általánossá vált „a határvédelem, amelyre egykor eretnekségként tekintettek”, az EP pedig vagy megvédi Európát, vagy kinyitja a zsilipet – élni kell a jobboldali többséggel, és lépni kell.
Az EPP hajlott is erre, mire a baloldali és liberális képviselőcsoportok felháborodtak azon, hogy „együtt mertek szavazni a szélsőjobbal” – a bélyeget az ECR-re, a Patróták Európáért csoportra, amelynek a magyar kormánypárt is tagja, illetve a Szuverén Nemzetek Európája csoportra értették.
Victor Negrescu, a szocialista román EP-képviselő arra panaszkodott, hogy szerinte az EPP nem tartotta be a megállapodást ezzel. Fabienne Keller francia liberális EP-képviselő pedig már fenyegetőzött is, mondván,
ezzel az EPP „lemond arról a szilárd többségről, amelyet Ursula von der Leyen bizottsági elnöki posztjának támogatásával kialakult”.
A Politico pedig arról írt, hogy a „jobbratolódás elleni védőbástya” van veszélyben – vagyis a választói akarattal szemben, jegyzi meg a The European Conservative. A cikkben hozzáteszi: a baloldal nem habozott odacsapni a demokráciának, hiszen az EP harmadik legnagyobb erejét adó Patriótáknak semmilyen pozíciót nem adott a vezető testületekben, visszautasítva az erre vonatkozó jogos igényt. Lapunk egyébként korábban azt is kiszámolta, hogy pozíciókban pontosan hogyan és hány embert diszkriminált a mainstream EP-elit.