Kedves feministák – mutatjuk, min lehetne fennakadni!
Dicső tett volna anonim donortól szingli anyává válni? Francesca Rivafinoli írása.
Ide nem holmi korfák és KSH-számok kellenek, hanem tekintélyes európai szakemberek. Nos, íme.
„Megtalálta a bűnöst a kormány: a Bokros-csomag miatt születik kevesebb gyerek” – ezen ironizál már vagy egy hete az elemi számtani műveletek elvégzésére elvileg képes és világlátott ellenzéki értelmiség krémje, szinte a hasát fogva a kacagástól: ezek képesek a demográfiában harminc évvel ezelőttre visszamutogatni, priceless!
De legalább ezért nem a Soros a hibás, hahaha!
Elbizonytalanodik ilyenkor az ember, vajon kezdje-e laikusként magyarázni, hogy mi köze a 28 évvel ezelőtti születésszámnak a maihoz, meg hogy bizony a rendszerváltás óta eltelt időszakban a szülőképes korú nők száma 1996-ban és 1997-ben volt a legmagasabb, de sajnos ugyanezekben az években, azaz a Bokros-csomag bejelentését követő kilencedik és harmincharmadik hónap között nagyjából tíz százalékkal született kevesebb kislány, mint az azt megelőző két évben – de aztán rájön, hogy semmi értelme nem lenne.
Ide nem holmi korfák és KSH-számok kellenek, hanem tekintélyes európai szakemberek.
Úgyhogy kerekedjünk is fel, nézzünk ki Brüsszelbe; szippantsunk ott egy kis friss levegőt. Lássuk, mit ír a témában az okos és elfogulatlan Brüsszeli Statisztikai Intézet; beszéljenek a belga szakértők, az ő hangjuk mélyebb. Aztán pedig ezzel a tudásunkkal felvértezve térjünk vissza, és tekintsünk rá a magyarországi helyzetre.
A belgiumi intézet napokban megjelent tanulmánya azt próbálja megfejteni, mi állhat a termékenységi ráta ottani jelentős visszaesése mögött. 2010-hez képest 2023-ban 25 százalékkal született kevesebb baba a fővárosi régióban – állapítják meg a kutatók, majd rámutatnak (jegyzeteljünk szorgosan): „Egy adott népességen belül a születések számát csak két tényező határozza meg: egyrészt a szülőképes korú, azaz 15 és 49 év közötti nők száma, másrészt pedig ezeknek a nőknek a termékenysége, azaz az, hogy nekik hány gyerekük születik”.
Mármost a brüsszeli régióban a szülőképes korú nők száma 2010 és 2024 között 16 százalékkal nőtt,
„következésképpen a születések számának csökkenése a termékenység visszaesésével magyarázható” – írják a belga szakemberek. Egy olyan régióról beszélünk, ahol 2007-ben még nem kevesebb mint 2,08-as termékenységi rátát mértek – ebből lett 2023-ra 1,37 az átlag, úgy, hogy a szülőképes korú nők 45 százaléka külföldi. Jelentős részben francia, román és marokkói, de él ott nagyjából 1500 magyar nő is, akikről rendre az állítás, hogy
csak idehaza nem szülnek, külföldre költözvén viszont egyik gyereket vállalják a másik után, népesítve befelé Nyugat-Európát.
Na de mi lehet a látványos csökkenés oka ott, abban a szocialista-zöld-liberális kormány vezette régióban? Az elemzés szerint először is a „bizonytalan nemzetközi helyzet”, amely Európa-szerte a 2008-as válsággal kezdődött, majd a klímaválsággal, a világjárvánnyal és a háborúkkal folytatódott, egyszerre okozva a kívánt és a ténylegesen megszületett gyermekek számának csökkenését.
A második indok a gyermekvállalás időpontjának egyre későbbre tolódása
és a fiatalabbak csökkenő családalapítási hajlandósága (a huszonéves brüsszeli nők termékenysége 2010 óta kevesebb mint felére csökkent; növekedés csak az eleve elenyésző 45 feletti korosztályban volt tapasztalható); a kevésbé meghatározó okok között szerepel továbbá a családosok bizonyos mértékű elvándorlása, valamint hogy a külföldi állampolgárok termékenységi rátája is csökkent; a marokkói nőké például a 2010-es 4,5 körüliről 3,0 környékére.
Eddig a brüsszeli elemzés – és akkor most ennek fényében, tündöklő belpesti-belbudai intelligenciánk bevetésével értelmezzük a következő adatokat.
Magyarországon 2010-ben nagyjából 2,39 millió nő volt 15 és 49 év közötti, 2024. január elsején 2,11 millió (ebből bő 670 ezer 40 év feletti). Ami 11,5 százalékos csökkenés, míg ugye, mint láthattuk, a brüsszeli régióban ez a szülőképes sokaság nemhogy nem csökkent, de 16 százalékkal nőtt.
Egyidejűleg
Magyarországon 2010-hez képest 2023-ban 5,66 százalékkal született kevesebb gyerek, a brüsszeli régióban 25 százalékkal.
Demográfiailag tehát ezt az időszakot a bevándorlásra is építő balliberális Brüsszel abszolválta sikeresebben, vagy netán Magyarország? Az nem jó ellenvetés, hogy „de egy nagyvárosban mindig alacsonyabb a termékenység, mint egy teljes országban”: Brüsszelben egészen 2021-ig következetesen többet szültek a nők a belga átlaghoz képest; ráadásul az uniós intézményeknél dolgozó külföldiek esetében sokszor adja magát, hogy az esetlegesen munkanélküli házastárs főállású anya/apa legyen. Az is mellékszál, hogy a 2024-es magyar születésszám sajnos rosszabb lesz a 2023-asnál – egyrészt nem tudjuk, hogy a brüsszeli mennyivel romlott tovább, másrészt még
a gyenge 2024-es magyar adat sincs olyan mélyen, mint a 2023-as brüsszeli.
Mindezek után már csak az a kérdés, hogy amennyiben a brüsszeli szakemberek a bizonytalan nemzetközi helyzetet jelölik meg az ott 2010 óta tartó folyamatos zuhanás és általában véve az európai termékenységcsökkenés fő okaként, akkor a hozzáértő pesti nevetgélők szerint a felívelést követő mostani magyarországi demográfiai visszaesés egyedüli és kizárólagos oka vajon az Orbán-e, vagy esetleg az Orbán.
(Nyitókép: NICOLAS MAETERLINCK / BELGA / AFP)
Ezt is ajánljuk a témában
Dicső tett volna anonim donortól szingli anyává válni? Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
De egy 45 év feletti férfi se – lássuk, kit iktatott volna ki ezzel a magyar közéletből. Francesca Rivafinoli írása.