Újabb önmerényletes álhírt terjeszt az ukránpárti propaganda – lelepleztük a botrányos cikk szerzőjét!

Nem meglepő módon a hazai ukránpárti balliberális sajtó sorra vette át a Washington Post cikkét szombaton, amely azt állítja, hogy az orosz kormány külföldre irányuló polgári hírszerző szervezete, az SZVR (Szluzsba Vnyesnyej Razvedki) felvázolt egy olyan stratégiát a magyar kormány számára a választási győzelem érdekében, ami alapjaiban változtathatja meg a kampány menetét. Mégpedig egy Orbán Viktor elleni merénylettel. 

Az indoklás szerint az incidens a kampányt a társadalmi-gazdasági kérdések „racionális síkjáról” egy „érzelmi dimenzióba” helyezné át, ahol a kulcstémák az állambiztonság, valamint a politikai rendszer stabilitása és védelme lennének. De lássuk, ki is az, akinek a Washington Postba írt mondatait forráskritika nélkül terjeszti a külföldről finanszírozott magyarországi baloldali sajtó. 

Kicsoda valójában Catherine Belton, és miért szereti őt az ukránpárti sajtó?

Catherine Belton brit újságíró több mint másfél évtizedet töltött Oroszországban, ahol a Financial Times moszkvai tudósítójaként dolgozott. 

Legismertebb műve, a Putin's People: How the KGB Took Back Russia and Then Took On the West, amelyben Vladimir Putin elmélete szerinti hatalomra kerüléséről és az általa kiépített rendszer működéséről ír.

amellyel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy Putyin és köre utálta őket és helyette saját, szláv-orosz ideológiájukat akarták terjeszteni. Belton szerint ez „épp az ellenkezője a Soros által képviselt nyugati toleranciának”. Kitér arra is, hogy Donald Trump üzleti környezetében megjelentek orosz pénzügyi kapcsolatok. Ugyanakkor Belton sem állt elő soha semmilyen konkrét bizonyítékkal egyetlen írásában és interjújában sem Trump és az oroszok kapcsolatáról.  

Belton egyik központi tézise szerint Putyin hatalma egy, a szovjet titkosszolgálatból kinövő hálózaton alapul, amely szoros kapcsolatban áll a szervezett bűnözéssel. 

Többen beperelték Beltont

A könyv megjelenését követően komoly viták bontakoztak ki. 

Kritikusai szerint Belton narratívája

• időnként leegyszerűsítő, és hajlamos egységes stratégiaként bemutatni egy valószínűleg összetettebb, részben kaotikus rendszert. 
• További probléma, hogy számos állítása anonim forrásokra épül, amelyek nehezen ellenőrizhetők.

Az állítólagos orosz összeesküvések kapcsán érdemes itt felhozni Panyi Szabolcs legújabb kitalációját is, miszerint Moszkva állítólag a magyar választás befolyásolására készülne. Panyi mind a mai napig semmilyen konkrét bizonyítékot nem mutatott be, miközben az Ukrajnával szimpatizáló sajtó mindenféle tényelleneőrzés nélkül veszi át légből kapott állításait.  

Tények helyett politikai narratíva

2022 óta Belton a The Washington Post hasábjain publikál, írásai döntően Oroszországgal és Putyinnal foglalkoznak. 2025 végén több cikkében is az orosz gazdaság súlyos problémáiról és esetleges megrendüléséről írt. Belton természetesen az összes hazai ukránpárti terméknek (válaszonline, telex, 444) szívesen nyilatkozott összeesküvés-elméleteiről, bizonyítékokat ezen interjúiban sem prezentált. 

Ukránpártiságára viszont szintén bizonyíték az az ömlengő méltatás, amit egy Volodimir Zelenszkij elnököt ábrázoló, a Showman című könyvről írt. Ebben nem győzi hangsúlyozni, mennyire hiánypótló az a mű, amely „bemutatja az ukrán elnök bátorságát”. 

Nyitókép: PA Media