„2022-ben a Hillary Clinton-kampány és a Demokrata Párt Nemzeti Bizottsága csendben beleegyezett, hogy több mint százezer dollárt fizet a Szövetségi Választási Bizottságnak (FEC) a 2016-os választások kapcsán. Mi volt a probléma? Kiderült, hogy a Clinton-kampány a jogi képviselőjét, a Perkins Coie-t használta a Fusion GPS-szel való tárgyalásokra. A Perkins Coie-nak milliókat fizetett a Clinton- kampány, a kampányszámlát a Fusion GPS-nek fizetve azért a kemény munkáért, hogy előálltak azzal az álhírrel, hogy Trump összejátszott Putyinnal. De amikor a Clinton-kampány beadta a papírmunkát a FEC-hez, nem jelezte, hogy a kifizetések kampányhoz kapcsolódnak. Ehelyett azok »jogi költségekként« szerepeltek.
Vagyis Hillary Clinton pontosan azt tette, amivel Donald Trumpot vádolták. De az ő esetében senki sem igyekezett vádat emelni (…).”
Aztán ott vannak azok a vádak, hogy Georgiában beavatkozott volna a választásokba, mivel felhívott egy állami vezetőt, Brad Raffensperger államminisztert, hogy keressen még szavazatokat, mivel csak 11780 szavazat volt a különbség, illetve „összeesküvést” szőtt, hogy ne fogadják el az ottani végeredményt. A vád szerint november 4-én (a választások másnapján) Trump beszédet tartott, amiben bejelentette győzelmét, úgymond „tévesen”. Ez – mint Tom Fitton rámutat – a politika kriminalizálása. Többször előfordult ugyanis már az amerikai történelemben, hogy egyes jelöltek győzelmet jelentettek be akkor, amikor az még nem volt teljesen biztos, és nem volt hivatalos.
Tom Fitton rámutat:
„A valóságban nem ritka, hogy szoros választások esetén a jelöltek és ügyvédeik agresszív kampányokat folytatnak, hogy még ‘találjanak’ szavazatokat.
Egyszerűen fogalmazva: a választás szorossága megkövetelte a szavazatok szorgalmas elemzését.” Hozzáteszi: „Az egész Georgia-ügyet ejteni kellene. A vádak nevetségesek és figyelmen kívül hagyják Trump alkotmányos és törvényes jogát – elnökként, állampolgárként és jelöltként – a szavazatok tisztességes megszámlálásához.” Arról nem is beszélve, hogy azóta kiderült, hogy Fani Willis, Fulton megye ügyésze, aki a Trump elleni ügyet vitte, bevonta szeretőjét, az amúgy házas Nathan Wade-t is, hogy vigye ő az ügyet.
Trumppal szemben a Biden főügyésze, Merrick Garland által kinevezett Jack Smith speciális ügyésznek köszönhetően két szövetségi bűnvádi eljárás is folyamatban van. Az első azt állítja, hogy Trump elnökként „összeesküvésben vett az Egyesült Államok becsapására”, illetve egy másik „összeesküvésben egy hivatalos eljárás akadályozására”. Lényegében azt állítják, hogy Trump tudatosan törekedett arra, hogy hatalomban maradjon. Smith vádjai szerint Trump tévesen azt állította, hogy a választások kimenetelét befolyásoló csalások történtek, és valójában ő nyert.
Csakhogy akár igaza volt Trumpnak ezügyben, akár nem, az nem bűntett, hogy valaki politikai eseményekről hamis állításokat fogalmaz meg.
Az egész abszurd – mutat rá Tom Fitton.
És Trump állításai ide vagy oda, a demokraták 2000 óta minden republikánus győzelmet vitattak.
2024 nyarán a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy az elnökök nem vonhatóak jogilag felelősségre olyasmiért, amit elnökként, „hivatalosan” tettek. Fitton szerint: „Az írás pillanatában várjuk, hogyan ezt az ítéletet fogják alkalmazni a Trump elleni ügyekben.
A New York-i eset teljesen kidobható, akárcsak a január 6-ával kapcsolatos szövetségi ügy.
Az elnöki mentelmi jog kérdése rendkívül bonyolult kérdés, és még évek lesznek, mire a döntés következményeit kisilabizálják.”
Ami pedig a Mar-a-Lagóba vitt, elnökségi iratokkal teli dobozokat illeti, amelyek állítólag kényes iratokat is tartalmaznak: azokról Trump dönthet, akárhogy is pereskedik Jack Smith. A Judicial Watch sok évvel korábban megpróbált bizonyos felvételeket kiperelni annak idején Bill Clintonból, amelyek az életrajzírójával készültek, de közérdeklődésre számot tartó ügyekről is szó volt rajtuk. Ez volt a Stock Drawer Case, minthogy Clinton zokniba rejtette a kazettákat.
Az ekkor született precedens szerint pedig az elnököknek jóformán korlátlan jogkörük van eldönteni, hogy mit visznek haza és mit nem. Amit a Fehér Házban hagynak, az elnöki dokumentum, amit magukkal visznek, az nem az,
és ezt ugyanúgy joga van eldöntenie Trumpnak is, ahogy egykor Clintonnak.