Putyin szerint mindenki téved: nem volt itt semmiféle interkontinentális ballisztikus rakéta
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
Most még nevetünk Medvegyeven, hogy „láncos kutyaként ugat”, de ha az oroszok csinálnak egy kísérleti atomrobbantást, már más lesz a leányzó fekvése – mondta az elemző.
Az orosz retorikának a háború második szakaszától, vagyis a nyugati fegyverszállítmányok nagyobb tömegű beérkezésétől kezdve része az, hogy konkrétan atomfegyverekkel fenyegetőznek – mondta lapunknak Somkuti Bálint. A biztonságpolitikai szakértő szerint az, hogy ebbe a háborúba „ilyen mélységig belemászik a NATO meg az USA, tagadhatatlanul fenyeget azzal a veszéllyel, hogy egyértelműen, a szándékuk ellenére közvetlen konfliktusba sodródik a két atomhatalom”. 2022 április-májusa óta folyamatosan beszélnek erről különböző szintű orosz vezetők – emlékeztetett – „jellemzően egyébként Dmitrij Medvegyev, akinek a kommunikációban a láncos kutya szerepét osztották, hogy minél nagyobbat és erősebbet mondjon”.
Somkuti kifejtette:
Például, ha az ukránoknak sikerülne reális közelségbe hozni a Krím-félsziget visszafoglalását, akkor szerinte szinte biztos, hogy bevetnek atomfegyvereket, ugyanis nem engedhetik meg maguknak, hogy elveszítsék a Krím-félszigetet. „Hivatkoznak mindenféle doktrínákra meg katonai stratégiákra, de ezek szándékosan úgy vannak megfogalmazva, hogy a döntéshozók rugalmasan tudjanak alkalmazkodni a kialakult helyzetekhez” – vélekedett.
Somkuti kiemelte, hogy harcászati és a hadászati, vagyis a taktikai és stratégiai atomfegyverek között is érdemes különbséget tenni. Előbbiek olyanok, mint egy tüzérségi lövedék, csak éppen néhány száz kilotonna robbanóerejűek, és katonai célpontokkal szemben alkalmaznák – például egy nagyobb ukrán hadseregcsoport ellen, amelyik megközelíti a Krímet – utóbbiak pedig egy-másfél megatonnás robbanófejek, amelyek többmilliós város elpusztítására, lakhatatlanná tételére is alkalmasak.
Egyelőre szerencsére egyikről sincsen szó – tette hozzá – hiszen a stratégiai atomcsapást követő háború automatikusan az emberi civilizáció végét jelentené; szerencsére ezzel mindenki tisztában van, de attól még érdemes észben tartaniuk a döntéshozóknak is, „mármint, hogy milyen cél lehet eléggé fontos ahhoz, hogy ilyen kockázatot vállaljanak”. De
Somkuti szerint „mindenki igen harcos nyilatkozatokat tesz, de a szakértők egyetértenek abban, hogy sem a NATO, sem Oroszország nem akar mindent egy lapra feltenni és olyan helyzethez hozzájárulni, ami a világháború rémével fenyeget”. Itt az a kérdés, hogy ezeknek a helyzeteknek egy része nem szándékosan következik be – mint például akkor, ha az ukránok olyan támogatást kapnak, hogy elérik a Krímet, „akkor jöhet az orosz taktikai atom, amire a NATO-nak is atomcsapással kell válaszolnia, hiszen Moszkva megszegett egy fontos nemzetközi tabut”.
A szakértő rámutatott: nem érdemes ezzel kekeckedni, hiszen az atomfegyvereken alapuló elrettentés lényege, hogy egy ezzel rendelkező államot nem lehet „kétségbeesésbe taszítani”, hogy kritikus veszteségeket szenvedjen, mert atomfegyverrel fog válaszolni. „Aki ezt az egyszerű alaplogikát megérti, az nagyjából tudja, meddig lehet ezeket a dolgokat húzni, aki nem, az világ- és atomháborút kockáztat” – fejtegette. Vagyis megvan az a minimum, ameddig az oroszokat vissza lehet szorítani – nem véletlenül törekedett Észak-Korea és Irán is ennek megszerzésére, nem támadó, hanem elrettentő céllal. A Szovjetuniót sem a külső fenyegetés, hanem a belső folyamatok döntötték meg – sorolta.
Míg az új hidegháború 2014 óta legkésőbb zajlik, a világháborúhoz az kellene, hogy egymástól távol lévő régiókban csapjanak össze közvetlenül a felek, vagyis az, hogy az Egyesült Államok Ukrajnát és Tajvant támogatja, még nem elegendő ehhez. „A világháborúval való riogatás nagyon jó retorikai eszköz, de a valóságnak sem felel meg, illetve olyan következményei lennének, amit nem hiszem, hogy bárki fel akarna vállalni. A legutolsó világháborúban körülbelül 100 millió ember halt meg, atomfegyvert vetettek be, megtörtént a holokauszt – ha sokáig csalogatja az ember, kijön a szellem a palackból”. Hidegháborúról kell viszont beszélni, egyértelmű a Nyugat szándéka, hogy megszakítja a kapcsolatokat gazdasági szinten Oroszországgal – tette hozzá Somkuti.
„Az atomháború időről időre előkerül, mindenki megnyugszik, hogy az nem is olyan veszélyes”, de a szakértő szerint érdemes lenne megkérdezni például kémikusokat is, mivel jár egy nukleáris csapás, hiszen nem csak a gammasugárzás szabadul fel, hanem radioaktív és más módon is mérgező anyagok lepik el az érintett területeket. „Egy atomfegyver az nagyon nem játék. Megértem, hogy a nemzetközi közösség fél attól, hogy egy olyan szinten agresszív retorikát folytató állam, mint Irán, atomfegyver birtokába jut, de az a baj, hogy most már mintha mindenkinél elmentek volna otthonról, hogy ennek a kockázatát is vállalnák”. Ennek ellenére vagy éppen ezért
„Persze ezt az oroszok is addig tudják felhasználni, amíg ténylegesen be nem vetik – nukleáris zsarolásnak hívják ezt. Erre nincsenek felkészülve például Svédország és Finnország, ezért akarnak belépni a NATO-ba. Egy hagyományos háborútól nem félnek, a saját területén erősebb a svéd meg a finn hadsereg, mint az orosz. Egy nukleáris zsarolással szemben azonban ez nem védi meg őket” – részletezte a szakértő. Azonban ahhoz, hogy ez a zsarolás működjön, hitelt érdemlően bizonyítaniuk kell, hogy elszántak megcsinálni – „Medvegyeven is nevethetünk, hogy csak ugat, de ha csinálnak egy kísérleti robbantást, már más a leányzó fekvése”, az egy eszkalációs pont lehet.
Ez a háború ezen a szinten nem a hadviselő feleknek zajlik, hanem a külső felek számára, a nemzetközi közvélemény számára, vélte az elemző. „Ha az oroszok úgy érzik, hogy ez plusz támogatást hozhat, valószínűleg meglépik, ha nem, akkor nem”. Az oroszok Somkuti szerint sem állnak jól katonailag, „de ennyire rosszul sem”. S hogy ezzel szemben a Nyugat miért nem fenyeget hasonlóképpen nukleáris csapással? „A britek és a franciák, vagyis az európaiak alacsony szintű játékosok ebben: utóbbiaknak van 150-200 robbanófejük, de csak néhány eszköz, ami célba tudja juttatni, négy tengeralattjárójuk és néhány repülőjük. Kínának úgyszintén. A két nagy játékos továbbra is az Egyesült Államok és Oroszország” – zárta gondolatait a szakértő.
Nyitókép: MTI/AP/Dmitrij Loveckij