Kína és Trump: pragmatizmus a nagyhatalmi rivalizálás árnyékában

Kilenc évvel azután, hogy Donald Trump első elnöksége alatt kiemelt fogadtatásban részesült Pekingben, a Fehér Ház ura ismét a Tiltott Város falai között tárgyalt Hszi Csin-pinggel. Május 13–15. között zajló csúcstalálkozó nem a barátság helyreállításáról, hanem a kontrollált rivalizálás új fejezetéről szólt. A világ két legnagyobb gazdasága között továbbra is forrnak az indulatok a tarifák, a tajvani feszültségek és a technológiai versengés miatt, ám a találkozó mégis jelentős: Trump realista, „America First” megközelítése találkozik a kínai vezetés stratégiai türelmével.

A 2017-es pompa és a gyors lehűlés 

Emlékezetes volt Trump 2017-es pekingi útja: találkozó Hszi Csin-pinggel, látogatás a tiltott a Tiltott Városban, a Pekingi Operában, pazar állami vacsora és a több mint 250 milliárdnyi gazdasági megállapodás. Ezek mind azt sugallták: a két vezető között működik a kémia. Trump nyíltan dicsérte Hszi-t és Kínát. Sokan akkor úgy látták, hogy a személyes kapcsolat átírhatja a nagyhatalmi rivalizálás szabályait.

A valóság azonban kegyetlen volt, alig egy évvel később, 2018 második felében Trump százmilliárdos vámokkal sújtotta a kínai árukat, Peking pedig viszonozta a lépéseket. A Covid–19 világjárvány pedig csak olaj volt a tűzre, Trump nyíltan kritizálta a kínai járványkezelést, valamint létványosan „Kína-vírusnak” nevezte a kórokozót. 

Majd jött Joe Biden elnöksége és a kínai-amerikai kapcsolatok újabb mélypontot értek el, konzulátusokat zártak be kölcsönösen, majd jött Nancy Pelosi 2022-es tajpeji látogatása, a léggömb-incidens 2023-ban, a technológiai exportkorlátozások és a Trump második ciklusában bevezetett agresszív vámok, amelyek 2025 áprilisára 145 százalékos szintre tornázták a tarifákat.

Mire számíthatunk a 2026-os találkozó után? 

Egyértelműen kijelenthetjük: senki ne várjon történelmi áttörést. A fókusz a pragmatikus, rövid távú megállapodásokon lesz, a kereskedelmi „fegyverszünet” meghosszabbításán, amerikai áruk és mezőgazdasági termékek vásárlásán, valamint a fentanilszármazékok kereskedelme  elleni együttműködésen lesz a hangsúly.

De a nagy és bonyolult kérdésekben, mint például  Tajvan kérdése aligha vérható előrelépés a közeljövőben. Kína ugyanis azt szeretné elérni, hogy az Egyesült Államok explicit módon ellenezze Tajvan függetlenségét, sőt támogassa az újraegyesítést. Trump eddigi lépései – például a tajvani fegyverszállítások késleltetése – némi reményt keltettek Pekingben, de a szakértők szerint a republikánus elnök nem fog jelentős engedményeket tenni. A tajvani kérdés ugyanis Kína számára „vörös-vonalat” jelent, Washington számára pedig a indo-csendes-óceáni egyensúly kulcsa. Emellett Észak-Korea és a Dél-kínai-tenger kérdései szintén ott vannak a háttérben. 

Tajvan mellett a másik neuralgikus pont az Irán elleni háború. Az Egyesült Államok szankciókkal és nyilvános nyomással próbálja rávenni Kínát, hogy gyakoroljon befolyást Teheránra a közel-keleti konfliktus lecsillapítása érdekében. Peking azonban az Egyesült Államokat és Izraelt okolja a válságért, és ellenáll a nyomásnak.

A ritkaföldfémek – amelyek feldolgozásában Kína szinte monopolhelyzetben van – szintén kulcskérdés: bármilyen enyhítés a Peking által bevezetett exportkorlátozásokon amerikai ipari és védelmi győzelemként lenne elkönyvelve. A mélyebb strukturális problémák

• mesterséges intelligencia,
• technológiai verseny,
• ellátási láncok biztonsága

egy látogatás alatt nem oldódnak meg. Ezek olyan kérések, amelyek hosszútávú rivalizálást vetítenek előre. 

Személyes kémia és stratégiai bizalom

A találkozó mégis fontosabb lehetett, mint amilyennek elsőre tűnik. Trump és Hszi között megmaradt a személyes rapport – ezt a felek is hangsúlyozzák. A grandiózus fogadtatás, a látványos bankettek, a „fontos” kézfogások. Kína igyekszik megmutatni, hogy Trumpot valóban olyan vezetőnek tekintik, aki képes hatásos döntéseket – szemben például az Európai Unió vezetőivel, akiket az utóbbi időben látványosan „szerény” keretek között fogadnak, ha egyáltalán fogadják őket. Trump és Hszi személyes kémiája segíthet a feszültségek menedzselésében, de a strukturális ellentétek nem tűnnek el két nap alatt. 

A globális politika egyre bizonytalanabbá válása és  a fragmentációja – közel-keleti háború, energiaválság, a világrend átalakulása – közepette a stabil amerikai-kínai viszony mindkét fél és a világ közös érdeke. A Trump-féle pragmatizmus – szemben a korábbi adminisztrációk ideologikusabb megközelítésével nem a globális elit narratíváit, hanem a nemzeti érdeket helyezi előtérbe pedig segíthet abban, hogy közeledjenek az álláspontok a felek között. 

Trump kínai látogatásának üzenete

A pekingi találkozó tehát nem a barátság, hanem a „szabályozott rivalizálás” új fejezete. Rövid távon az amerikai exportőrök nyerhetnek, Kína pedig enyítheti a kereskedelmi nyomást. A 2026-os pekingi csúcs nem csak Washington és Peking ügye – ez a globális rend következő évtizedének előjátéka. Trump visszatérése Pekingbe pedig azt mutatja, hogy a nagyhatalmak is kénytelenek ezt felismerni.

Nyitókép forrása: ADEK BERRY / AFP

***