A nyolcadik pontban van még egy érdekesség: „a beruházási szakadék áthidalása érdekében támogatni fogjuk mind az állami, mind a magánfinanszírozás fellendítését, valamint a dinamikus tőkepiacok előmozdítását”, illetve „a következő uniós költségvetést megfelelő szintű állami és magánberuházással kell támogatni. Új saját forrásokra lesz szükség közös prioritásaink megfelelő és fenntartható finanszírozásának biztosításához.”
Mit jelent ez? Nagyobb mozgásteret pénzügyekben a tagállamoktól függetlenül Brüsszelnek, amit többek között a már idézett Dömötör Csaba is élesen kritizált. A cél az Új Helyreállítási Alap kifizetései által ütött 750 milliárdos lyuk befoltozása –
ahonnan Magyarország egyébként nem részesült, ellenben a terhekből ilyen formában kiveheti a részét.
Egyéb bírálatok szerint az úgynevezett „New Own Resources” mechanizmusa új bevételi forrásokat céloz meg, mint például a kibocsátáskereskedelmi rendszeren keresztül ipari vállalatok megadóztatása a szennyezőanyag-kibocsátásból. A pénz azonban ezúttal nem a tagállamok kasszájába, hanem közvetlenül Brüsszelbe folyna (miközben a szennyezés a tagállamokban történik…). Ráadásul egyes kritikák szerint mindez növelhetné az energiaárakat is, tovább drágítva a rezsit. De ott van a globális társaságiadó-minimum bevezetése az EU-ban, amivel a kelet-európai országok versenyképességét vágnák haza.
Egyszóval térségünk számára ez felérne egy gazdasági kivéreztetéssel.
A tortahabon már csak cseresznye, hogy a paktumban benne van a gazdákra végzetes csapásokat tartogató Green Deal támogatása (kettes pont: dekarbonizáció, fenntartható növekedés, illetve 5. pont, „Európa természeti erőforrásainak védelme” mögé bújtatva). Mondjuk ezen a téren nem feltétlenül kerülne konfliktusba az új, közös néppárti-szocialista-liberális álláspont Magyar Péterékével, hiszen a TISZA párt elnöke éppenséggel „organikus” mezőgazdaságról beszélt.