíthatjuk a vagyonunkat, ez a mű pedig arra fókuszál, hogyan bánjunk vele a mindennapokban. A pénzügyi író, újságíró szerint legalább olyan fontos kérdés, hogy mire költünk, mint az, hogy mennyit keresünk.

A könyv egy váratlan, mégis elgondolkodtató felvetéssel is él: arra biztat, képzeljük el a nekrológunkat, és fogalmazzuk meg, mit szeretnénk, hogy majd elmondjanak rólunk. A válaszokban ritkán tűnnek fel materiális javak – fizetés, autó, ingatlan –, sokkal inkább az emberi értékek számítanak: mennyire és kiket szerettünk, tisztelték-e döntéseinket, elérhetők voltunk-e, amikor számított, segítőkészek voltunk-e, és milyen jó szülők, társak, barátok voltunk. A kontraszt éles: amit hajszolunk és amire valójában emlékezni fognak, ritkán esik egybe.

Housel erőssége, hogy nem képletekben és grafikonokban gondolkodik, hanem történetekkel operál. A könyv tele van hétköznapi példákkal, amelyekben könnyű magunkra ismerni. Ez teszi különösen hasznossá: nem kész recepteket ad, hanem a gondolkodásmódunkat formálja. Nem ígér gyors meggazdagodást, helyette néhány letisztult, szinte aforisztikus elvet olvashatunk: költs kevesebbet, mint amennyit keresel; gyarapodj csendben; a pénz szolgáljon téged, ne fordítva; a függetlenség és az egészség a valódi gazdagság.

A végeredmény egy visszafogott, mégis határozott üzenet: a jó pénzügyi döntések nem mindig a legmagasabb hozamot jelentik, hanem azt, hogy az életminőségünk a lehető legnagyobb mértékben javuljon. Sokszor kevésbé látványosak, de cserébe tartósabb és valóban értékes eredményt hoznak.

Nyitókép: Shutterstock