Szélviharszerű átalakulás tanúja és alanya a világ. Az átalakulás centruma az Amerikai Egyesült Államok és az immáron a mélyállam és a demokrata hálózatok ismeretében lojális csapattal és határozott tervekkel visszatérő Donald Trump elnök Fehér Háza. A mozgalom szíve közepe pedig a CPAC – az a hely, ahol Trump először kapott színpadot 2011-ben azért, hogy politikai beszédet mondjon, és amely az idők során egyre inkább a politikai otthonává vált. A CPAC mára Trump-show lett – három dolog vált ki az ott egybegyűltekből eksztázisközeli ovációt: Donald Trump, Donald Trump kinevezettjei (az elnökhöz való közelségükkel egyenes arányban áll a kurjongatás- és tapsvihar ereje és hossza), illetve az, ha a kevésbé ismert fellépők szépeket mondanak Donald Trumpról.
A Türkmenisztánt megjárt ember könnyen gondolhatná, hogy ez ugyanaz: egy tetszőleges türkmén rendezvényen is par for the course minden beszédben (kétszer, ugyanazon formulák kíséretében) dicsérőleg megemlíteni a nagyvezért. Ám ez nem ugyanaz: míg a türkmén elnök országában élet-halál ura, a CPAC népe nem Trumpból és az ő lila sportálláskönyvéből él. Nem Trump juttatta őket oda, ahol vannak. Épp ellenkezőleg: ők juttatták Trumpot oda, ahol van. Ők a republikánus bázis, a talpasok, az egyszerű amerikaiak, akik republikánus szórólapozásra, kopogtatásra, választásmegfigyelésre, választásicsalás-ellenes projektekre szánják a szabad idejüket. Vagy valamilyen módon résztvevői az amerikai jobboldal döbbenetesen szélesvásznú intézményrendszerének: a Patriot Mobile-nál van a mobil-előfizetésük (amely ötvözi mindhárom nagy amerikai telekomszolgáltató lefedettségét, profitja egy részét pedig republikánus ügyek támogatására fordítja); Newsmaxet néznek, és a kismillió konzervatív rádióállomás valamelyike szól a terepjárójukban; vagy a Moms for America berkeiben önkénteskednek, esetleg támogatják a Judicial Watch munkáját. Egyszerű, értékkonzervatív emberek, akik miatt a Trump-mozgalom a Fehér Házba jutott – az ő gyűlésük a CPAC, az American Conservative Union 1974 óta megtartott rendezvénye, amely a legtöbbször ott zajlott le, ahol idén is: a városnyi Gaylord National Resort & Convention Centerben a Potomac partján, Washingtontól közvetlenül délre.
És a CPAC idén kitett magáért: tényleg mindenki ott volt, aki csak számít az amerikai és a nemzetközi jobboldalon. A nyitószónok J. D. Vance alelnök volt, a (több mint egyórás) zárszót maga Donald Trump szállította. De felvonult szinte minden nagyobb név a Trump-kabinetből: Pam Bondi igazságügy-miniszter és főügyész, Doug Burgum belügyminiszter, Scott Turner építésügyi és városfejlesztési miniszter, Chris Wright energiaügyi miniszter, Elise Stefanik leendő ENSZ-nagykövet, Tom Homan, a trumpi migrációs politika főnöke, Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó, Richard Grenell elnöki különmegbízott. De ott volt és beszédet mondott számos republikánus szenátor, képviselő, illetve a képviselőház elnöke, Mike Johnson is.
Az évek során a CPAC emellett a globális konzervatív hálózatosodás csomópontjává is vált,
ide igyekszik mindenki, akinek a világ jobboldalán neve van, vagy aki nevet szeretne.