Tényleg nem akarta átadni a hatalmat 2020-ban Donald Trump, valóban elítélt bűnöző, és vajon hazudott-e a választási csalásról? Lássuk!
Fotó: Tia DUFOUR / The White House / AFP
A világban számos tévképzet él Donald Trumpról, melyek egy részét a Demokrata Párt politikusai terjesztik. Ezek a mítoszok a 2021. január 6-i capitoliumi tüntetéssel, a 2021-es hatalomátadással, a 2020-as választásokba való állítólagos beavatkozással és csalásgyanúval, valamint Trump pereivel kapcsolatosak.Vajon mi igaz belőlük?
A lényeg:
- 2021. január 6-án nem felkelők tüntettek, aki meg akarták dönteni az Egyesült Államok kormányát vagy demokratikus rendszerét, hanem azt követelték, hogy Mike Pence alelnök éljen a szenátus elnökeként ráruházott jogával, és ne érvényesítse a csalásgyanús tagállamok elektori szavazatait;
- Donald Trump minimum joggal vetette fel a választási csalások kérdését;
- az ellene indított perek politikai perek, amelyekben elítélték, azok abszurdak és kettős mércéről tanúskodtak, többet pedig ejteni kell majd a Legfelsőbb Bíróság döntése miatt.
Eszerint a tüntetés lázadás volt, melynek résztvevői „megostromolták” a Capitoliumot, az amerikai törvényhozás épületét. Alexandria Ocasio-Cortez demokrata képviselőnő szerint ez olyan „terrortámadás” volt, melyben meghalt tíz ember. A képviselőházban bizottság alakult a történtek kivizsgálására. A New York Times egy évvel később úgy fogalmazott, hogy a bizottság azt akarta bebizonyítani, hogy Trump alá akarta ásni a hatalomátadás békés menetét. Az amerikai baloldalon elterjedt felfogás, hogy Trump valójában nem akarta átadni a hatalmat, mivel nem ismerte el a választások eredményét.
A 2021. január 6-i capitoliumi tüntetés valójában egy erősebb európai, törvényhozás előtti tüntetésnek feleltethető meg.
Valódi célja az volt, hogy rávegye Mike Pence alelnököt arra, hogy a Szenátus fejeként a törvény által ráruházott jogkörével élve, tehát törvényesen utasítsa azon tagállamok elektori szavazatainak elfogadását, amelyek választásai alkotmányosan megkérdőjelezhetőek.
Pence ezt nem tette meg, mivel ilyesmire nem nagyon van példa, de elvileg megtehette volna. Azaz a tüntetés nem buzdított semmilyen törvénytelenségre, annyit követelt, hogy az alelnök éljen egy olyan jogkörével, amit jellemzően nem szoktak alkalmazni.
A tüntetők és rendőrök közül az elhunytak nem a tüntetéshez kapcsolódó okokból hunytak el, hanem például szívinfarktus és hasonlók következtében. Egyetlen halálos áldozat volt, akinek a halálát a tüntetéshez lehet kapcsolni, Ashli Babbitt, a légierő veteránja. Őt egy szolgálaton kívüli rendőr, Michael Byrd lőtte le, amikor bemászott a törvényhozás épületének egyik ablakán. A lőfegyver használata aránytalan volt, hiszen Babbitt senkit nem veszélyeztetett, és mindkét keze foglalt volt, amikor lelőtték. Egyébként a rendőrség kissé dezorientált volt a tüntetés idején, mert miközben egyes pontokon elzárták a tömeg útját a Capitolium felé, más pontokon épp oda terelgették őket, megnyitva előttük kordonokat.
Nem volt szó sem felkelésről, sem hatalomátvételi kísérletről, sem puccsról, sem semmi ilyesmiről. Joe Bident pedig nem sokkal később annak rendje és módja szerint beiktatták hivatalába.
Egyébként a demokratáknak támogatták a George Floyd halála után kitörő, 2020 nyári BLM-tüntetéssorozatot, amelyek a balos lapok szerint „többnyire békések” volt, csak épp mindenhol szétverték a belvárosokat. Emellett Hillary Clinton 2016-ban azt mondta Trumpról, hogy „tudom, hogy ő illegitim elnök”, 2000-ben pedig George W. Bushról azt, hogy „kiválasztva volt, nem megválasztva”, azaz a demokraták kétségbe vonták a 21. század azon két választásának eredményét, amelyen republikánus győzelem született. A demokraták 2016-ban „orosz beavatkozással” magyarázták Trump győzelmét, amiről azóta kiderült, hogy nem igaz.
Ezt is ajánljuk a témában
Gyanús orosz alakokkal dolgozott együtt a Clinton-kampány 2016-ban, hogy Trumpot azzal vádolja, hogy Putyin az ő oldalán avatkozik be a választási kampányba, sőt az oroszok az egész akcióról előre tudtak – derült ki nemrég nyilvánosságra került dokumentumokból.
Nos, ez nem igaz. Valójában sosem tudjuk meg, hogy csaltak-e a 2020-as választásokon bárkik, és hogy ez mekkora mértéket öltött, azaz befolyásolta-e a választások kimenetelét. De a csalásra számos lehetőség volt, és még van is. A 2020-as választásokon ugyan Biden hétmillió szavazattal többet kapott, mint Trump, de az elektori rendszer sajátosságai miatt győzelme valójában csak 20-40 ezer szavazaton múlott. 2020-ban a covid miatt a demokraták erőltették a választások napja előtti távolsági szavazást (early voting, absentee voting, mail-in-ballots), hónapokkal a választások előtt már tömegek adták le így szavazataikat.
Miközben próbálták ezt problémamentesnek beállítani, egy Jimmy Carter volt demokrata elnök vezette kétpárti bizottság 2005-ben épp erre mondta ki, hogy a legnagyobb csalásveszélyt rejti magában.
Az egyik legfontosabb kifogás az volt 2005-ben, hogy a levélszavazás esetén nehezebb ellenőrizni a személyazonosságot, és könnyebb több államban szavazniuk azoknak, akik egyik államból a másikba költöztek, illetve így könnyebb halottak nevében is szavazatot leadni. Számos tagállamban, ahol a demokraták szoktak nyerni, nem kell fényképes igazolvánnyal sem igazolnia magát a választónak.
Ezt is ajánljuk a témában
Vajon a novemberi amerikai félidős választásokon is felmerül-e majd a csalás gyanúja? Ez a végső kérdés, amire kifutnak 2020-as amerikai elnökválasztás vitatott jelenségei, hiába akar arról megfeledkezni a mainstream média és a demokrata elit. A csalásgyanút rengeteg bizonyíték támasztja alá. Átfogó cikksorozatunk első része!
Amerikában annak, aki szavazni akar, kötelező regisztrálnia a tagállami szavazói névjegyzékben. Ezt a névjegyzéket egy 1993-as törvény alapján elvileg rendben kellene tartani a tagállamoknak és megyéiknek, ám ezt nem teszik meg, és többnyire csak akkor távolítják el róluk az elköltözött és elhunyt szavazók neveit, ha ezt kiperlik belőlük. A Judicial Watch nevű szervezet kiperelte Los Angeles megyéből, ahol majdnem tízmillióan laknak, hogy távolítson el a szavazói névjegyzékből több mint 1,2 millió tévesen regisztrált nevet.
A JW az előző másfél évben országszerte 4 millió téves regisztráció eltávolítását perelte ki tagállamokból és megyékből.
Pennsylvaniában, az egyik legfontosabb billegő államban csupán egy megyében 69 ezer téves regisztrációt távolítottak el emiatt.
Ezt is ajánljuk a témában
Csak akkor hajlandóak rendbe tenni a szavazói nyilvántartásaikat az amerikai tagállamok, ha beperlik őket. Mutatjuk az ügyeket.
Ennek nyomán azt mondhatjuk, hogy amikor Trump csalást kiáltott 2020-ban, legalábbis volt rá oka, hisz az a választás sok különlegességgel szolgált.
Itt legalább három ügykörről kell szólnunk: az ellene indított New York-i perekről, az ellene indított georgiai „választásbeavatkozási” perről, illetve az azon ügyben indított perről, hogy Trump egyes kormányzati dokumentumokat elvitt floridai rezidenciájára.
Letitia James, New York állam főügyésze 2018-ban azzal az ígérettel kampányolt, hogy nyomozni fog Trump után (Amerikában a főügyészeket is választják, ezért kampányolnak a jelöltek).
James a Demokrata Párt tagja. Úgy ígérte meg, hogy keresni fog bármit, ami miatt Trumpot el lehet ítélni, hogy még nem volt ellene semmilyen gyanúsítás.
Amint Tom Fitton, a Judicial Watch elnöke írja nemrég megjelent könyvében: „Letitia James nem talált olyan büntetőjogi vádakat, amelyek alapján beperelhetné Trumpot, így polgári pert indított ellene, mert bizonyos ingatlanokat túlértékelve nagy kereskedelmi bankoktól kért hitelt. A szóban forgó bankok átvilágították az ingatlanokat a kölcsönök folyósítása előtt, melyeket Trump kamatostul teljes egészében visszafizetett. Így nem volt panasz, és senki sem veszített pénzt. De James csalásért pert indított Trump ellen, és Arthur Engoron demokrata párti bíró elfogadta az érvelését, megállapítva, hogy Trump például több száz millió dollárral túlértékelte Mar-a-Lagót. (…)
Engoron önkényesen több százmillió dollárra büntette Trumpot azért, amit sok ingatlanbefektető rutinszerű gyakorlatként ír le.”
2019-ben aztán előállt egy bizonyos E. Jean Carroll volt újságírónő azzal a váddal, hogy Trump egyszer régen, a kilencvenes évek közepén megerőszakolta őt New Yorkban, a Trump-toronyhoz közeli Bergdorf Goodman épületben. Trump állította, hogy nem is ismeri Carrollt. Erre Carroll rágalmazásért beperelte Trumpot. Mint Fitton írja: „Azt hinné az ember, hogy bárkinek joga van megvédeni magát a vádakkal szemben, amivel vádolják őket. De a New York-i párhuzamos világban ha azt mondod, hogy hamisan vádolnak, azt jelenti, hogy hazugnak hívod a vádlódat. E. Jean Carroll ügyvédje, Roberta Kaplan jelentős szereplő a demokrata párti politikában, szorosan kötődik Hillary Clintonhoz és Obamáékhoz.” Mindenesetre Carroll két vádját összevonták, és egyben tárgyalták, bár a zavaros vallomásán kívül nem volt semmilyen bizonyíték Trump ellen.
A bíró mégis úgy döntött, hogy Trump molesztálta Carrollt, és 5 millió dollár megfizetésére büntette. Mivel Trump továbbra is állította, hogy semmi sem történt, megint beperelték rágalmazásért, és plusz 83,3 millió dollár fizetésére kötelezték.
2021-ben Manhattanben Alvin Bragget, Soros György támogatottját választották főügyésszé, aki úgyszintén azzal kampányolt, hogy „elszámoltatja Trumpot”. Itt az egyik nyomozás azt vizsgálta, hogy fizetett-e Trump az ügyvédjén, Michael Cohenen keresztül egy bizonyos Stormy Daniels nevű hölgynek, akivel állítólag szexuális kapcsolata volt, és hogy ez a fizettség tekinthető-e kampányköltségnek. A Szövetségi Választási Bizottság és az igazságügyi minisztérium nem találta problémásnak a dolgot, miután utánanéztek.
Mint Fitton írja: „Bragg ügye azon az újszerű érvelésen nyugodott, hogy a belső üzleti nyilvántartások, amelyeket szokás szerint soha senki nem láthat, az eseményeket hamisan ’jogi költségként’ jelölték meg, pedig valójában ezekről készült feljegyzések ügyvédnek teljesített kifizetések. Ez az állítólagos hamisítást – ami már elévült vétség volt – újjáélesztették azzal, hogy újabb bűncselekményhez kötötték. Ez a mögöttes bűncselekmény, ami egy állami választási törvényhez kapcsolódik, úgyszintén elévült. De Bragg varázslatos érvelése szerint két elévült vétség együttesen bűncselekmény!”
Alex Soros pedig a Bragg által indított ügyek kapcsán indítványozta azt, hogy Trumpot a 2024-es kampányban folyamatosan nevezzék „elítélt bűnözőnek”.
Ezt is ajánljuk a témában
„A sikeres üzenet kulcsa az ismétlés” – írta a Soros-birodalom örököse.
Tom Fitton arra is felhívja a figyelmet, hogy Trumpot olyasmiért perelték itt be, amit Clinton is csinált 2016-ban, de ott nem tűnt ez problémának:
„2022-ben a Hillary Clinton-kampány és a Demokrata Párt Nemzeti Bizottsága csendben beleegyezett, hogy több mint százezer dollárt fizet a Szövetségi Választási Bizottságnak (FEC) a 2016-os választások kapcsán. Mi volt a probléma? Kiderült, hogy a Clinton-kampány a jogi képviselőjét, a Perkins Coie-t használta a Fusion GPS-szel való tárgyalásokra. A Perkins Coie-nak milliókat fizetett a Clinton- kampány, a kampányszámlát a Fusion GPS-nek fizetve azért a kemény munkáért, hogy előálltak azzal az álhírrel, hogy Trump összejátszott Putyinnal. De amikor a Clinton-kampány beadta a papírmunkát a FEC-hez, nem jelezte, hogy a kifizetések kampányhoz kapcsolódnak. Ehelyett azok »jogi költségekként« szerepeltek.
Vagyis Hillary Clinton pontosan azt tette, amivel Donald Trumpot vádolták. De az ő esetében senki sem igyekezett vádat emelni (…).”
Aztán ott vannak azok a vádak, hogy Georgiában beavatkozott volna a választásokba, mivel felhívott egy állami vezetőt, Brad Raffensperger államminisztert, hogy keressen még szavazatokat, mivel csak 11780 szavazat volt a különbség, illetve „összeesküvést” szőtt, hogy ne fogadják el az ottani végeredményt. A vád szerint november 4-én (a választások másnapján) Trump beszédet tartott, amiben bejelentette győzelmét, úgymond „tévesen”. Ez – mint Tom Fitton rámutat – a politika kriminalizálása. Többször előfordult ugyanis már az amerikai történelemben, hogy egyes jelöltek győzelmet jelentettek be akkor, amikor az még nem volt teljesen biztos, és nem volt hivatalos.
Tom Fitton rámutat:
„A valóságban nem ritka, hogy szoros választások esetén a jelöltek és ügyvédeik agresszív kampányokat folytatnak, hogy még ‘találjanak’ szavazatokat.
Egyszerűen fogalmazva: a választás szorossága megkövetelte a szavazatok szorgalmas elemzését.” Hozzáteszi: „Az egész Georgia-ügyet ejteni kellene. A vádak nevetségesek és figyelmen kívül hagyják Trump alkotmányos és törvényes jogát – elnökként, állampolgárként és jelöltként – a szavazatok tisztességes megszámlálásához.” Arról nem is beszélve, hogy azóta kiderült, hogy Fani Willis, Fulton megye ügyésze, aki a Trump elleni ügyet vitte, bevonta szeretőjét, az amúgy házas Nathan Wade-t is, hogy vigye ő az ügyet.
Trumppal szemben a Biden főügyésze, Merrick Garland által kinevezett Jack Smith speciális ügyésznek köszönhetően két szövetségi bűnvádi eljárás is folyamatban van. Az első azt állítja, hogy Trump elnökként „összeesküvésben vett az Egyesült Államok becsapására”, illetve egy másik „összeesküvésben egy hivatalos eljárás akadályozására”. Lényegében azt állítják, hogy Trump tudatosan törekedett arra, hogy hatalomban maradjon. Smith vádjai szerint Trump tévesen azt állította, hogy a választások kimenetelét befolyásoló csalások történtek, és valójában ő nyert.
Csakhogy akár igaza volt Trumpnak ezügyben, akár nem, az nem bűntett, hogy valaki politikai eseményekről hamis állításokat fogalmaz meg.
Az egész abszurd – mutat rá Tom Fitton.
És Trump állításai ide vagy oda, a demokraták 2000 óta minden republikánus győzelmet vitattak.
2024 nyarán a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy az elnökök nem vonhatóak jogilag felelősségre olyasmiért, amit elnökként, „hivatalosan” tettek. Fitton szerint: „Az írás pillanatában várjuk, hogyan ezt az ítéletet fogják alkalmazni a Trump elleni ügyekben.
A New York-i eset teljesen kidobható, akárcsak a január 6-ával kapcsolatos szövetségi ügy.
Az elnöki mentelmi jog kérdése rendkívül bonyolult kérdés, és még évek lesznek, mire a döntés következményeit kisilabizálják.”
Ami pedig a Mar-a-Lagóba vitt, elnökségi iratokkal teli dobozokat illeti, amelyek állítólag kényes iratokat is tartalmaznak: azokról Trump dönthet, akárhogy is pereskedik Jack Smith. A Judicial Watch sok évvel korábban megpróbált bizonyos felvételeket kiperelni annak idején Bill Clintonból, amelyek az életrajzírójával készültek, de közérdeklődésre számot tartó ügyekről is szó volt rajtuk. Ez volt a Stock Drawer Case, minthogy Clinton zokniba rejtette a kazettákat.
Az ekkor született precedens szerint pedig az elnököknek jóformán korlátlan jogkörük van eldönteni, hogy mit visznek haza és mit nem. Amit a Fehér Házban hagynak, az elnöki dokumentum, amit magukkal visznek, az nem az,
és ezt ugyanúgy joga van eldöntenie Trumpnak is, ahogy egykor Clintonnak.
Ezt is ajánljuk a témában
Sokat tehet Trump saját magáért, ha elnök lesz.
„Mintha büdös koldusok lennének, akik betévedtek egy menő bulira, ahonnan nem merik őket kidobnii”– Rod Dreher egyedüli konzervatívként a Nexus Intézet amszterdami fórumán járt.
Úgy tűnik, az amerikai liberálisok a poklok poklát kénytelenek elszenvedni, így inkább Európába menekülnének Trump elől.
A rögtönzött dal hamar népszerűvé vált.
Nem véletlen, hogy Donald Trump hivatalba lépését követően szeretné helyre rakni a cenzúra ügyét.
A leendő amerikai elnök kinevezései azt mutatják: nem engedi meg még egyszer, hogy saját pártja és kabinetje akadályozza tervei megvalósítását.
Anne Applebaum újra kendőzetlenül fogalmazott Magyarországról.
Reagáltak arra, hogy Washington bár nem törekszik nukleáris csapásváltásra, készen állnak egy ilyen forgatókönyvre.
Ezek atomtöltet hordozására is alkalmasak. Csak most nem volt bennük atomtöltet.
Kapcsolódó cikkek a Amerikai elnökválasztás 2024 aktában.
Megszólalt Amerika egyik legjobb közvélemény-kutatója.
„Négymillió kormányzati alkalmazottra nincs, és nem is lehet szüksége az országnak” – húzta alá Trump embere.
Könnyebb lenne, ha Kassa Nevadában volna, Dunaszerdahely meg Michiganben.
