Libri – könyvajánló

Radnótiék Párizsban

Versek, rövid, ám sűrű prózák, eddig kiadatlan levelek és korabeli fotók idézik fel Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni történetét a Radnótiék
Párizsban című kötetben. A Schmal Alexandra szerkesztésében megjelentetett könyv a költő párizsi éveibe és a házaspár 1930-as évekbeli utazásaiba enged bepillantást, a hagyatékból származó szövegek és dokumentumok szerelmük és a városhoz fűződő élményeik történetét rajzolják meg.

A könyv nemcsak Radnótiék párizsi mindennapjaiba nyújt betekintést, hanem apró részletekkel idézi meg egy korszak hangulatát, a törékeny idillt a vészterhes évek árnyékában. A történetek között felbukkannak hétköznapi, mégis emlékezetes pillanatok: Gyarmati Fanni naplójában a Sorbonne előtti téren átdorbézolt estét, majd az Eiffel-torony mellett táncoló fiatalokat idézi fel. Egy másik bejegyzés az 1937-es világkiállítás esti fényárban úszó pavilonjait és a Szajna menti szökőkutakat ragadja meg.

A világkiállítás a modern élet művészeti és technikai vívmányait ünneplő esemény volt a második világháború előtti feszült politikai légkörben, egyúttal a béke eszményét is hirdette. Több mint 31 millió látogatót vonzott, költsége meghaladta az 1,4 milliárd frankot, de nyereséges volt, és olyan tartós épületeket hagyott hátra, mint a Musée de l’Homme vagy a Palais de Tokyo. 

A naplókban felbukkan az a hétköznapi epizód, amikor egy kínai vendéglőben rizst és teát „à la discretion”, vagyis korlátlanul szolgálnak fel, mielőtt a pár az esti Louvre-ba indulna, hogy megnézze a Milói Vénuszt és a Szamothrakéi Nikét. Az ilyen jelenetek teszik igazán kézzelfoghatóvá Radnótiék párizsi éveit. Kötelező olvasmány azoknak, akik meg akarják ismerni a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb szerzőjének magánéletét és egy viharos, mégis szép szerelem történetét.

Bodor Attila: A fiú, aki egy cseppet sem adta fel

„Édesapám, én elmegyek a kertésziskolába! József olyan gyanútlanul állt a tervével az apja elé, mint egy elsőéves almafa a júliusi jégesőben.” Pedig nem a nagy esőzésektől, vagy ha úgy tetszik, a kudarcoktól kell igazán tartani. Különösen nem annak a Béres Józsefnek, aki később egyetlen cseppel írta be magát a magyar tudománytörténetbe.

A nagy döntésekhez néha elég egy kósza gondolat. Meg néhány jóakaró, egy támogató közösség és mindenekelőtt a hit. Hit abban, hogy az ember képes bármire. Kertész végül nem lett belőle, tudós viszont igen. A természet iránti kíváncsisága megmaradt, csak éppen egy járatlan úton indult el. A róla szóló könyv már csak a szerző személye miatt is figyelemre méltó. 

A környezetkutató és író, a Szegedi Tudományegyetem Biotechnológiai és Mikrobiológiai Tanszékének tudományos munkatársa ezúttal a gyerekek nyelvén mesél el egy tudománytörténeti sikersztorit. A kötet a Naphegy Kiadó életrajzi sorozatában jelent meg, amely ismert alakok életét dolgozta fel, például Jókai Mórét és Szabó Magdáét A fiú, aki mindent el akart mesélni, illetve A lány, aki szavakkal varázsolt című könyvben. 

Béres József kalandos élettörténetét gyermekkorától követhetjük végig, megismerjük a Béres Csepp megszületésének körülményeit és a kutató küzdelmeit a bürokrácia útvesztőiben. Bodor lendületesen mesél, úgy mutatja be a pályaképet, hogy az a legfiatalabb olvasók számára is izgalmas legyen.

A tudós nem szerzett orvosi diplomát, a gyógyítás azonban tágabb értelemben maga is tudomány, amelyet nem kizárólag az orvosok művelnek. Béres József munkáját hosszú ideig ellenérzésekkel fogadta a szakma, kudarcélmények kísérték a gyógyító szérum útját. Végül a Béres Cseppet az ezredforduló idején gyógyszerré minősítették, akkor azonban feltalálója már a nyolcvanas éveiben járt. Az elismerés későn érkezett, de egy olyan életművet igazolt vissza, amely mögött kitartás, makacs kíváncsiság és hosszú éveken át tartó küzdelem állt.

Vétek Zsófia – Madarassy-Szücs Anna – Sipos Boldizsár – Túri Anna: Autipikus – útikalauz az autizmusról kíváncsi elméknek

Egyre többet beszélünk az autizmusról, sokszor mégis helytelenül közelítünk a témához, amely sokak mindennapjait meghatározza. Az Autipikus című könyv nem magyarázni vagy tanítani akar, hanem közelebb hozni az autizmus tapasztalatát valódi történetekkel és tanulságokkal, fordítani egyet az ismert nézőponton. A szerzők szerint ehhez nemcsak több tudásra, hanem újfajta megközelítésekre és rendszerszintű paradigmaváltásra is szükség van, valamint nyitottabb, érzékenyebb társadalmi szemléletre. A kötet egyik fontos állítása, hogy a jóllét és az önazonosság atipikus idegrendszerrel is elérhető, ha a környezet képes elfogadni az egyéni működésmódokat, és mindenki önazonos életet élhet.

A könyv elsősorban azoknak a szülőknek szól, akik most találkoznak az autizmus fogalmával, vagy már régóta keresik a választ arra, mit jelent ez a gyermekük életében. Célja, hogy új nézőpontokat kínáljon, és segítsen mélyebben megérteni azokat az érzéseket és kérdéseket, amelyek gyakran nehezen megfogalmazhatók. Azokhoz is szól, akik egy autista emberhez állnak közel barátként, testvérként vagy partnerként, és szeretnék jobban érteni a különbségeket a mindennapokban.

A könyv nem ígér kész válaszokat, inkább abban segít, hogy tisztábban lássunk, nyitottabbak legyünk egymás iránt, és felismerjük, a valódi kapcsolat nem az egyformaságból, hanem a kölcsönös figyelemből és megértésből származik.

Ha valaki attól tartana, hogy a könyvben felvetett gondolatok nehezen követhetők, megnyugtató kapaszkodót jelenthet, hogy a szerzők a kötet végén fogalomtárral segítik az eligazodást. Az Autipikus nem ígér könnyű olvasmányt, de nem is ez a célja. Annyi biztos, hogy aki időt és figyelmet szán a könyvre, jó eséllyel nemcsak az autizmusról, hanem az emberi különbözőségek természetéről is árnyaltabb képet fog kapni.

Rod Dreher: Megélni a csodát – Misztérium és értelem egy szekuláris korban

Rod Dreher amerikai konzervatív író, publicista és ortodox keresztény olyan gyakorlatias vallási-etikai könyvekkel vált ismertté, mint a Hazugság nélkül élni vagy a Szent Benedek válaszútján. Legújabb művében arra keresi a választ, hogy miként vesztette el a modern ember a „bűvöletélményt”, és hogyan találhatná meg újra. Dreher szerint a szekularizált mai kultúrában a hit gyakran pusztán erkölcsi szabályok rendszere, identitásképző erő vagy önsegítő eszköz, s eltűnik belőle a mély, lüktető szellemi valóság.

Elég belelapozni a Bibliába, hogy a hétköznapi tapasztalat határait feszegető jelenetekről olvassunk. Egy alkalommal Jézus felviszi Pétert, Jakabot és Jánost egy hegyre, ahol a szemük láttára átváltozik: arca a naphoz hasonlóan ragyog, ruhája vakítóan fehér lesz, mellette pedig megjelenik Mózes és Illés. A tanítványok megdöbbennek, eksztázisba kerülnek. S jól ismerjük a kánai menyegző történetét is, mikor Jézus borrá változtatja a vizet.

Dreher szerint ha a keresztény hit elveszíti a csodára való nyitottságát, ereje is elhalványul. A vallás nem csupán elmélet vagy morális iránytű, hanem olyan tapasztalat, amely átalakíthatja az életet. A mindennapokban is megérezhetjük a teljesség pillanatait, békében, önátadásban vagy mélyebb jelenlétben.

A vallási rítusok, az imádság és a figyelem gyakorlatai mind-mind arra szolgálnak, hogy ezt az ősi csodálatélményt újra jelenvalóvá tegyék. Nem az állandó eksztázis a cél, hanem az, hogy megtanuljuk észrevenni a transzcendens jelenlétét a hétköznapokban. Dreher könyve egyszerre kulturális diagnózis és spirituális meghívás: 

Hegyi Zoltán: Garázsmenet

Géza buszsofőr. Bárhová elvisz, és ott tesz le, ahol kéred, nem csak a megállóban – ahogy az falun szokás. Figyel az utasaira. Ha kis időre félbehagyod is a népszerű publicista Garázsmenet című könyvét, vagy csak bele-beleolvasol, amikor időd engedi, azzal sincs semmi baj. A kötet mind a 181 története önállóan is megállja a helyét. Ezek a feszes, rövid novellák korábban megjelentek a Szabad Földben, és külön-külön is erősen hatnak.

A főhőst kérdésekkel nehéz kizökkenteni, az pedig vita tárgya, mennyire szabályos az ilyesmi vezetés közben. Mindenről van véleménye, a Liget-projektről éppúgy, mint a galambokról, a covidról vagy a sokszor emlegetett város-vidék ellentétről. Nemcsak az utat és a visszapillantó tükörben távolodó tájat figyeli, hanem az utasait is. Meghökkentő történetei vannak, amelyekbe a hétköznapok apróságai is belevegyülnek. Hegyi Zoltán legújabb könyvében bepillantást nyerhetünk Géza mindennapjaiba. Különös figura, olyannyira, hogy még Cseh Tamás dalszerzőtársa, Bereményi Géza is régi ismerősként üdvözli, sőt a fülszövegben ajánlja is a mindenkori olvasónak a művet.

Hegyi publicistaként közérdekű témákról ír, politikáról, társadalomról és kultúráról, elemző és véleményformáló cikkekben. Könnyű párhuzamot felfedezni közte és Géza karaktere között, hiszen életük és szokásaik feltűnően hasonlítanak, de persze egy szépirodalmi műnél talán nem érdemes túl sokat foglalkozni a szerző életrajzával.

Ajánljuk a Garázsmenet című könyvet azoknak, akik a hétköznapokban is felfedezik a szépséget. A kötet egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat. Különleges színfolt az irodalmi palettán, novella és publicisztika sajátos egyvelege.

Márai Sándor: A szegények iskolája

Új köntösben, a Helikon Zsebkönyvek sorozat 150. köteteként jelent meg Márai Sándor nagy visszhangot kiváltó műve. A kötet bemutatkozásakor politikai és pedagógiai támadások kereszttüzébe került, és több kortárs író bírálta, köztük Kodolányi János. Szatirikus esszéként értelmezték, amely sajátos, részben sztoikus szemlélettel közelít a szegénység kérdéséhez, és végig erős irónia hatja át.

A szegények iskolája nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy egyfajta „kézikönyvként” szolgáljon a szegénységhez: hogyan lehet ezt az állapotot méltósággal elviselni, és miként igazodhat el benne az ember egy olyan társadalomban, amelynek szabályai többnyire a tehetősebb rétegek életformájához igazodnak.

Márai szerint a különféle etikett- és társasági útmutatók rendszerint figyelmen kívül hagyják azt az alapvető tényt, hogy az emberek többsége valójában szűkös anyagi körülmények között él. Írásában nemcsak irónia, hanem önirónia is megjelenik: saját szegénységéről beszélve felidézi, hogy időnként ugyan „kirontott a szegénység ostromlott várából”, és megpróbálta utánozni a gazdagok életmódját, ezek a kísérletek rendre kudarcba fulladtak. E személyes tapasztalatokon keresztül arra a felismerésre jut, hogy a szegénység nem pusztán külső körülmény, hanem olyan létállapot is, amely az ember életérzését és világlátását egyaránt meghatározza. Márai a szegények szépérzékéről is beszél, és példaként Assisi Szent Ferencet hozza fel, aki világi gazdagság híján is előkelő és nemes volt, s amikor egy szép madarat látott, az élet dicsérete jutott eszébe. A vallás tehát vigaszt nyújthat, gyógyszer a szegénységre, főleg, ha a túlvilági kárpótlást szem előtt tartjuk.

Nyitókép: Shutterstock