Vagy, ahogyan nemrég Dömötör Csaba fideszes EP-képviselő rámutatott: „ez a megállapodás azt jelenti, hogy miközben az európai választók júniusban a változásra szavaztak, a baloldali-néppárti koalíció a változatlanság politikáját szeretné továbbvinni”.
Méghozzá nem csak egy-egy ügy mentén, hanem a jelek szerint öt teljes esztendőn keresztül, hiszen a dokumentumban szerepel: a pártok „megállapodtak abban, hogy az Európai Parlament 10. parlamenti ciklusára együttműködnek”.
Az összesen kilenc pontos, kétoldalas szöveg jobboldali elemeket alig, vagy csak nyomokban tartalmaz, és kiváló példája annak, ahogy az EPP nem csak lepaktált a baloldali és liberális erőkkel, de politikájában is kellőképpen igazodott hozzájuk. Nem véletlen, hogy, mint arra a képviselő is felhívta a figyelmet, „míg a szocialista és liberális frakciók nagy büszkeséggel jelentették be a paktumot, addig az EPP megpróbálta »elsunnyogni« az erről való tájékoztatást”.
De mi van konkrétan a dokumentumban, mit jelent ez a gyakorlatban, és hogyan sikerült eljutni ide? Vegyük végig a főbb pontokat!
A legkomolyabb éppen a fent idézett migrációs paktum, vagyis a harmadik pont. Ez azt is jelenti egyben, hogy vége azoknak a „jobboldali elhajlásoknak”, mint hogy az EPP Meloniékkal együtt szavazzon migrációs ügyekben. Emlékezetes, ez azt jelenti, hogy ha úgy döntünk, nem fogadunk be migránsokat, akkor minden egyes be nem fogadott személy után kilencmillió forintnyi büntetést kellene fizetnünk.
Mindezt annak a pártcsaládnak a támogatásával, amely tárt karokkal fogadta a TISZA pártot.
Magyar Péter ugyanakkor ősz elején kijelentette, hogy „hasonlóan minden józan magyar és európai politikai közösséghez, elutasítja az illegális migránsok belépését”.