Emberek, ebbe a feje tetejére állt Európába ki vágyik „vissza”?! – De komolyan!

Valahányszor a sajtó hírt ad valamely nyugat-európai ország aktuális késeléses, gázolásos vagy lövöldözős drámájáról, már emelkedik is a mutatóujj:

mintha Magyarországon nem történnének bűncselekmények, satöbbi.

Most ne citáljuk ide az Eurostat vonatkozó táblázatait, amelyek ismertetik, hogy százezer főre hány eset jut az egyes országokban az egyes bűncselekményekből (egy is sok, van bőven fejlődnivaló, de az azért valószínűtlen, hogy Belgiumban csak azért tartanának nyilván duplaannyi emberölést, mert szorgosabbak a rendőrök). Továbbá azt se firtassuk, hogy akik ócska terelésnek minősítik a kellemetlenebb nyugat-európai hírek szemlézését,

Hagyjuk mindezt, hiszen maga a kiindulópont is hibás: ha például adott egy 2016-ban illegálisan Európába érkezett afgán, akinek menedékkérelmét 2017-ben elutasítják, ezt az elutasítást azonban az illetékes müncheni bíróság csak 2020 végén erősíti meg, hogy azután kiutasítás helyett ugyanezen afgán 2021-ben megtűrt státuszt és kétéves tartózkodási engedélyt kapjon München városától, amelynek illetékes hivatala nem képes időben feldolgozni a meghosszabbítás iránti kérelmet, ezért 2023-ban kiad neki egy 2025 áprilisáig érvényes áthidaló igazolást –

az a legkevésbé szól magáról az afgánról és az elkövetett emberölésről. Hanem sokkal inkább szól a mintaeuropéerek „kompromisszumairól” és konstans bambaságáról, az egymásnak ellentmondó hazugságokkal menedéket kérő illegális migráns fellebbezését három éven át pihentető és ezáltal a kiutasítást halogató „jogállam” működéséről, a pozícióját kétségbeesetten védő nyugat-európai mainstream tarthatatlanságáról.

Arról, hogy a magyarországi hatóságoknál elő-előforduló és felszámolandó nemtörődömség valamiféle hungarikum-e,

Arról, hogy hol is van pillanatnyilag intellektuálisan az az Európa, ahová a változatosság kedvéért „vissza” akarnának vezetni minket.

Kereng az interneten egy kép, amely szerint ha ma találnák fel az autót, Amerika milliárdokat fektetne abba, hogy övé legyen az első V8-as motor, míg

Jaaj-jaaj, micsoda buta túlzás – hallatszik ilyenkor a dorgálás, erre mi történik offline? Most, hogy az említett afgán gázoló áldozatai közül meghalt egy (Algériában született, négyéves kora óta Németországban élő, mérnökként dolgozó) édesanya és kétéves kislánya, JD Vance amerikai alelnök az áldozatokat imáiba foglalva húsz percben összegzi Európa számára az összes sürgető teendőt, mire a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia német elnöke elsírja magát, közben Claudia Roth német államminiszter pedig egy

Egyidejűleg München városa közreadja az áldozatok „családjának és barátainak” gendercsillagokkal gondosan ellátott közleményét, amelyben a hozzátartozók megköszönik az „orvos*nőknek” (azaz a doktoroknak, doktornőknek és queer doktoroknak) a támogatást, rámutatnak, hogy a 37 éves áldozat aktívan fellépett az idegengyűlölettel szemben és erre nevelte a [kétéves] lányát is, majd nyomatékosan kérik, hogy

Hogy mennyire életszerű, hogy valaki a Hafsa nevű gyermeke és Amel nevű felesége halálát követő huszonnégy órán belül olyan közleményt adjon ki a család barátaival közösen, amelyben még a „munkavállalói jogok” kifejezést is LMBTQ-inkluzívan fogalmazza meg („Arbeitnehmer*innenrechte”, így áll a szövegben), azt tapintatból ne firtassuk – pedig

különösen, mivel épp a napokban mondta el a két évvel ezelőtt Brokstedtnél halálra késelt lány apja, hogy mennyire émelygett, amikor a belügyminiszter egy nappal a tett után képes volt a politikai instrumentalizálás miatt aggódni.

De még ha abból indulunk is ki, hogy a nyilatkozat úgy eredeti, ahogy van: a biztonságpolitikai konferencia vezére érzelmileg beleroppan JD Vance húszperces beszédébe, ezért inkább le is megy a színpadról, míg a feleségét és lányát egy barbár iszlamista miatt épp egyidejűleg elvesztő 38 éves ismeretlen polgár a legpíszíbb és leghiggadtabb fogalmazásban hívja fel a nemzet figyelmét a követendő magatartásra.

A német külügyminisztérium mindenesetre a müncheni „sajnálatos események” után suttyomban törölte azokat a beütemezett „humanitárius” charterjáratokat, amelyekkel még a választások előtt több száz afgánt szállítottak volna Kabulból Németországba.

Nagy csalódás lenne az az európai értékek lánglelkű híveinek.

***

(Nyitókép: AP/DPA/Peter Kneffel)